2003. április 30-án nyitott meg az A38 Hajó, mai szemmel nézve koncertügyileg olyan ínséges időkben, amikre már csak a 30-on felüliek emlékeznek. Az internet ugyan már létezett, de a zeneipart még korántsem érte utol: nem volt sehol a YouTube, az iTunes, a Spotify. Az emberek CD-ket, kazettákat cseréltek, és főleg nagy zenekarok hatalmas arénakoncertjeire jártak a Népstadionba és a Pecsába. Alig voltak kis, pár száz főre szabott klubok Budapesten az azóta kimúlt Kultiplexen és Merlinen kívül, és csak magyar zenekarok léptek fel bennük. Ebbe a képbe úszott bele az A38 hajó klubkoncertjeivel, de korántsem zökkenőmentesen. Az emberek kezdetben gyanakodva figyelték a felső rakpartról az átalakított hajót.
50 éves hajótest
Túl sok koncerthajót nem találunk Európában, a legszorosabb párhuzam talán a párizsi Batofar hajóval vonható. Bognár Attila, az A38 tulajdonosa és művészeti vezetője a 2000-es évek elején szervezett ide egy magyar programot, ekkor tetszett meg neki az úszó koncerthelyszín ötlete. Két év kellett hozzá, hogy az ötlet a megvalósulásig eljusson. A román-ukrán határon, a Duna-deltában találtak rá egy hajótemetőben a kijevi Lenin Hajógyár 1968-ban épült, Tripolje nevű, Artemovszk-osztályú nehézteher-szállító hajójára, amely 1999-ig járta a Dunát és Fekete-tengert. A révkomáromi hajógyárba vontatták fel felújítani. Hogy milyen is volt az eredeti hajótest, hogyan építették át és bocsátották vízre, az alábbi videóban nézhetünk felvételeket – különös beleképzelni, hogy mi volt a koncertterem, étterem és terasz helyén korábban. Egyébként frekventáltabb környezetben, a Battyhány tér környékén szerettek volna lehorgonyozni vele, de mivel az a világörökség része, a Petőfi hídnál kaptak csak parthasználati engedélyt.
Nehezített pálya
Még épült a hajó, amikor Bende Zsuzsanna vezető programszervező 2002-ben csatlakozott a stábhoz. Előtte a Tilos az Á-ban volt DJ (ő volt Magyarországon az első női lemezlovas), valamint Lajkó Félix menedzsmentjében dolgozott.
A nulláról felépíteni egy új hely programstruktúráját nem volt egy fáklyásmenet. A 2000-es évek elején mindenki ugyanazért a pár magyar zenekarért harcolt, ami eltorzította a hazai zenei életet. Ebbe a versenybe Zsuzsanna nem nagyon tudott beszállni, mert kötötte a kezeit a büdzsé. Tulajdonképpen kényszerűségből is fordult a külföldi zenekarok felé, és próbálta elérni, hogy a turnék ne kerüljék el a hajót. „Ez nagyon nehéz volt úgy, hogy még senki nem halott rólunk a világban. 90%-ban nem is írtak vissza a megkereséseimre. Másodlagos piac voltunk, épp, hogy lehullt a vasfüggöny” – mesélte. Mégis sikerült jó neveket szerezniük az induláshoz: az első általuk szervezett koncert a Gotan Projecté volt, amit három héttel a hivatalos megnyitó előtt kénytelenek voltak a PECSA-ban megtartani, mert a hajó még nem készült el. 2003. április 30-án hivatalosan Maceo Parker szaxofonos nyitotta meg az A38-at, aki igazán nagy durranásnak számított. „Rá ugyan eljöttek az emberek, mert híresség volt, de sokan továbbra is gyanúsan méregették a felső rakpartról a hajót. Luxusnak, úri dolognak gondolhatták, talán nem nézték ki belőle, hogy underground vagy bármilyen jó zenét is játszanak itt. Ezt ki kellett tapasztalnia a közönségnek, a bizalom elnyeréséhez idő kellett” – emlékezett vissza Zsuzsanna.
Aztán többek között a technika fejlődése is rásegített a dologra. Az internet hatással volt a zeneiparra, megismerhetővé váltak a kisebb zenekarok is, és Zsuzsanna szerint ez is közrejátszott, hogy nagy mennyiségben jó zenekarokat tudjanak Budapestre szállítani. Ezek nem túl ismert, de vájt fülűek számára fontos bandák voltak, és az A38 bebizonyította, hogy a közönség köreiben van kereslet arra a zenei szegmensre, amit addig senki nem mert megkockáztatni.
Valamint az is kellett a sikerhez, hogy a hajónak szép lassan elkezdjen terjedni a híre a szakmában is. A zenészek ajánlgatni kezdték egymásnak, visszajelentették az ügynökeiknek, hogy nem számítottak ilyen helyre Budapesten. Zenészkörökben ismert tény, hogy aki a hajón játszik, olyan kiszolgálást, technikai személyzetet és bánásmódot kap, függetlenül attól, hogy befutott külföldi vagy kezdő magyar zenekar, amit nem sok más helyen. Praktikus dolgok is hozzájárulnak a pozitív képhez: mivel nagyon jó ételeket kapnak már helyben, nem kell bemenniük érte a városba, valamint felvétel is készül a fellépésről.
Koncert acélburokban
Pedig technológiailag sokkal nehezebb itt koncertet tartani, mint egy szárazföldi helyszínen, hiszen konkrétan egy acélburokban található a koncertterem, ami visszaveri a hangot. A hosszú, alacsony terem semmilyen szempontból nem szerencsés, mert annál jobb az akusztika, minél magasabb és szélesebb egy hely, de ezt sikerült áthidalni a speciális szigeteléssel és a lukacsos oldalfalakkal. A térből adódik más nehézség is: míg máshol a belmagasság 8-9 méter, itt csak 4, amiből egy métert még elvesz a színpad, 60 centit pedig a lámpahíd. Két és fél méter marad a zenészeknek.
És mégis, a zenekarok imádnak idejárni, mert pont a kényelmetlenség miatt alakul ki az a fülledt klubhangulat, amiben különösen nagyot üt, ha tömeg van, és megmozdul a hajó. „Mikor megérkeznek, alig hiszik el, hogy van itt egy koncertterem” – mesélte Vasák Benedek kreatív és kommunikációs vezető. Ő egy évvel az indulás után csatlakozott a stábhoz kommunikációs munkatársként. „Nekem kellett a koncerteket eladni, az első két évben szinte teljesen egyedül. A programok változatossága elég nagy problémát okozott: nem volt könnyű egyik nap a metálos közönségre lőni, a másikon a breakbeatesekre, a harmadikon a népzenésekre. Budapesten eleve elég konzervatív a közönség, nem nagyon nyit más műfajokra a saját ízlésén kívül. És akkor még nagyon érződött, hogy a hajó kiesik a belvároshoz képest.”
A hajó egyébként ha akarna, se tudna elindulni, kiszedtek belőle minden ehhez szükséges alkatrészt, csak vontatni lehet. Bár a Dunával való kapcsolata miatt mi különösen szeretjük, van, hogy a víz nem a legjobb barát – ha megárad, be kell zárni, áramtalanítani kell, és nagy károkat okozhat a hordalék, még a vezetékeket is elszakítja. A tragikus 2006-os augusztus 20-ai viharban több minden fennakadt rajtuk, egy elsüllyedt hajó és sajnos több áldozat is. De volt, akinek az életét mentették meg: egy öngyilkosjelölt leugrott a Petőfi hídról, és ha nem akadt volna fenn a hajóban, megfulladt volna.
Benedek úgy emlékszik, hogy mikor megnyitott Zöld Pardon és a Rio, egy elég vicces szórakoztatóipari háromszög alakult ki a környéken. A Rio fehértrikós-fukszos célközönségével ugyan nem ütötték egymást, de a ZP-jével már igen. Volt, hogy a hajón nyáron nem is volt emiatt koncert, mert a ZP-vel nehezen vették fel a versenyt. Ők már az előző nyáron lekötötték a zenekarokat, és nagy előnyük volt, hogy ingyenes helyszínként 3000 embert tudtak befogadni, de a bejáratnál bedobandó 100 Ft-okból kijöhetett egy Irie Maffia-típusú zenekar gázsija is. Benedek szerint ennek ellenére nem volt rossz a viszony, a programszervezővel mai napig jó a kapcsolatuk. Az önkormányzat viszont 2011-ben bezáratta a ZP-t és a Riót is.
Az A38 pályája pedig csak felfelé ívelt. 2010-ben építették hozzá a kiállítótérnek helyet adó újabb hajótestet, 2015-ben pedig beköltözött ide a Petőfi TV stúdiója az állandó élő bejelentkezésekkel. Míg az A38-nak induláskor éves szinten 180 programja volt és 0 televíziós adásuk, mára ez a szám 700-ra nőtt a programok, és 200-ra a tévéműsorok esetében. Már más helyszínekre, az Akváriumba, a Barba Negrába, a Dürer Kertbe is szerveznek koncerteket, a Szigeten az ő nevüket viseli a legnagyobb fedett színpad, ahová közösen szerveznek programokat a fesztivállal. Pár éve létrejött a koncert- és mozgóképtechnikai képzést adó A38 Akadémia, de tovább terjeszkedni nem tudnak, ezért inkább a szolgáltatások színvonalát emelnék: megújult a dizájn és a honlap is, jegyeket pedig már kizárólag csak a portálukon lehet vásárolni.
https://www.youtube.com/watch?time_continue=129&v=ZrZ_Yk8yagc
A születésnapot egy kéthetes fesztivállal ünnepelték meg, ami bővelkedett a különlegesebb programokban. Csak erre az alkalomra szabott életműkoncertet adott a 15 éves Nouvelle Vague; a manapság ritkán koncertező Neo vetítéssel egybekötve elevenítette fel az idén 15 éves, általuk írt Kontroll-filmzenét, a Hiperkarma és Akkezdet Phiai kultikus, 2003-ban kiadott albumaikat, a Vágtázó Halottkémek pedig az idén 30 éves, A halál móresre tanítása című lemezüket játszották végig. A hajón ünnepelte a 25. születésnapját az Anima Sound System is.
