A bulvárszerű, fákkal szegélyezett Bartók Béla út egyértelműen Buda kulturális-szabadidős ütőere. Ennek ellenére még mindig akadnak hiányosságai – például egy olyan hely, mint Budapesten a Madách tér(i Központ). Ahová nemcsak a minőségi ételek és italok miatt térünk be, hanem mert a miénkhez hasonló társaság jár ide, és a program sem hagy kívánnivalót maga után. Ezt az űrt tölti be a BÉLA – csak ide még gyerekkel is érkezhetünk.

A Tinta Art Cafés látogatásunk kapcsán már pedzegettük, hogy lassan már megmosolyogtatóak azok a vélemények, amelyek szerint Budáról hiányoznak az izgalmas helyek. De Faur Zsófi Galéria ide, Hadik Kávéház oda, tény, hogy ha biztosak akartunk lenni abban, hogy a barátaink körében, egyszerre komfortos és izgalmas környezetben kérjük ki az első kört, inkább Pesten „éjszakáztunk”. Egészen a BÉLA megnyitásáig.

„Bár, étterem, lakás, arborétum – röviden BÉLA.” –  indokolják az alapítók (akik egyébként a FogasHáz és az Instant dizájnjáért is feleltek) az elsőre furcsán ható névválasztást.
A Bartók Béla út 23. alatt található egykori vegyeskereskedést fél évig építették át, hogy a fentiek mindegyike igaz lehessen rá, de megérte: az épület tényleg különös atmoszférával bír.

Egyszerre van meg benne Márquez Macondójának elvarázsolt hangulata, de közben végig érezni, hogy esszenciálisan budapesti. Elemeiben talán szedett-vedett, de nem romkocsmásan. Tágas, de nem annyira, hogy az már feszélyezzen minket, könnyű belakni. Ráadásul akad egy gyereksarok is, így tényleg megvan benne a potenciál, hogy több generáció törzshelye legyen. Akárcsak a Madách tér a főváros másik oldalán.

A hasonlat nem véletlen; a tulajdonosok valami hasonlót szerettek volna Budára. Hogy – bár az ital- és ételválasztékra se lehessen panasz – a BÉLA egy közösségi tér legyen, ahova apropó nélkül is szívesen lemegy bárki. Társaságban mégis jobban csúszik a sör, a bor vagy a jó idő beköszöntével a limonádé.

Utóbbiból a klasszikuson (680 forint) kívül rendelhetünk barackos-kakukkfüves(760 forint) vagy epres-bazsalikomos(780 forint) változatot is, de az alkoholmentes frissítők közül nagy kedvencünk volt még a keszthelyi Spájz uborkaszörpje(fél liter 580 forint), ami – a testvéroldalunk szerint - „egy meleg napon életet ment, este nyolc után vodkával keverve pedig megadja az alaphangulatot...”.

...aztán ha megvan, érdemes áttérni a koktéllapjukra, amely bevált tételeket nem, izgalmakat viszont bőven tartogat: az ánizzsal fűszerezett török szőlőpárlat, fügével, kardamonnal, friss lime-mal és bazsalikommal (1860 forint) vagy a mézesen agavés reposado tequila, friss, ropogós, zöld cachaca (erjesztett cukornádból készített párlat), asamtea-likőr, friss citrom, ananász, bazsalikom, uborka és hidegen sajtolt olívaolaj (1780 forint) csak két variáció, amit mindenkinek érdemes kipróbálnia.

De rumokban és pálinkában is erősek: utóbbiak terén többek közt a Brill, az 1CSEPP és a Csetényi párlatait lehet kóstolni, előbbiek között pedig olyan ritkaságok is akadnak, mint a Zacapa Centenario huszonhárom éves változata.

A konyha viszont még készülődik, így egyelőre csak napi levesekkel, több minttíz különbözőgrillezett lepénnyel (például kecskesajtos-céklás vagy sült zöldséges-olívakrémes) és pár ajánlattal előzhetjük meg a véralkoholszint emelkedésével járó delíriumot. 
Bár már a mostani kínálat sem szűkölködik emlékezetes ízekben, a tervezett teljes étlap ismeretében csak annyit mondanánk: megéri várni rá. Nincs még kész továbbá az alagsorban található koncertterem, ahol az ígéretek szerint a maximális befogadóképességet jelentő ötven-hatvan fő élvezhet majd mindenféle stílust az akusztikustól az elektronikusig. A hatalmas belmagasság okán pedig természetesen a filmklubok sem maradhatnak ki. Kellett már egy ilyen hely Budára.