November harmadik csütörtökjén, azaz ma ünnepeljük a Füstmentes Világnapot. Ünneplésre van is ok: egyes előrejelzések szerint a dohányzás csillaga leágazóban van, és valóban örvendetes fejlemény, hogy a cigi egyre jobban kiszorul a mindennapi életből és a zárt terekből, és az egészségtudatos nézetek térnyerésével egyre kevésbé számít menőnek füstölögni. Ahogy a Fortepan fotói is bizonyítják, sokáig ennek ellenkezője volt érvényes: régen köztéri plakátok népszerűsítették a cigizést, ma már hátborzongató fotókat látunk a dobozokon.

Mint ismert, a dohány Amerika felfedezésének köszönhetően terjedt el Európában, és a 16. századtól már termesztették Erdélyben is. Ekkoriban még nem egészségkárosító hatásairól volt ismert: a Dohánymúzeum szerint a pestisjárvány idején a nagyszebeni orvosok megelőző módszerként a dohányzást javasolták. Az 1830-as években terjedt el igazán, és ekkor a megnövekedett szivarkereslet gyárak sorát vonta maga után. Hamarosan megjelent a dohányzás új formája, a mai értelemben vett cigaretta is. 1915-ben már 22 dohánygyár létezett az országban, köztük Óbudán, Erzsébetvárosban, valamint Ferencvárosban, ahonnan később Lágymányosra költözött.

A húszas években kezdtek el terjedni a dohányzás káros hatásairól szóló hírek, és megjelentek az első ártalomcsökkentést célzó intézkedések: a 30-as években például gyártani kezdték a csökkentett nikotintartalmú Nikotexet. Ez persze nem szorította háttérbe e rossz szokást, Amerikában is csak 1970-ben tiltották be a tévében a cigarettareklámokat. A hatvanas évre azonban a budapesti gyárak (köztük a Fecskét gyártó Lágymányosi) sorra eltűntek.

Magyarországon 1978 óta kötelező ráírni a dohánytermékekre, hogy „A dohányzás káros az egészségre”, 2004-től pedig nagyobb, fekete keretes feliratokon csodálhatjuk meg mindezt. (Ez az év, amikor  az 59 éves múltú Munkás cigaretta gyártása is megszűnik.) 2013-ban már képes illusztráció is jön a szöveg mellé, és ebben az évben megszűnik a 65 éves Kossuth cigarettamárka.

2013. július 15-től már csak nemzeti dohányboltokban lehet hozzájutni cigarettához, de a magyar dohányosok és nem dohányzók életminőségét legradikálisabban befolyásoló döntés 2012 januárjában történt, amikor is megtiltották a nyilvános zárt helyeken a füstölgést.

Azóta se éttermekben, se kocsmákban, se vasúti kocsikban (de még a peronon és az állomáson) sem gyújthatunk rá, és ez a korlátozás – legalább egy estére – valóban csökkenti az elszívott cigik számát. Ugyanakkor be kell látni, hogy a cigisek utcára rekesztése fokozta a dohányzás bensőségességét és rituáléjellegét, és kétségtelen, hogy akik bent maradnak, gyakran lemaradnak a legjobb sztorikról.

Persze ez legyen a legkisebb baj...