Élmény

Az ő Bakonyuk – magyar remekművek a Párizs–Budapest tengelyről

Fotó : Facebook / Virág Judit Galéria

Budapest és Párizs kapcsolata jóval több annál, minthogy a magyar főváros gyakran helyettesíti a franciát nemzetközi filmes koprodukciókban. A 19. század végétől Párizs jelentette a művészeti élet középpontját, a világ minden részéről zarándokoltak ide az alkotók, köztük magyarok is. Neves képzőművészeink életművét változtatta meg alapjaiban a kinntartózkodás, a Virág Judit galéria pedig bemutatja, hogyan.

A Párizs-Budapest 1890-1960 – Képzőművészeti kapcsolatok Párizs és Budapest között a második felvonása annak a háromrészes kiállítássorozatnak, amely tavaly indult, és elsőként Berlin és Budapest kapcsolatát vizsgálta., majd Rómával fog zárulni. A 70 évet felölelő tárlatot hosszú kutatómunka eredményeként köz- és magánygyűjteményekből állították össze, és ami miatt különösen ajánlani tudjuk, az az, hogy a Nagykörútról, az utcáról beesve olyan remekműveket tekinthetünk meg teljesen ingyen, amelyek a nagyközönség elől is rejtve maradnak. Irigykedve szemléltük a festmények forrását jelző “magántulajdon” címkéket: nem lehet rossz, ha valakinek a nappalijában egy Rippl-Rónai- vagy Vaszary-mű lóg.

Párizs-Budapest 1890-1960
Fotó: Facebook / Virág Judit Galéria

A századfordulós és 20. századi párizsi hangulatról könnyű képet alkotni, hiszen filmek százai megörökítették már az egyedülálló miliőt. Megérte áthelyezni ide az alkotóbázist, hiszen lazább, demokratikusabb, szélesebb körben elterjedt és piacképesebb volt a művészet, mint más európai országokban. Párizs nemcsak az anyagi és fejlődési lehetőségek miatt volt vonzó úti cél, hanem közgyűjteményei is jelentősek voltak, így a klasszikus művészet tanulmányozásához is lehetőséget biztosított. Az ide sereglett művészek a Montparnasse és a Montmartre környékén éltek és dolgoztak. Ami a magyarokat illeti, a párizsi kiruccanásokkal már Munkácsy Mihály is élt.

Rippl-Rónai József: Fiatal nő virágcsokorral, interieur-ben, 1898

Izgalmas és színes korszak volt ez, keveredtek a nemzetek és a stílusok, és az újonnan alakuló irányzatok a kilátogató magyar ifjakra is nagy hatással voltak. A Matisse vezetésével kibontakozó, harsány színeket és merész ecsetkezeléseket előnyben részesítő fauvizmus hatása alá kerültek a magyar „Vadak”, Czóbel Béla, Berény Róbert, Bornemisza Géza, Tihanyi Lajos, Perlrott Csaba Vilmos is, míg Csáky József, Réth Alfréd a kubizmus első magyar képviselői lettek. Picasso, Modigliani, Chagall és Diego Rivera mellett több magyart is a Párizsi iskolához (École de Paris) sorolnak; ezzel a kifejezéssel a külföldről érkezett, Párizsban élő és alkotó művészeket illetik.

 

1909-ben Bölöni György azt írta, Párizsban már magyar negyed is létrejött a Montparnasse-on. Nem voltak kivételek a női alkotók sem, hiszen jóval kisebb nyomás nehezedett rájuk a hagyományos nemi szerepek felől nézve a francia fővárosban, mint Budapesten. A Matisse Akadémián már 1908-tól koedukált volt a képzés;  Kukovetz Nana, Dénes Valéria, Kövesházi Kalmár Elza, Endresz Alice, Gyenes Gitta is a Montparnasse-on élt és alkotott.

Tihanyi Lajos: Pont St. Michel, 1908

A hosszabb-rövidebb időre kilátogató magyarok szorgalmasan és folyamatosan tanultak: akadémiákon, szabadiskolákban képezték magukat, gyűjtők szalonjaiban, pl. a híres Stein családnál szívták magukba az új impulzusokat. A formabontó kísérletezésnek és szabadságnak persze ára volt, sokan nélkülöztek és mostoha életkörülmények között éltek. Volt, aki maradt, aki viszont hazatért, a kint tapasztaltakat átemelte művészetébe, meghonosítva a modernizmust, a nyitottságot és szabad szellemiséget, felforgatva az otthoni művészeti szcénát.

 

A kiállítótér háromszintes, és az elsőn pontosan azt kapjuk, amit a címből kiindulva elképzelhet a felületes szemlélő: magyar festők, többek között Vaszary János és Batthyány Lajos párizsi tematikájú alkotásait kávéházakról, szalonokról, utcákról, pillanatképekről. Viszont ne felejtsünk el lesétálni a lépcsőn, ahol fekete falakon impozáns kiállításban tekinthetjük meg a fauvizmus szellemében született vakító színű képeket, és még lejjebb Rippl-Rónai, Csók István és Gulácsy Lajos műveit. Korabeli filmrészletek, kollázsok, plakátok, folyóiratok, újságok, valamint szobrok és fotográfiák is láthatóak a galériában: köztük számos olyat, amelyek még sosem voltak kiállítva. A fülszövegeken keresztül kis művészettörténeti gyorstalpalóban is részesülhetünk, és a falakon az olvasottak megvalósulását is nyomon követhetjük.

Batthyány Gyula: Francia színház, 1928
Virág Judit Galéria
  • 1055 Budapest, Falk Miksa utca 30.