Mondják, hogy a belső VII. kerület tele van, és mi is így érezzük. Nehéz megtalálni azt a helyet, ahová hétvégenként beülünk (vagy kint ácsorgunk) a barátokkal. Ritka az a társaság, akiknek megvan a saját kis "Central Perk"-je, ahol ugyanúgy lehet olvasni, kávézni, zenét hallgatni, ismerkedni, mint este egy sör mellett megvitatni a hét eseményeit. Szeptemberben viszont érkezett egy ilyen, Roots néven. Ha egy szóval kéne jellemezni, akkor az az "igazi" lenne... de szerencsére nem csak egy szavunk lehet mellette.
A Roots Budapest üzlethelyisége nem más, mint Budapest egyik utolsó időgépe, az ex-James Dean videótéka, amely 1992 óta várta azokat, akik jó fejek voltak és visszatekerve vitték vissza a huszadszorra kikölcsönzött Rendőrakadémiát, és azokat is, akik csak bámészkodni és nosztalgiázni tértek be. Az emblematikus sárga Dean-felirat a felújítás után bekerült az új helyére – egy darabként a múltból.
Robi és Attila mindketten huzamosabb ideig éltek Londonban, azon belül is Shoreditch, Camden környéke fontos állomás volt mindkettejüknek. Bárokban, tetoválószalonokban, olyan helyeken dolgoztak, amelyek odakint már hosszú évek óta követnek egy sajátos trendet, de itthon minderre csak néhány példát találunk. Fontos ilyen állomás a Telep – lehetnek persze vele ellenérzések, de több szubkultúra is találkozik ott: egyben bár, művészközpont, kiállítótér, buli- és koncerthelyszín, van egy vintage üzlete és sokak gondolnak rá a legalapabb találkozóhelyként. Bőven elférne Budapesten még pár ilyen jellegű hely... és most kaptunk is egyet. Ahol lehet, hogy ugyanolyan szénszálas dekorégők vannak, mint jó pár másik bárban, de valahogy mégis másként égnek.
Nemcsak azért, mert hosszan beszélgettünk a fiúkkal, és az utolsó magnókazetta falra kerülésétől a házon dolgozó munkások történetéig mindenről meséltek kicsit, de egyszerűen érezni az eredetiséget. Számos helyre járva igyekszünk mindenhol a legkiemelkedőbb dolgot kidomborítani, nos, Robiéknál a Rootsban ez éppen a hangulat. És pont ez a legfontosabb kritérium egy találkozóhelynél.
A belsőt 100%-ban ők alakították ki: bontott tégla felületek találkoznak a színes poszterekből készített kollázzsal és egy öreg fagerendával, ami a ház tetőszerkezetéből való és megélte már Budapest aranykorát és az '56-os forradalmat is. Jópofa az ablakoknál kialakított "chillezős" rész is: itt párnákon lehet üldögélni, alacsony asztaloknál, és nézni a szitáló esőt vagy az elhaladó masszát. Galériát húztak a helyiségre, melynek egyik fele a 'nappali", fotellal, kicsit szeparálva, a másik pedig egy tetoválószoba. A szalon barokkos túlzás lenne, de nem a mérete a lényeges, hanem Dani, a művész és a legprofibb tetoválópisztolyok. Mikor náluk jártunk, éppen dolgozott, de azért megmutatta miniatűr, hiperrealisztikus, 0,3 mm vastag ceruzával rajzolt Budapest-grafikáját is.
A tetoválógép berregése helyett viszont nagyon finoman válogatott zenék szólnak, hiszen ez is a koncepció része. A sok zenész barát, a különböző stílusok szeretet ihlette a Roots naponta, napszakonként változó hangját. Ez a srácok ízlésére van hangolva, így Damien Marleytól Bob Dylanen át, Dope D.O.D.-ig, tényleg eklektikus és klassz a felhozatal. Ehhez kapcsolódnak majd hamarosan a zenei programok is... ne asztaltáncolást várjunk, hanem jammeléseket, finom szetteket, hozzá kis freestyle-t.
Nem tudtunk elmenni a könyvespolc mellett sem, ami nem díszlet, hanem valóban arra szolgál, hogy levegyük a könyveket, sőt, bizalmi alapon akár el is vigyük őket, amíg ki nem olvassuk. Cserébe, ha van kedvünk, egy zsák ruhát bedobhatunk a srácoknak, amit majd eljuttatnak egy olyan helyre, ahol nagyobb szükség van rá. Nem kötelező, de szerintünk ez kedves dolog.
Szeretnének teret adni képzőművészeknek, fotósoknak is, kiállítások formájában. Van elég sok falfelület, adott a helyszín: most éppen Dér Adrienn és Rózsa Luca képeit láthatjuk.
Persze mégis alapvetően egy pubról beszélünk, szóval ital és étel is akad, a remek jamaikai kávé mellett, ami a Marley márkát jelenti stílszerűen: Get up stand up, Buffalo Soldier, Kingston city Espresso – egységesen 420 forint az egzotikus fekete. Nagyobb, mindenhol megtalálható márkák felé nem mentek el, de a Brewdog üveges sörei mellett egy sima világosat is kapunk 420 forint/korsóért. Ha megéheznénk, szendvicsek és quesadilla is akad, nem kell elzarándokolni máshová.
Mivel nagy sörfőzéstanulásban vannak, ezért idővel biztosan jön a hely logózott, saját itala is. Addig pedig marad a headshot és az ír szíverősítő, a szeszes "Neocitran": Jameson whiskyvel turbózott friss citromos-mézes forró ital meg a jó érzés, hogy végre van hol tölteni az estéket. Kellemes zenével, értő legénységgel, igazian.
