A Pokémon Go őrület kapcsán az egész világ megismerhette, hogy mit is jelent a GPS alapú kiterjesztett valóság. Ennek most egy másik formájával találkozhattunk a sétán, amikor különböző, a városi térben elhelyezett úgynevezett markerek hordozzák a szabad szemmel láthatatlan információkat. A Design Hét programfüzetének vonatkozó oldalát bescannelve találtuk meg azokat a galériákat, dizájn- és divatüzleteket, amelyeknél az AR City matricái rejtőznek. Ezeket beolvasva életre keltek a plakátok, és máshol nem fellelhető információkat, videókat találtunk, amelyek mind kapcsolódtak az adott kiállításhoz, műhelyhez, galériához. A speciális tartalmak október 10. és 30. között elérhetőek, a kapcsolódó játék pedig 15-ig él.

A Design Hét kapcsán már évek óta újra és újra felmerülő probléma volt, hogy milyen formában lehetne megosztani a legtöbb információt élvezetes és interaktív módon a helyszínekről, designerekről, workshopokról, kiállításokról és galériákról a nagyközönséggel. Hiszen a programfüzet oldalszáma véges, a helyszínen pedig nem mindenki szeretne egy honlapot bújni mobilról. Erre a problémára született megoldásként az AR City projekt, a smARtest 2015 fejlesztése.

Mivel nem mint szakavatott technikai zsenik, hanem mint laikus városimádók érkeztünk a sétára, kezdésnek arról faggattuk vezetőinket, mi is az a AR. A kiterjesztett valóság, angolul Augmented Reality, vagy AR, a valóság látszólagos, virtuális kibővítése, ami abban különbözik a virtuális valóságtól, hogy amíg abban kizárjuk a minket körülvevő valóságot, és átlépünk egy másik térbe, addig az AR-rel ugyanabban a térben maradunk, és ebbe vetítődnek bele a valóságban ott nem lévő elemek.

A látható világ kibővítését a mobil vagy tablet kameráján keresztül érzékeljük, a dizájnsétán a különböző markereket − amik lehettek plakátok, matricák − egy erre kifejlesztett alkalmazással (Layar) beolvasva feltárult előttünk egy navigálható menü, az információkkal, játékkal, és csak itt elérhető tartalommal.

Az urbanisztikára épülő projekt célja egyrészt, hogy a városi térben található analóg és nyomtatott kommunikációs anyagokat és használatukat megreformálja, másrészt pedig ha már úgyis mindig a kezünk ügyében van és nyomkodjuk, akkor az okostelefonokat bevonják a városkép impresszióba. Kérdésünkre, hogy mi lehet marker, azaz az információ hordozója, azt a választ kaptuk a program kifejlesztőitől, hogy szinte bármi. Egy homlokzat, egy épületháló, akár egy emberi arc is. És még mielőtt elkalandoznánk a veszélyesebb, disztópikus irányokba, gondoljuk bele, milyen remek lenne, ha például egy építés vagy felújítás alatt álló épületnél a zöld háló vagy egy-két megtépázott látványterv helyett azonnal láthatnánk a mobilunkkal, milyen is lesz a kész épület és környéke. Vagy csak a homlokzatokról, szobrokról leolvashatnánk a történetüket, elég lenne eléjük emelni a mobilt. 

Itt már nagyon lelkesek voltunk, pusztán a jövőbeni ilyen lehetőségektől is, úgyhogy a hagyományos dizájnséták helyett idén tehát a mobilunkkal felfegyverezve vágtunk neki a belvárosnak, hogy megnézzük, hogy is mutat ez a valóságban. A pontos helyszíneket nem áruljuk el előre, nem tennénk tönkre mindenki kincskeresős játékát, bár a szemfülesek biztos felismernek egy-kettőt. 

Elsőként Góg Angéla formatervező és food designer Vasárnapi ebéd kiállításán néztünk körbe, hogy merre is vannak  “titkos információk”. Miután megtaláltuk, életre kelt a kiállító tér, és egy vasárnapi ebédbe csöppenhettünk, többek között Saly Noémivel, Horányi Attilával és Ördögh Bálinttal. A kiállítás alapját egy egy éves kutatómunka adja, ahol majd kétszáz ember töltött ki egy részletes kérdőívet arról, hogy milyen is a vasárnapi családi ebéd. Akit érdekel, hogy a húsleves vagy a paradicsomleves, a rántott hús vagy a rakott ételek a listavezetők, nézzen el a kiállításra, sőt, aki szeretne, erősítheti is egyik vagy másik tábort is a szavazatával.

A séta következő állomásán a sejtelmes kirakaton túl derengő ékszerekről és készítőikről tudhatunk meg többet, ha megtaláltuk az AR City plakátját. Egészen rendhagyó módon, kompozíciókba, ékszerfestményekbe rendezve és a József Attila Kör tagjainak költeményeivel “tálalva” találkozhatunk a H6 alkotócsoport műveivel, így lesz minden darab egyszerre műalkotás, és egy megelevenedő történet része is. 

A következő helyszín neve elég beszédes, ám mindent uraló pink pónilovak birodalma valójában egy közösségi varroda. Ha a belső udvarban még tétováznánk, a póniló rejtegette virtuális tartalom csak felbátorít minket, hogy betérjünk a lányokhoz, akik lelkesen mesélnek a projektünkről, és azonnal munkára is fognának minket. A Design Hét alatt, 13-án és 14-én lehetőség van workshopon is részt venni, varrhatunk kimonót vagy újrahasznosított agyagokból készült lakástextilt is. Kalandvágyók találkozhatnak szovjet matuzsálemmel is, de szupergyors ipari varrógéppel is, és persze több száz pónival, míg szakemberek segítik a teljesen kezdőket is.

A dizájnséta utolsó előtti állomása egy álomszép, harmincas években épült modernista bérház lépcsőházába vezet minket, itt kell a mobilunkkal kutakodni a marker után. Amint megtaláltuk, meg is van, hogy merre induljunk tovább: már várnak minket a Mittersisers stúdiójában, ahol éppen véget ért egy táskakészítő workshop. Itt végül tényleg elhagytuk a virtuális világot, és a bőrök, centik, sniccerek, árak és szegecselők nagyon is materiális világába keveredtünk, hogy kulcstartót készítsünk. A sétát pedig egy jó feketével és némi sütivel zártuk, ahol még kedvünkre ötletelhettünk, hogy vajon milyen jövő vár ránk a kiterjesztett valóság felhasználhatósága terén.

A program nem vezetett séta formájában mindenki számára bejárható mától, október 10-től, és a speciális kiterjesztett valóság tartalmak egészen október 30-ig érhetőek el a helyszíneken, a nyitvatartásokhoz igazodva. Az útvonalhoz pedig vagy az alkalmazás letöltése után scanneljük be a Design Hét programfüzetének azt az oldalát, ahol a képeken is visszaköszönő vidám kis robotot felismerjük, vagy kevésbé kalandvágyóak megtalálják itt.