Minden évben ismétli magát, mégis minden évben kíváncsivá tesz és felkavar. A World Press Photo-kiállítás kötelező program minden ősszel, és idén már csak azért is muszáj elmenni rá, hogy a hamarosan bezáró Néprajzi Múzeumot utoljára megcsodáljuk.

Bár a győztes fotókat kis méretben meg lehet tekinteni online, mi vagyunk annyira konzervatívak, hogy higgyünk az óriási, kinyomtatott képek és sztorik erejében. Tény, hogy nem a legvidámabb történetek ezek: idén is látunk lefűrészelt szarvú rinocéroszt és kihalóban lévő óriáspandákat, kegyetlen pillanatképeket és menekülteket a háború sújtotta országokból, bizarr, világtól elzárt településeket, és különösen sokkoló a Zika-vírus következtében kisfejűséggel született gyerekek vagy a Fülöp-szigeteki drogháború halottainak látványa.

De ez a valóság, a világ nagy része most sem a felhőtlen boldogság színtere; szinte mindig a konfliktus áll a középpontban, évről évre hasonló témákat elénk tárva. De a világ sem változik meg egyik évről a másikra, állítja Révész Tamás, a kiállítás szervezője.

Idén is rengeteg a kérdés és kevés a válasz, és nem csökkent a pályázat körüli dilemmák száma sem. Köztük az egyik legsarkosabb a fődíjas kép, az AP amerikai hírügynökség fotósának, Burhan Özbilicinek pályamunkája körül alakult ki, amelyet az ankarai orosz nagykövet tavaly decemberi meggyilkolásáról készített.

Burhan Özbilici az első sorban állt a kiállításmegnyitón, mikor egy szolgálaton kívüli török rendőr lelőtte Andrej Karlov orosz nagykövetet, azt kiabálva, hogy „Allahu akbar” (Isten a leghatalmasabb), majd törökül hozzátette: „Ne feledjétek  Aleppót! Ne feledjétek Szíriát!”. A merénylőről készült felvételt közel 18 millióan megosztották a Facebookon, és sokan azt kritizálták, hogy ezzel lényegében híressé vált egy gyilkos. Mások szerint a fotós jókor volt jó helyen, és ez felveti a kérdést, hogy vajon ez pusztán elég lehet-e egy fődíjhoz, mikor esztétikuma, technikája hagy maga után kívánnivalót? És vannak, akiknek az nem tetszik, hogy ismét csak a gyűlölet került a középpontba.

A World Press Photo-kiállításon megmutatott képek már megjelentek a világsajtóban, de egy kutatás szerint ennek ellenére nagy részük ismeretlen a látogatók számára. Tavaly is felvetettük, hogy a digitális információáradat nem teszi lehetővé a szemlélődést és a sajtóhírek/-képek befogadását, és változatlanul úgy gondoljuk, hogy egyszer muszáj szembenézni azzal, amit amúgy átgörgetünk az idővonalunkon, és amit nem lehet elégszer a békében és kényelemben élő nyugati ember szájába rágni.

Egy emelettel feljebb egyébként sokkal vidámabb és lélekemelőbb képeket nézegethetünk kivételes pillanatokban megörökített állatokról a világhírű magyar fotós, Máté Bence különkiállításán.