We Love Budapest: Milyen volt Budapesten felnőni?Fel tudod idézni a Budapesttel kapcsolatos első emlékedet?
Verrasztó Evelyn: Nagyon jó. Fent laktunk a hegyen, a XII. kerületben. Itt születtem, a szívem csücske a város. Sok időt töltöttünk a családdal a Balatonon is. Az első kép, ami megmaradt a fejemben, az a fürdőszobánk, merthogy az ablakából az egész várost be lehetett látni. Ilyenkor mindig az Erzsébet hidat kerestem, bár fogalmam sincs, miért.
WLB:
Mit jelent neked a város?
V. E.:
A világ közepét. Ugye az úszás miatt sok helyen megfordulok, ezért rengetegszer megkérdezik, melyik a kedvencem, vagy hol élnék szívesen. Sehol máshol nem laknék. Eltöltöttem 8 hónapot Nizzában, ami tényleg csodálatos hely. Ha teszem azt, 10 napra ki kellene mennem, bármikor megtenném, de Budapesthez semmiféleképpen nem tudnám hasonlítani.
WLB:
Mit kapsz meg itt, amit mondjuk Nizzában nem?
V. E.:
Sokkal barátságosabb város. Nyilván azért is érzem így, mert Budapest az otthonom; itt él a családom és itt vannak a barátaim, no meg azok a helyek, ahová szeretek járni, ezek odakint hiányoztak. Budapest nem túl nagy, és nem is kicsi. Ha nincs autód, tömegközlekedéssel viszonylag kulturáltan el tudsz jutni bárhová anélkül, hogy órákba telne, míg Nizzában a busz olyan volt, mint a hullócsillag: két óránként jött egy... Sokszor megoldhatatlan problémát jelentett közlekedni a városban.
WLB:
Mennyit változott Budapest a gyerekkorodhoz képest?
V. E.:
Sokat. Halad a korral, szerintem bármelyik európai nagyvárossal összehasonlítva megállja a helyét. Például minden sarkon nyitott egy kávézó, pedig mikor még fiatalabb voltam, nem jártam ilyen helyekre, és nem éreztem, hogy passzolnának hozzám, most meg az ellenkezője igaz. Manapság mindent megtalálsz Budapesten, ami korábban kuriózumnak számított.
WLB:
Ha olyan barátaid, rokonaid érkeznek látogatóba, akik még nem jártak nálunk, hová viszed el őket? A kötelező látnivalók mellett kevésbé fősodorban lévőket is mutatsz nekik?
V. E.:
Budaivár-rajongó vagyok, úgyhogy oda mindenképp. A július 14-30. közötti budapesti világbajnokságra egyébként rengeteg barátom jön majd, legszívesebben mindent megmutatnék nekik, hiszen annyi jó dolog van itt! Nizzában baromi sokat meséltem Budapestről az úszótársaimnak, hogy milyen klassz hely, amit akkor nem annyira érezték át, mert még soha nem jártak erre. Rendkívül izgatott vagyok az érkezésük miatt. Bár nehéz lesz összeegyeztetni a versenyek miatt, de a Parlamenthez egészen biztosan elviszem őket. Nemrég járt itt egy úszó barátom, akit pont a Pozsonyi útra hoztam el, egyrészt mert közel van a Duna Arénához, másrészt tök jó a hangulata van az utcának.
WLB:
Végigpörgetve az Instagramodat, elég sokat posztolsz a városról a kávézóktól kezdve a történelmi épületekig. Melyek a kedvenc helyeid?
V. E.:
Sok van! Itt, a Pozsonyin például az összes kávézó, mindegyiket kedvelem... (nevet). A testvéremmel (Verrasztó Dávid, Európa-bajnok és világbajnoki ezüstérmes úszó – a szerk.) szeretünk kávézókat felfedezni, kipróbálni, amint nyit egy új, már ülünk is be azonnal tesztelni. Kedvencem a Budapest Baristas és a Mammutnál található Kaffeine Budapest, utóbbi nem csak azért, mert közel lakom. Az éttermek közül a budaörsi Adler a kedvenc, mert gyerekkorom óta oda járunk a családdal. Sokat sétálok, ugyanis a testvérem a Bartók Béla úton lakik, onnan szoktunk gyalogolni a Szabadság hídon át, végig a rakparton egészen a Parlamentig. Már vagy ezerszer megtettük ezt az utat, de még mindig jó érzés végigmenni rajta, főleg nyárestéken. Korábban mindenkinek megmutattam a második otthonomnak számító, felújítás alatt álló Komjádi uszodát, melyet az összes külföldi úszó ismer. Vagy 20 évet töltöttem el ott, szóval nagyon nehéz volt a BVSC-be igazolásom után másik uszodát megszokni.
WLB:
Milyen Budapest, amikor hajnalban edzésre indulsz?
V. E.:
Akkor a legjobb. Kocsival járok, szeretem látni, ahogy ébredezik a város. Oké, ez most kicsit közhelyesen hangzik, de imádom a napfelkeltéket meg a madárcsicsergéseket. Télen azért annyira nem izgalmas. Lehet rendesen közlekedni is ilyenkor, szóval szeretek korán kelni emiatt. Tudod, hogy az elsők között vagy, aki elindította a napját, és csinálja a dolgát.
WLB:
Eddig csak a főváros szépségeiről beszéltünk. Van esetleg olyan, amit nem szeretsz benne? Te is utálod mondjuk a Beerbike-ot?
V. E.:
Sokszor idegesítő tud lenni, az igaz. Valójában csupán a dugókat utálom, főleg a délutáni idősávban.
WLB:
Hogy tetszik a Duna Aréna?
V. E.:
Nagyon! Állítólag gyors is, úgyhogy remélhetőleg jó emlékeink lesznek róla. Pályafutásom során egy ilyen uszoda volt, amely ekkora dobásnak számított, a pekingi „vizes kocka”: ott éreztem hasonlót, amikor először beléptem. Tényleg tátva maradt a szám. Tetszik a dizájnja a rengeteg üvegfelülettel, szerintem nagyon szép lett.
WLB:
Magyar közönség előtt versenyezni rengeteg előnnyel jár, de nagyobb nyomással is?
V. E.:
Őszintén szólva, annyira már nem. Túlestem ezen a hazai rendezésű Európa-bajnokságokon. Az első felnőtt Eb-m egyébként a budapesti volt: akkor éreztem kicsit, hogy agyonnyom a teher. Elmentem melegíteni, és már a harmadik sorban 10 ismerőst láttam, rögtön elkezdtem izgulni. Akkor még nem nagyon tudtam kezelni ezt, el is rontottam életem első döntőjét. Utána 2010-ben rendezték itthon a következő nagypályás világversenyt, melyen inkább előnyömre vált a hazai pálya. Persze, nyilván nagy a nyomás, de akkor is nagy, ha külföldön úszunk. Inkább próbáljuk úgy felfogni, hogy a hazai közönség hatalmas energiabombát jelent, plusz nem kell utazni, alkalmazkodni, átállni, hazait eszünk, hazai vizet iszunk, tehát minden adott a jó eredményhez.
WLB:
Hazai rendezésű verseny esetén mennyire zavar a pörgés és a nagyobb médiafigyelem?
V. E.:
Próbáljuk kezelni a helyzetet, de nyilván akadnak olyan napok, amikor nem viseljük jól. Természetesen nem terhes a dolog, csak vannak, akik azt hiszik, hogy nem csinálsz semmit, hanem csak úszol naponta fél órát. Megvan a napi rutinunk, amihez alkalmazkodunk, és ha nem sikerül tartani mondjuk a pihenés részét, akkor előfordul, hogy idegesek vagyunk.
WLB:
Ilyenkor hová vonulsz el?
V. E.:
Haza. Ha nyugalomra és magányra vágyom, akkor hazamegyek. Imádok otthon lenni, de sajnos kevés lehetőségem van rá.
WLB:
Lehet már tudni, pontosan mely versenyszámokban állsz rajtkőre Budapesten? A 200 gyors, a 200 vegyes, a 100 gyors, és a váltó van elvileg terítéken.
V. E.:
Igen, ezek mindegyikében megúsztam a szintet, de az egyéni számok közül még nem tudom megmondani, melyikben indulok (az interjú június 30-án készült – a szerk). Mondjuk úgy, hogy Hosszú Katinkától függ, ő mely számokat vállalja. Legnagyobb eséllyel a 100 méteres gyorsúszásban versenyzem, viszont 200 vegyesen tuti nem – Katka mellett Zsunak (Jakabos Zsuzsanna – a szerk.) is ez a fő száma, ők ketten pedig előttem vannak a rangsorban. Ja, és három különböző gyorsváltóban is számítanak rám.
WLB:
Akkor még nincsenek meg a konkrét célok/elvárások az eredményeket illetően?
V. E.:
De, megvannak. Szeretném megúszni a legjobb időmet, ami 2010 óta nem sikerült. A 4x200-as váltónk elég jó, ott meg bármi megtörténhet.
WLB:
A felkészülés utolsó szakaszában mi történik? A finomhangolás zajlik?
V. E.:
Jelen állás szerint 3 hét van a kezdésig, ilyenkor viszonylag hosszú és kemény edzéseink vannak, nem könnyű. Egy-másfél hét múlva csökken a konditermes edzések mennyisége, és a medencében is rövidülnek a kilométerek, valóban a finomhangolás következik. A világbajnokság után se nagyon lesz leállás, mert Tajpejbe megyünk az Universiadéra.
WLB:
Köztudottan az egész Verrasztó-család az úszáshoz köthető. Főként kitől kapsz tanácsot vagy kritikát?
V. E.:
Sokáig édesapám (Verrasztó Zoltán, korábbi világ- és Európa-bajnok, olimpiai ezüstérmes – a szerk.) volt az edzőm, tőle nagyon sok instrukciót kaptam. Édesanyám (Gyúró Mónika, Európa-bajnoki 5. – a szerk.) tanított meg úszni, és ő az, aki nyugalomra int, ha rosszul megy az úszás. Ilyenkor megpróbál összekapni valahogy. Pont a 2010-es Eb jut eszembe, akkor úsztam ugyanis a legjobban, de előtte sírva mentem haza szinte minden nap, hogy „Úristen, anya, nem tudok úszni, most mi lesz?!” Ráadásul a budapesti kontinenstorna amolyan második esélynek számított, úgyhogy azt tényleg nem ronthattam el. Anya biztatott, mondván: rengeteget dolgoztam és minden jól megy majd. Igaza lett.
WLB:
Van esetleg köztetek rivalizálás a testvéreddel?
V. E.:
A medencén belül nincs. Azon kívül viszont igen: gyerekkorunkban mindenben versenyeztünk, hogy például ki fut el gyorsabban a kukáig, meg ilyenek. De azt hiszem, ez természetes. Olyan jellegű rivalizálás, hogy „Nekem van aranyam, neked meg nincs”, sose volt köztünk. Ha egyikünk épp sikeresebb, akkor sem hecceljük a másikat, sőt, inkább segítünk ilyenkor egymásnak.
WLB:
Tudod már, mihez kezdesz a visszavonulás után?
V. E.:
Lassan valóban időszerű ezen gondolkodni... Szeretek a divattal foglalkozni, Dávid pedig már baristáskodik, úgyhogy ha úgy alakul, nem meglepő módon szeretnénk egyszer egy kávézót nyitni.
A cikk megjelenését a Bp2017 Nonprofit Kft támogatta.
