A botanikus kertek, arborétumok és természetvédelmi területek "vibráló" szerelemmel telnek meg június utolsó heteiben. A 2015-ös esztendő "Év Rovara" a nagy szentjánosbogár, aki egészen kurta és furcsa életében legfontosabb mozzanata az egyednemzés, ami a természet csodálatos játéka következtében egészen egyedülálló módon zajlik. Tévedés, ha azt gondolnánk, hogy a foszfor miatt világítanak a bogarak, hiszen a luciferin nevű anyag kémiai reakciója az, ami miatt kis lámpásokként világítanak az egyedek. Az Alcsúti Arborétumban jártuk, hogy átélhessük a mesebeli látványt.

Egyre népszerűbb programnak számít Szent Iván éj tájékán a szentjánosbogarak rajzásának megfigyelése. Budapest környékén több helyen is szerveznek vezetett túrákat, ahol szakemberek mesélnek nekünk a jelenségről, és csapatosan járhatjuk be az erdőket. A Budakeszi Arborétum, Pilisszentiván, a Királyréti Erdei Iskola és az Alcsúti Arborétum is közel van a fővároshoz. Mi az utóbbit választottuk. Az angolpark József nádor nevéhez köthető és 1820-ban telepítették, mintegy 40 hektáron. Pollack Mihály klasszicista kastélyhomlokzata, 170 éves libanoni cédrusa, 540 fajból álló növényállománya, a tavaszi hóvirágmezők és a nyári szentjánosbogár-rajzás tekinthetők az Etyekhez közeli természetvédelmi terület fő attrakcióinak.

A bogarak június végén járják násztáncukat, az ezt követő szaporodás után pedig hamarosan el is pusztulnak: konkrétan éhen halnak. Lárvakorukban tudnak csak táplálkozni, mivel kifejlett bogár állapotukban már visszafejlődik a szájszervük és nem tudnak többet élelemhez jutni. A nőstény és a hím bogarak merőben eltérnek egymástól, mind életvitelüket, mind kinézetüket tekintve. A hím röpképes, kisebb és szárnnyal rendelkező bogár, míg a nőstény szelvényes testű, nagyobb és röpképtelen, sokkal több zsírsejttel, mint a hím. Mivel szárny híján vannak, és nagyobb súllyal rendelkeznek, ezért a júniusi párzás időszakában a "lányok" a fűben, bokrok alatt, fák tövében várják a hímeket. Szerencsére azért hendikep ide vagy oda, a világítás tudományát nem vette el tőlük a természet, és a megemelt potrohú várakozás alatt minél nagyobb fényt bocsátanak ki magukból, szintén a luciferin vegyület miatt. Érdekesség, hogy a világítás intenzitását, pulzálását gyakorlatilag maguknak tudják állítani, az oxigénellátás következtében. Minden faj másképp világít, ez is segít nekik a "társkeresésben". Ha a bogarak megtalálják szerelmüket, a párzás és peterakás után elpusztulnak. Szomorú nász ez, de a legszebb részét mi is nyomon követhetjük.

Ezeket az információkat a túra elején megkapjuk vezetőnktől, aki készségesen válaszol minden kérdésünkre, ő a bogármester. A rajzás időjárásfüggő, így esőben például a szentjánosbogarak sem szívesen táncolnak. Különös, hogy csak egy órán keresztül aktívak, utána lekapcsolják lámpásaikat. Ezalatt az óra alatt viszont bejárhatjuk az arborétum szentjánosbogárban bővelkedő réteit, sétányait. Voltak olyan bokrok, amelynek alján egész rajokban ücsörögtek a várakozó nőstények, a hímek pedig minden alkalmat megragadtak, hogy a közelükbe férkőzzenek. Csodálatos látvány, szinte mesebeli és misztikus az egész élmény,

Fontos, hogy az arborétum sétája akadálymentes, a vezetésen velünk tartott egy kerekesszékes csoport is. Ellenben sajnos meg kell jegyeznünk, hogy egészen kicsi gyermekekkel ez a túra nem túl élvezetes, és ez alatt azt értjük, hogy a természetjáróknak nem ad olyan átszellemült élményt, ha az egész időtartam alatt zsibonganak a gyerekek. Természetesen remek családi program lehet, csak éppen egy bizonyos kor felett. Nagyobb csendet és fegyelmet igényel egy ilyen túra, mint egy múzeum bejárása. Tiszteljük meg ezeket a kis élőlényeket annyival, hogy, ha már belekontárkodunk a szerelmeskedésükbe, legalább csendben és figyelemmel tegyük azt. Például eszünkbe ne jusson fogdosni őket és beszaladni a "hálószobájukba", ne térjünk le a sétányról.

A vezetések 2017-re véget értek, legközelebb 2018-ban látogathatjuk meg a szentjánosbogár rajzást az Alcsúti Arborétumban. A park bejárását azonban egész évben ajánljuk mindenkinek.