Csobánka és Pilisszentkereszt között találjuk a Dera-patak által kivájt 1-1,5 kilométer hosszú szurdokot, mely egy pár órás kirándulás alatt kényelmesen bejárható akár gyerekekkel is. A túra nem megterhelő, viszont annál változatosabb és varázslatosabb a táj, amivel aligha tudtunk betelni. Mi egy aszályosabb, szárazabb időszakban jártunk itt, így a patak nem mutatta meg legszebb arcát, viszont a meder fényesre koptatott kövein sétálhattunk, fakopáncsot hallgathattunk, és hiába volt 30 fokos meleg, a magas fák alatt legalább 10 fokot csökkent a hőmérséklet.

Budapesttől 30 percnyire találjuk a Pilis egyik legszebb és legkülönlegesebb helyét, a Dera-szurdokot. Indulhatunk Pomáz felé, de a Pilisvörösvár-Csobánka útvonalon is megérkezhetünk a tanösvény kapujához. Ha kocsival vagy biciklivel érkezünk, érdemes Csobánkát is beiktatni a napba: a szubalpin klímával rendelkező kedves község már az őskortól lakott terület volt. Az egykor nagyrészt rácok (szerbek) lakta település nyelvhasználata következtében kapta a patak és a szurdok a nevét. A "dera" ugyanis szerbül szakadékot, rést jelent.

A szurdok déli bejáratánál, a tanösvény kezdeténél parkolót alakítottak ki, és van tűzrakóhely is, ahogyan az ösvény több részén is adott a lehetőség sütögetni, de mi inkább arra buzdítunk mindenkit, hogy a tűzrakás és az ezzel járó zaj helyett figyeljük inkább a nemzeti park zörejeire. A csapadékosabb időben dúsabb patak számtalan néven fut: Dera, Mély, Kovácsi, Kovács, Pilisszentkereszti, de Pomázi-pataknak is hívják. A Google Maps-en például a Kovács-patak nevet találjuk. Pilisszentkeresztről ered és Szentendre alatt torkollik a Dunába. Szerencsére 1,5 kilométer hosszan lélegzetelállító természeti képződmény jött létre ennek köszönhetően.Ahogy besétálunk, gyerekkori emlékeinkből a Robin Hood-filmek tűnhetnek elő, de valószínűleg M.Night Shyamalan is dörzsölné a tenyerét a a szurdok láttán. Egyben vadregényes és meseszerű, de a dachsteini mészkőpadok, magas fák és kisejlő erezetek estefelé biztos inkább boszorkányosnak tűnnének. Sajnos az ösvény számos táblája kidőlt vagy hiányzik, de háttértudás nélkül is percenként érnek új ingerek. A fák koronáin áthatoló napfényben gyíkok sütkéreznek, lepkerajok táncolnak és egy monoton hangra is felfigyeltünk, melyről kisvártatva kiderült, hogy egy fiatal tarka harkály dolgozik nagy erőkkel az egyik odvasabb fán.A szurdokerdőre jellemző hűvösebb és párás klíma miatt sok a páfrány, a moha, az erdei pajzsika, koronaszintben pedig főleg bükköt, gyertyánt, juhart, szilt és vadcseresznyét figyelhetünk meg. Kis fahidakon is mehetünk, és néhol mesterséges lépcsőt is kialakítottak, a természeteseken kívül. Ahogy haladunk a szurdok vége, az északi tisztás felé, egyre telítettebb a patak is, így minivízesést is találunk.

Ha Pilisszentkeresztnek indulunk tovább, akkor a Zsivány-sziklákhoz is eljuthatunk, és onnan Dobogókő a következő állomás. Hamarosan mi is elkirándulunk a Pilisi Parkerdő többi vidékére is.