Ha te is lelőtted a szörnyet a lézerpuskás katonával a Wizard of Worban; ha neked is hetekig tartott, míg a tekiket kiütve végigvitted a Super Mariót; ha te is megnyomtad a play gombot a magnón, amikor erre utasított a tévé képernyőjén megjelent hupikék felirat, akkor bizonyosan a ’80-as és a ’90-es években voltál gyerek. Ha pedig felnőtt fejjel újraélnéd a leckeírás utáni (vagy helyette elkövetett) videojáték-csatákat, nem kell mást tenned, mint venni egy napijegyet a Liszt Ferenc téren november óta üzemelő Game Overbe.

Az egyik kávézó melletti pincehelyiségben rejtőzik Budapest első és egyetlen interaktívvideojátékmúzeuma, mely lényegében egy 150 négyzetméteren berendezett óriási gyerekszoba úgy 1992-ből. A hely VarjúJózsef társtulajdonos álmának beteljesülése, és egy kicsit a gyermekkorának leképezése. Illetve, ha jobban belegondolunk, minden mai harmincas gyermekkoráé, mert hát nehéz volt elképzelni egy korabeli gyerekkuckót – a múzeumban most dekorációként funkcionáló – dömper, chiós vödör, Tetris, Sicc könyv, Buci Maci, társasjátékok vagy földgömb nélkül, hogy a retró fotelekről ne is beszéljünk.

"Az ötlet mintegy hat esztendővel ezelőtt fogalmazódott meg bennem, bár az egész a gyerekkoromra visszavezethető. A ’80-as években működtek a SEGA-klubok, ahol rengeteget nyomtam én is a joyokat, és ahol bérelni is lehetett a gépeket. Azóta álmodozom arról, hogy egyszer egy saját játékbarlangom legyen" – mondja Varjú József, aki még kölyökként kezdte gyűjteni a konzolokat, felnőttként pedig különféle piacokról, az internetről és ismerősöktől szerzett be ritkaságokat, mint például a kevés helyen fellelhető magyar híradástechnikai készülék, vagy a Nintendo által a világon elsőként legyártott (és hamar befuccsolt) VR-szemüveg.

Az interaktív múzeumban 200 körüli a kiállított tárgyak száma, olyan jól ismert régi kedvencek többféle típusaiból, mint az Atari, a Nintendo, a Commodore 64, a SEGA, továbbá vannak Gameboyok, Tetrisek, egy átalakított Arcade gép Pac-Mannel, vagy az igen kezdetlegesnek számító, minden mai videojáték ősének tekinthető Pongok. Ugye ez volt az a barlangrajz egyszerűségű játék, mellyel fel-alá kellett irányítani egy pálcikát, hogy a "labda" ne jusson be a "kapunkba." Nyolcévesen sem tűnt valami bonyolultnak és nehéznek a művelet, mégis képesek voltunk órákat a tévé előtt görnyedni miatta.

Utóbbit megteheted a GameOverben, ahol a 2500 forintba kerülő napijegy egész napos játszadozást biztosít. A választék bő, mintegy 50-60-féle játékot lehet nyüstölni: többek között leverheted LiuKanggelSubZerót a MortalKombatban, gyűjtheted az érméket kedvenc bajszos vízvezeték-szerelőddel, vagy nyomhatod a pedál helyett a botkormányt az autóversenyessel.

Mai fejjel néhány percnyi gombnyomkodás után azért egyértelműen kiderül, hogy akkoriban a grafika helyett inkább a játék nehézségeire koncentráltak a gyártók. Minél bonyolultabbnak számított egy játék, annál jobb volt, valamint fokozta a "nehézségi erőt", hogy magunktól kellett rájönni, hogyan gyilkoljuk le a főellenséget a 84. pálya végén.

Minimális megdöbbenésként ért minket az információ, mely szerint főként a 30-as, 40-es férfiak hozzák el ide csemetéiket, hogy igazi apás napot tartsanak, vagyis inkább újra gyerekek legyenek. Legtöbben a SuperMariónak kezdenek neki és próbálják végigvinni (Chuck Norris volt ugye az egyetlen, akinek balra is sikerült), és nem egyszer megesik, hogy egész napot töltenek el a pincében. Mi tagadás, tényleg könnyen bele lehet feledkezni.
Game Over
WEB

Facebook
Cím: 1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 1.