Ha tősgyökeres budapestiként számot vetünk, nem sok olyan helyet tudunk felsorolni, mely évtizedek óta ugyanazzal a profillal, névvel és szellemiségben üzemel. A trendek, divatok, városrészek fejlődése és felkapottá válása következtében nagy a fluktuáció. A Gusto azonban a régi idők el nem feledett krónikása, egy olyan kávézó, ahol a szükséges újításokon kívül semmi olyan nem változik, ami bevált és jó. Legyen az a szakácsnő, a hangulat, a vendégkör egy része. Születésnapja apropóján látogattuk meg a Frankel Leó utca Gustóját.
Különleges a Frankel Leó hangulata: a Margit híd budai hídfőjéhez képest az első keresztutca villamosmentes passzusának fasora, ritkás autós forgalma és barátságos üzletei egyedi karaktert adnak ennek a résznek. A karakterhez pedig hozzátartozik egy 25 éve nyitva tartó hely is, ami valamiképp vegyíti a bécsi kávézók egyéniségét, az olaszos ételek egyszerűségét és a franciás bisztrók légkörét. Három éve tulajdonosváltáson, másfél éve pedig egy alapos ráncfelvarráson esett át.
Korszerűsítették, kicsinosították, hogy a tradíciók ugyan megmaradjanak, de azért felzárkózzanak.
A tulajdonoson kívül a "legújabb" dolgozó is tizenéve szolgálja a vendégeket, az sem meglepetés, hogy egyik mosolygós pincérnőjük szülés után is ide tért vissza. Maga miatt és a törzsvendégek miatt is, akikről azért elég sokat tudnak.
Figyelmeztetik a kávézó bácsit, hogy ideje lesz bevenni gyógyszereit, húsvét előtt "műsoron kívül" sonkát készítenek neki, mert magának úgysem csinálná meg, hiszen egyedül él. Az sem ritka, hogy a közelben lakók bedobják a kulcscsomójukat, ha úgy tudják csak megoldani a napjukat, de nem meglepő, hogy a postás leveleket visz a Gustóba, szintén valakinek a kérésére. Így megy ez itt, még akkor is, ha erre azt hinnénk, csak városi legendákról beszélünk.
A barátságos kávézóban népszerű a reggeli, van ebédmenüjük és az esti bor mellé vacsorázni is tudunk. Például minden helyi specialitással megrakott tálakat: libamáj, carpaccio, hidegen füstölt lazac, kolbász, füstölt kacsamell, saláták, friss zöldségek kerülnek rá és pirítós érkezik mellé. Ezen minden rajta van, ami a hosszú évek során kedvenccé vált. És persze a tiramisù, ami a törzsvendégek elmaradhatatlan választása. Valamikor több évtizede, egy olasz séf hagyta itt a receptet, amibe azóta nem nyúltak bele, nem csavartak rajta, nem újhullámosították. Miért is tették volna, ha bevált? Krémes, a piskóta csak úgy lubickol a zsírdús mascarponéban.A ráncfelvarráshoz hozzá tartozik, hogy az italkínálatot sokkal nívósabbá tették. Nincs több kommerszebb likőr, a csapolt sört is minőségibbre cserélték, illetve egy olyan katagóriát is bevezettek, amelyet csak top éttermeknél tapasztalhattunk eddig. Louis Roederer Champagne, Chateau Cheval blanc 1997-ből. Az is előfordult már, hogy egy gurmé utazó beült a 900 forintos ebédmenüre és annyira megörült az egyik francia tételnek, hogy a számlája végül 149 900 lett.
Egy különteremmel is kibővültek nemrégiben, hogy bárki itt tarthassa a születésnapját, családi összejövetelét, céges eseményét. Egy olyan helyen, ahol biztosan nem akadnak majd komplikációk, ahol a vendéglátás ahhoz a régivágású vonalhoz tartozik, amit sokszor hiányolunk már Budapestről. Hogy ezt még erősítsük, érdemes felhívni a figyelmet a 25 éves jubileumi év plecsnijére: "25 éve a világ legjobb vendégeiért".
Café Gusto
Facebook
Web
Cím: 1023 Budapest, Frankel Leó utca 12. Nyitvatartás: hétfő - szombat: 8:00 - 23:00
