Még sose zúztunk-pusztítottunk kiállításmegnyitón, most ez is megtörtént. Weiler Péter képzőművész és Hevesi Judit költő közös kiállításának témája a szakítás, ami ugye nem kevés frusztrációval szokott párosulni. Akár az ex, akár a főnök, akár a világ iránt éreztünk mérhetetlen haragot, a "Holnap ne gyere" csütörtöki megnyitóján, az Andrássy út 66. alatt található kiállítótérben megszabadulhattunk tőle.
Hogy az ordítás miért jó terápiás eszköz, arról a januári közös üvöltésről szóló cikkünkben írtunk részletesen. Már itt pedzegettük, hogy a semmibe kiabálásnál egy fokkal hatékonyabb lenne pusztítani és falhoz vágni valamit, és mikor eljutott hozzánk a tányértörős performansszal összekötött kiállításmegnyitó híre, bizseregni kezdett a tenyerünk: nekünk bizony ott a helyünk.
Ismerve Weiler Péter performanszait, az ikeás tányérok falhoz vágása a kevésbé súlyos mondanivalót sugalló műveletnek mondható. A képzőművész amellett, hogy netes vállalkozó, a Randivonal és a Habostorta alapítója, a Dating Central Europe Zrt. vezérigazgatója is egyben, közélethez kapcsolódó akcióiról is híres. Hipermarketek parkolóiban csomagtartóból árult vécépapírt és vizet a vasárnapi nyitvatartás ellen tiltakozva, megalkotta a Minden magyar szobrát a Parlament előtt, amelyet politikai hovatartozástól függetlenül szerethet és koszorúzgathat mindenki, a határ menti kerítés abszurditásától megihletve késztette a személyes határzár felépítésére, ami lényegében egy egyfős kis ketrec. Galériává alakította a köveskáli buszterminált, de volt, hogy képeinek több ezer repróját hajléktalanoknak adta, akik pénzért értékesíthették őket. Legutóbb azzal keltett feltűnést, hogy a vécében talált holttestről elhíresült Jahn Ferenc Kórház előtt bemutatta a cipzárral azonnal hullazsákká alakítható pizsamát.
Nem csoda, hogy a megnyitóval egybekötött könyvbemutatón egy tűt sem lehetett leejteni. Hevesi JuditHolnap ne gyere című, a párkapcsolat utáni űrt feldolgozó verseskötetét Erdős Virág méltatta, a kiállítást Einspach Gábor nyitotta meg. Tányérokat 500 Ft-ért lehetett vásárolni jótékony céllal, amivel vagy a Bátor Tábort vagy a hajléktalanokat segítő Menhely Alapítványt támogathattuk. A nagy falhoz csapásra egy fóliasátorszerű térben kerülhetett sor, ha valaki belejött a pusztításba, a mellette elhelyezett dobozokból pótolhatta.
A várakozásainkkal ellentétben az óriási és kellemetlen hanghatással járó törés minket annyira nem nyugtatott meg, és megint arra jutottunk, hogy milyen kár, hogy a feszültséget kiváltó tényező nem bukkant fel a helyszínen. Mert látszólag ok nélkül, kellemes a szociális hangulatban pusztítástól annyira nem felszabadító, inkább poén, és ahogy számos résztvevő esetében megfigyeltük, videóra kívánkozó, közösségi médiában remekül osztható látványosság. Az ötlet mindenesetre kitűnő, a törmeléket megtartják, és egy új műalkotást fognak belőle létrehozni.
