Az utóbbi hetekben nagyot ment a városfigyelő oldalakon egy festő házaspár Kresz Géza utcai lakáshirdetése. A képzőművészek nem szerettek volna költözési szándékuknak ekkora hírverést csapni, lépcsőházi kortárs falfreskóik ezt mégis elérték. Körbenéztünk a színes házban és belestünk a műtermükbe is.
Soós Nóra és Győri Márton húsz éve aktív festőművészek, az ő fejükben fél évtizede érett meg a gondolat: bár szép, patinás 1929-ben épült neoklasszicista társasházban élnek és alkotnak, az épületnek mégsincs igazán lelke, személyisége, ezért szerették volna kicsit saját művészi világukat kivetíteni a lépcsőházra, úgy, hogy eredeti struktúrája ne szenvedjen csorbát. Már csak a lakóközösséggel kellett elfogadtatniuk az ötletet: az egyezség értelmében a képzőművészek saját költségükön hozták létre konstruktív lépcsőház festményüket. A helyzet fonáka, hogy éppen akkor vált ismertté lakóhelyük, amikor tizenhárom év után elhagyják: műtermük, ahová sikerült bekukkantanunk, már elkelt, lakásukat még árulják. Egy biztos: az új lakóknak mindennap lesznek színes pillanatai.
Amint a Kresz utcai házba lépünk, az előtér falán és kapuján Marci kortárs grafitis vonalvezetésű falfestményei fogadnak minket. A képzőművész alkotásaiban vissza-visszatérő macska, madár és kalapos ember figurái tekintenek ránk. Maga a teljes konstruktív festmény a legfelső körfolyosóról lenézve tárul elénk: a lépcsőház színes korlátai, lábazatai és a lépcsőfordulók szürke saroknégyzetei alkotják a teljes képet. Bár nagyon szeretik Hundertwasser munkásságát, nem szerették volna, ha az osztrák művész híres színes házának mintájára minden falfelületet eluralnak a falfestmények.
A művész szavaival élve a színhasználatot a kadmiumpiros, a kadmiumsárga, a kobaltkék és fekete-fehér illetve szürke kombinációja jellemzi. A falfestés speciális színválasztását Piet Mondrian munkássága és a holland festőhöz köthető De Stijl stílus ihlette. Az inspirációt nyugat-európai városi útjaik során szerezték, különösen a genfi Bauhaus-házak konstruktív képeinek színes világa tett rájuk nagy hatást. Marci szerint Svájcban nemcsak az ajtóig tart a lakás, hanem a folyosóig, a korlátig vagy akár a ház előtti járdáig felelősséget érez a polgár, sőt szeretné megmutatni ki lakik ott. Így az egész városszövetre kihat ez a fajta vizuális és környezetkultúra.
Annak, aki járt már a Lauder Javne vagy a Derkovits Gyula Általános Iskolában, ismerősek lehetnek Győri Márton színei és formái, ugyanis az itt látható falfestményeket is ő készítette. Marci egyébként büszke titkos festékreceptjére, amellyel tartósan csillogók maradnak a falfestmények és nem fenyegeti őket a mattulás veszélye, még öt év után sem – mintha csak a hófehér vásznon lennének. Volt, aki az egyhetes munkálatok közben félt a túl gyerekes végeredménytől, de később kiderült, félelme alaptalan volt, a lakók és a Kresz Géza utca 17-ben megfordulók megszerették a lépcsőházat.
Nóra és Márton lépcsőház-projektjüket egyfajta példának szánják, amellyel azt üzenik: ne féljünk változtatni lakókörnyezetünkön és törekedjünk kreatív megváltoztatására, legyen az társasházunk ajtóinak átfestése, a villanykapcsolók kicserélése vagy akár a Pöttyös utca pöttyössé varázsolása – mindezt persze ízlésesen, a közösség egyetértésével. Ha bárki ecsetet ragadna a Kresz utcaiak akcióján felbuzdulva, ne felejtse Győri Marci szavait: a falfestészet low-budget műfaj, de nagyon sok munkával jár!
