Az tudjuk, hogy a Facebookot elárasztó gyerekfotók a legnagyobb lájkmágnesek, na de hogyan örökítették meg a csemetéket a tömegmédia megjelenése előtt? A Gyerek/Kor/Kép című kiállítás nemcsak arra vállalkozik, hogy ezt a kérdést megválaszolja, hanem felmutatja nekünk a különböző ábrázolásmódok mögötti hátsó szándékot is. A magyar képzőművészet legszebb alkotásai, összesen 200 festmény, grafika, szobor, fotó és videó csalogatja elő belőlünk a gyereket a Budapesti Történeti Múzeumban.
A gyerekkel való létezésnek kitüntetett jellegzetessége, hogy megszokhatatlan – mondta Darvasi László, a mesemondó a kiállítás megnyitóján. A történelemben mindig máshogy viszonyultak hozzá, hol eszményi, romlatlan lényként, hol tökéletlen felnőttként kezelték, akit folyton nevelni kellett, hogy tökéletes, jóravaló polgár váljék belőle a társadalom hasznára, és erre a folyton változó viszonyra érzékenyen reagált a képzőművészet is.
Mára a gyerekközpontúság nemcsak az újhullámos pszichológiában és pedagógiában lett uralkodó nézet, hanem a történettudományban és a művészettörténetben is. A New York-i MoMA és a párizsi Marmottan Monet Múzeum is rendezett kiállítást a témában, és most a Gyerek /Kor/Kép - Gyermek a magyar képzőművészetben című kiállítással a Budapesti Történeti Múzeum is felzárkózott a trendhez.A tudományos profilú múzeum kurátorai kifejezetten látogatóbarát kiállítást szerettek volna, ez persze korántsem jelenti azt, hogy mindenütt édes gyerekképeket látunk.
A kiállítási anyag ugyanis rendkívül sokrétű, keresztény Madonna-ábrázolásoktól kezdve könyvekből eszkábált játékpisztolyig sok minden fogadja a látogatót. Minden terem egy-egy témakört jár körül, egymás mellé helyezve vagy épp ütköztetve különböző korok képalkotását anyaságról, családról, nemi szerepekről, játékról, iskoláról, szegénységről, háborúról.
Dániel András gyerekkönyvíró-illusztrátor különleges lényei a képek alá rajzolva magyarázzák a látottakat a legkisebbeknek.
Gyermekábrázolás terén a portréfestés volt a legkelendőbb: az arisztokraták rendszeresen megörökíttették utódaikat, és mivel mindez a felnőttek szemszögében történt, ezeken az alkotásokon jellemzően az jelenik meg, ahogyan látni kívánták csemetéiket – legtöbbször nemi szerepeiknek megfelelő használati tárgyakkal. A képek később, a közoktatás megjelenésével előszeretettel moralizálnak is, megmutatva a büntetését elnyerő rossz gyereket és a jó, erkölcsös tanulót is.A legemlékezetesebb portré az Esterházy család ősgalériájából a kétéves Esterházy Antal képmása volt, amelyen a kisfiút névadó szentjének szerzetesruhájában ábrázolják kereszttel, kolostorba illő környezetben. A festmény meglehetősen bizarrnak tűnik, de ha belegondolunk, hogy ma már katica-angyal-nyuszijelmezbe és virágcserepekbe bújtatjuk a csöppségeket, máris nem annyira megdöbbentő a papi ruhás kétéves.
A gazdag családok csemetéinél már csak a művészgyerekek sorsa lehetett abszurdabb, nekik számolniuk kellett festő szüleik kiszámíthatatlan természetével. Szőnyi István Züzü nevű kislánya például egy nap lázas lett, és mivel kipirult arca remekül passzolt piros hálóruhájához, apja ágyastul betolta a műterembe, hogy lefesse – a róla készült sorozat mellett Ferenczy Károly, Kmetty Lajos, Bernáth Aurél gyerekeinek portréit is megtekinthetjük a kiállításon.
A kiállítás elsődleges koncepciója, hogy bemutassa, mennyi mindenre „használta” a művészet a gyerekeket. Amellett, hogy a kedve szerinti pózban és öltözékben örökítette meg az utódokat az utókor számára, a felnőtt társadalom egy idő után meglátta a gyermekben és a családban a manipuláció eszközeit is.
Ez már egészen korán megjelent a
művészetben:
a 18-19. század fordulóján szinte propagandaanyagként került be a magas művészetbe a szoptatás. Ekkor a demográfiai vizsgálódások szerint arra jutottak, hogy akit szoptatós dajka helyett a saját anyjuk szoptatott, nagyobb számban érték meg a felnőttkort. Így nemes asszonyokat kezdtek el megfesteni, mellükön gyermekükkel, hogy jó példát mutassanak a népnek.
És ha már gyermekekről volt szó, nem lehetett kihagyni a kiszolgáltatottság témakörét sem: megjelenik a szegénység, a háború, a szociofotó és természetesen a menekültválság is.
Legalább még egy ekkora teret meg lehetett volna tölteni számos más megközelítés mentén, de kezdetnek ez a kiállítás bőven elég. Mi abban a szerencsében részesültünk, hogy az első három teremben egy üvöltő olasz kisfiú és szülei haladtak velünk, igazi kortárs performansz élményt nyújtva, de ha kisgyerekkel érkezünk, több interaktív játékos sziget is a rendelkezésünkre áll, hogy míg a csemete elfoglalja magát a zsírkrétákkal, a szülő ismerkedjen a rendkívül tömény kiállítási anyaggal.
Gyerek /Kor/Kép - Gyermek a magyar képzőművészetben
Hol?
Budapesti Történeti Múzeum 1014 Budapest, Szent György tér 2., Budavári Palota E épület
Meddig?
2017. február 19-ig
