Az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészeténél szolgált Dr. Bozóky Dezső sorhajóorvos az elfeledett világutazóink egyike. Jól komponált, izgalmas helyszíneket, utcai jeleneteket, már nem álló épületeket ábrázoló képei egy olyan világot örökítenek meg, ami már eltűnt. 1905-ös felvételein a mai Isztambul képe elevenedik meg egy olyan korszakban, amelyben mindenki a városban akart üzletelni, és a nyugati hatások egyszeri és megismételhetetlen elegyet alkottak a konstantinápolyi örökséggel.
A Puskin mozitól néhány lépésre található Háló Közösségi és Kulturális Központ egy szinte ismeretlen kiállítótér a város szívében. Puritán, csak részben felújított belső tér (amilyet a műromkocsmák tervezői hosszas előkészületek után érnek el), a portál fölött még az évekkel ezelőtt bezárt utazási iroda „Expressz” feliratú táblái, a címet pedig majdnem sikerül úgy is eltévesztenünk, hogy ismerjük a házszámot. A kis kiállítóhely most mégis olyan anyagot mutat be a Kolta Galériával és a Hopp Ferenc Ázsiai Múzeummal közösen, ami külföldön kisebb szenzációt keltene.
A képeken ugyanis egyszerre érzékelhető a nyugati kultúra jelenléte és a hagyományos konstantinápolyi utcakép, a különböző kereskedelmi társaságok hirdetései, a Monarchia és Franciaország nagykövetségének elegáns nyári palotái, de a képeken felfedezhetünk utcai cipőtisztítókat, rakparti gabonatőzsdét, birkavásárokat, kóborkutyákat, régi temetőt, az Aranyszarv-öblöt és fából készült épületeket is. A Galata híd szörbetárusa mögött a háttérben a Deutsche Levante Linie cégére.
A kiállításon összesen 55 fotót állítottak ki, amely Bozóky 1905-ben, Törökországban készült felvételeiből nyújt válogatást. Útját képekkel dokumentálta, így felvételeinek másolataként, közel 300 darab kézzel színezett üveg diapozitívot ismerünk. A hajóorvos egyébként kétszer jutott el keleti tájakra, 1905-ben Görögországba és Törökországba, 1908-ban pedig Koreába, Kínába és Japánba. Hagyatékának egy része a Hopp Ferenc Ázsiai Múzeumba került, míg egy másik rész a bécsi K.u.K. levéltárba.
A fotók technikai érdekessége, hogy sztereófelvételekről van szó, tehát minden helyszínt tulajdonképpen két, nagyon hasonló kép ábrázol, de a képpárok közül csak jelzésszerűen van néhány együtt kiállítva, mivel ez a térbeli hatás csak bizonyos távolságon belül érvényesül, a megtekintéshez pedig speciális szemüveg kellene – igaz, a fotós nem is igazán használta ki a térbeli hatásban rejlő lehetőségeket. A képek eredetileg fekete-fehérek, azokat kézzel színezték, ismerve a mai marketingesek észjárását, ezt biztosan "kézműves" fotónak nevezték volna.
Dr. Bozóky Dezső (1871-1957) nem volt fotóművész, képei mégis jól komponáltak, szerkesztésükön a mérnöki precizitás érződik. A képek esztétikai értéküknél fogva és dokumentatív erejük miatt is fontos felvételek. Segítségükkel egy olyan világba tekinthetünk be, ami napjaink Isztambuljában tovább él ugyan, de a régi formájában örökre eltűnt.
