Móricz pálinkás butykosa, a Márai-palacsinta és a gúnyvacsorák – íróink és a gasztronómia

Hasán keresztül nemcsak a férfit és az újságírót könnyű megfogni, hanem a kultúrafogyasztókat is, és a PIM ehhez a legjobb témát választotta. A vörös falakon mindenütt fehér tányérokon olvashatóak fontos – étellel, evéssel és elmúlással kapcsolatos – igazságok irodalmi nagyjainktól, megadva az alapkoncepció gerincét, miszerint a kiállítás elsősorban az irodalmi művek felől nézve közelíti meg a témát. Ennek ellenére jópofa applikációkkal segít eligazodni a témában, valamint rengeteg személyes relikviával és anekdotával örvendezteti meg azokat, akik a Nyáry Krisztián-féle megközelítésre is nyitottak.

Tömegével vannak például kiállítva személyes használati tárgyak, tányérok, poharak, evőeszközök, köztük Petőfi Sándor tálkája, Jókai Mór ezüstcseppes kávéskészlete, Madách Imre fűszer- és olajtartója, Móricz Zsigmond pálinkás butykosa, Ady Endre és Boncza Berta gyümölcsöstálja, Krúdy kis korsója, amelyből a sört hörpölte, és Szerb Antal babaszobába illő, púderszínű teáskészlete, amelyet azért kicsit furcsállva fogadtunk az Utas és holdvilág és A világirodalom története szerzőjétől.

A szövegközpontú megközelítést csupa ötletes informatikai kütyüvel variálják meg a tárlat szervezői, egy óriási kondérban például „kifőzhetjük” a nekünk való idézetet vagy személyes vallomást (ami a mi esetünkben Fodor Ákos roppant találó meglátása lett, miszerint a főzés egyik titka, hogy ne gondoljunk a mosogatásra). Odébb egy képernyőn az adott ételre kattintva a megfelelő irodalmi idézettel és feljegyzéssel tudhatjuk meg, melyik kinek volt a kedvenc étele.

Korábban már írtunk híres íróink kedvelt fogásairól, úgyhogy ezt nem is részleteznénk hosszan. Érdemes adalék azonban, hogy a vad életű Csokonai Vitéz Mihály másnaposságát a legszívesebben korhelylevessel gyógyította, Hamvas Béla odavolt a tejfölös eperért, a sokat nélkülöző József Attila pedig csipetkével és kolbászreszelékkel készített bablevesért, amelyet az Ülni, állni, ölni, halni című versben is megénekel. Kevésbé ismert tény, hogy a Gundel-palacsinta Márai-palacsinta volt eredetileg: Máraiék saját készítésű pompás desszertje annyira bejött Gundel Károlynak, hogy ezen a néven vette fel az étterem kínálatába, az író emigrációja után azonban át kellett keresztelnie az étlapon.A kedves vendégek behülyítéseA falakon függő eredeti receptek, feljegyzések sok hétköznapi apróságra hívják fel a figyelmet Móricz Zsigmond palacsintatortájának titkaitól elkezdve Ady házvezetőjének tarsolyában rejtőző fogásokig, vagy épp a menüig, amivel Déry Tiborék vendégül látták Örkényéket és Makk Károlyékat a hetvenes években: az illusztris társaság húslevest fogyasztott tojással, pirított májat krumplipürével és fejes salátával, majd desszertnek csokikrémet ananásszal.Más példa is akadt a vendéglátásra, Kosztolányiéknál például rendszeres gúnyvacsorákat tartottak, amelyeken elegáns étkészletből a legigénytelenebb étkeket, ragacsos galuskát, vizes köménymaglevest tálaltak fel. A vendégek megilletődve, de a lehető legjobb modorban dicsérték a fogásokat, míg ki nem tört a röhögés, a vendéglátók leleplezték magukat, és következett a rendes vacsora.Szex, elmúlás, magyarságtudatA gasztroforradalom idején az étel és élmény önmagáért beszél, a magyar irodalomban azonban ennél jóval gazdagabb szimbólumrendszerről van szó. A kiállítás ezek szerint tagolja a kiállítást, kiemelve a legfontosabb alkotókat, például Móricz Zsigmondot, akinél az evés a testhez, az érzéki örömökhöz is kapcsolódik; nála az éhezés is fontos motívum, mint ahogy arra a gimnáziumból emlékezhetünk Tragédia című elbeszélésének köszönhetően.

Krúdy Gyulát természetesen nem lehetett megkerülni, ő a magyar irodalom legnagyobb ínyence. A hagyományos magyar ételek, főtt marhahús, táfelspitz, töltött káposzta, pörkölt szertartásos elfogyasztása azonban nála sem önmagáért való élvezet, hanem gyakran kontrasztban áll hőseinek kiégésével, vagy ahogy az a Szindbád-novellákból is ismerős lehet, az emlékezéssel, az elmúlással, az öregedéssel.

Kiemelt helyen szerepel Mikszáth Kálmán is, akinek vendéglőkről és étkezésekről szóló írásai igazi gasztrotörténeti lenyomatok, de arra is utalnak, mennyire fontos helyszíne volt a vendéglő a kisváros, a közösség életének – elég csak A Noszty fiú esete Tóth Marival vagy a Beszterce ostroma című művekre gondolni. A nemzeti identitás alapja is lehet a konyhaművészet, ahogy azt látjuk Jókai Mórnál vagy Arany Jánosnál, aki – állítólag egy akadémiai ülésen unatkozva – így írta át a Szózatot Hasadnak rendületlenül című művében: „Hasadnak rendületlenül / Légy híve, oh magyar! / Bölcsődtül kezdve sírodig / Ezt ápold, ezt takard. / A nagy világon e kívül / Nincs más, amit mivelj: / Áldjon vagy verjen sors keze, / Itt enned, innod kell.” A férj babérjaira törő írófeleségNem egy korszakalkotó gasztronómiai témájú művet köszönhetünk híres íróinknak, amelyeket a kiállításon is szerepelnek. Arra is láthatunk példát, hogy egy receptgyűjtemény családi perpatvarhoz is vezethetett: Móra Ferencné Wallershausen Ilona 1928-as, úttörő szakácskönyve az első olyan kötet volt a magyar kulinária történetében, amelyben ismertetik a pontos anyaghányadot és az elkészítési időt. Móra Ferenc háborgott az ötlet hallatán, úgy vélte, neje megirigyelte irodalmi sikereit.

Móráné hiába kért előszót urától, a kötet nélküle jelent meg. Móra Ferenc amúgy kivétel az irodalomtörténetben, ugyanis nem tanúsított nagy érdeklődést a gasztronómia iránt. „Se sok gondot, se sok gyönyörűséget az evés nem okozott soha nekem. Amit elém raktak, azt leginkább csak azért igazgattam a gallér mögé, hogy fölkelhessek az asztal mellől, és rágyújthassak” – írja a Daru utcától a Móra Ferenc utcáig című önéletrajzi kötetében.Nők vs evésAz étkezés, a bekebelezés fontos szexuális szimbólum, mégis vissza-visszatérő elem, hogy a szerelem és az evés örömei közötti vívódás az utóbbi javára dől el. „A szerelem oltárán elhamvadnak a lángok, de a tűzhely vonzereje örökké tart” – írja Jókai Mór A nők a tűzhely mellett című 1896-as, címével ellentétben az emancipációt elismerő tanulmányában. Krúdy szerint „az étkezés kultusza nemegyszer felülmúlja a nő és a szerelem jelentőségét” (Magyar hasak, 1919), míg a kortárs íróknál, például Cserna-Szabó Andrásnál már simán kéz a kézben jár, a Szíved helyén épül már a halálcsillag című regényéből például megtanulhatunk egyszerre főzni és szeretkezni – persze csak fejben.

Jogos a kérdés, hogy ha egyszer már főzésről van szó, miért hiányoznak a női szerzők, Szabó Magda, Erdős Renéé, Török Sophie és a többiek a kiállításról. A válasz a hagyományos nemi szerepekben keresendő, a nők ódzkodtak a kötelező, rutinszerű háttértevékenységről írni. A férfi azonban a különleges alkalmak szakácsa, a konyhaművészetnek inkább csak az élvezeti oldalát ismeri – nem csoda, hogy ihletet merít belőle.Az éhezés labirintusa és a diétázó Kosztolányi A kiállítás körbejárja az éhezés témakörét is, és bemutatja a '20-as, '30-as évek Schobert Norbiját, a tömeghisztéria övezte Bicsérdy Bélát, aki a nyers vegetáriánus étkezés propagálója volt. Az ő hatására kezdett el diétázni Kosztolányi Dezső felesége is, egy évre ingyenes nyers kosztra fogva férjét is, aki állítólag akkor parancsolt megálljt a trendnek, mikor a Bicsérdy tanainak utánaolvasva olyan silány stílusú szövegekkel találkozott, hogy azon nyomban szakított az úgynevezett „bicsérdizmussal”.

Az üzengetés ekkor ugye nem a Facebookon zajlott, hanem nyílt levelekkel, Bicsérdy sok ellenzőt szerzett magának a nyilvánosságban is, közéjük tartozott Karinthy, aki ezt írta 1926-ban (szavait érdemes ma is megfontolni): „Én lemondok a dohányról, de lemondok a szerelemről is… de mindezekről akkor mondok csak le, hogyha Ön valami egyebet tud ajánlani mindezekért. Csak nem gondolja talán, hogy a száz év, amit Ön ígér, ellenérték lehet ezekért?”A Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítása egy egész irodalmi érettségire való ismerettel ruházza fel a látogatót, akinek egészen biztosan a legközelebbi étterembe fog vezetni az útja az ajtón kilépve. Ottjártunkkor gimnazista lányok ámuldoztak a vitrinek előtt, és igazolva korunk egyszerű marketingigazságát: az irodalmat fogyasztani is könnyebb, ha jól van tálalva.Írói fogások
Hol? Petőfi Irodalmi Múzeum
Meddig?
2017. március 31-ig K - V: 10.00 - 18.00
Mennyiért?

Felnőttjegy: 800 Ft, Gyermek-, nyugdíjas-, diákjegy: 400 Ft