Élmény

Móricz pálinkás butykosa, a Márai-palacsinta és a gúnyvacsorák – íróink és a gasztronómia

Fotó : Gál Csaba - Petőfi Irodalmi Múzeum
Móricz pálinkás butykosa, a Márai-palacsinta és a gúnyvacsorák – íróink és a gasztronómia

Élet és étel – mindössze egy betűcsere a különbség. Íróink, költőink nem vetették meg test-lélek örömeit, és a művészet, a szerelem szépségei mellett ugyanúgy ez vonatkozott a terített asztaléra is. Irodalom és gasztronómia a 2000-es évek óta egyre inkább kéz a kézben jár, a Petőfi Irodalmi Múzeum pedig összefoglalta, amit a magyar olvasóknak a témában tudni érdemes. A kedvenc ételektől kezdve Karinthy és Kosztolányi gasztronómiai csínytevéseiig számos érdekességet kínál az Írói fogások kiállítás, amire nem érdemes üres gyomorral ellátogatni.

Hasán keresztül nemcsak a férfit és az újságírót könnyű megfogni, hanem a kultúrafogyasztókat is, és a PIM ehhez a legjobb témát választotta. A vörös falakon mindenütt fehér tányérokon olvashatóak fontos – étellel, evéssel és elmúlással kapcsolatos – igazságok irodalmi nagyjainktól, megadva az alapkoncepció gerincét, miszerint a kiállítás elsősorban az irodalmi művek felől nézve közelíti meg a témát. Ennek ellenére jópofa applikációkkal segít eligazodni a témában, valamint rengeteg személyes relikviával és anekdotával örvendezteti meg azokat, akik a Nyáry Krisztián-féle megközelítésre is nyitottak.

Fotó: Gál Csaba - Petőfi Irodalmi Múzeum
Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM)
  • 1053 Budapest, Károlyi utca 16.
  • Pénztár zárás: 17:30

Tömegével vannak például kiállítva személyes használati tárgyak, tányérok, poharak, evőeszközök, köztük Petőfi Sándor tálkája, Jókai Mór ezüstcseppes kávéskészlete, Madách Imre fűszer- és olajtartója, Móricz Zsigmond pálinkás butykosa, Ady Endre és Boncza Berta gyümölcsöstálja, Krúdy kis korsója, amelyből a sört hörpölte, és Szerb Antal babaszobába illő, púderszínű teáskészlete, amelyet azért kicsit furcsállva fogadtunk az Utas és holdvilág és A világirodalom története szerzőjétől.

A szövegközpontú megközelítést csupa ötletes informatikai kütyüvel variálják meg a tárlat szervezői, egy óriási kondérban például „kifőzhetjük” a nekünk való idézetet vagy személyes vallomást (ami a mi esetünkben Fodor Ákos roppant találó meglátása lett, miszerint a főzés egyik titka, hogy ne gondoljunk a mosogatásra). Odébb egy képernyőn az adott ételre kattintva a megfelelő irodalmi idézettel és feljegyzéssel tudhatjuk meg, melyik kinek volt a kedvenc étele.

Fotó: Gál Csaba - Petőfi Irodalmi Múzeum
Korábban már írtunk híres íróink kedvelt fogásairól, úgyhogy ezt nem is részleteznénk hosszan. Érdemes adalék azonban, hogy a vad életű Csokonai Vitéz Mihály másnaposságát a legszívesebben korhelylevessel gyógyította, Hamvas Béla odavolt a tejfölös eperért, a sokat nélkülöző József Attila pedig csipetkével és kolbászreszelékkel készített bablevesért, amelyet az Ülni, állni, ölni, halni című versben is megénekel. Kevésbé ismert tény, hogy a Gundel-palacsinta Márai-palacsinta volt eredetileg: Máraiék saját készítésű pompás desszertje annyira bejött Gundel Károlynak, hogy ezen a néven vette fel az étterem kínálatába, az író emigrációja után azonban át kellett keresztelnie az étlapon.
A kedves vendégek behülyítése
A falakon függő eredeti receptek, feljegyzések sok hétköznapi apróságra hívják fel a figyelmet Móricz Zsigmond palacsintatortájának titkaitól elkezdve Ady házvezetőjének tarsolyában rejtőző fogásokig, vagy épp a menüig, amivel Déry Tiborék vendégül látták Örkényéket és Makk Károlyékat a hetvenes években: az illusztris társaság húslevest fogyasztott tojással, pirított májat krumplipürével és fejes salátával, majd desszertnek csokikrémet ananásszal.
Más példa is akadt a vendéglátásra, Kosztolányiéknál például rendszeres gúnyvacsorákat tartottak, amelyeken elegáns étkészletből a legigénytelenebb étkeket, ragacsos galuskát, vizes köménymaglevest tálaltak fel. A vendégek megilletődve, de a lehető legjobb modorban dicsérték a fogásokat, míg ki nem tört a röhögés, a vendéglátók leleplezték magukat, és következett a rendes vacsora.
Szex,
elmúlás, magyarságtudat
A gasztroforradalom idején az étel és élmény önmagáért beszél, a magyar irodalomban azonban ennél jóval gazdagabb szimbólumrendszerről van szó. A kiállítás ezek szerint tagolja a kiállítást, kiemelve a legfontosabb alkotókat, például Móricz Zsigmondot, akinél az evés a testhez, az érzéki örömökhöz is kapcsolódik; nála az éhezés is fontos motívum, mint ahogy arra a gimnáziumból emlékezhetünk Tragédia című elbeszélésének köszönhetően.
Fotó: Gál Csaba - Petőfi Irodalmi Múzeum
Krúdy Gyulát természetesen nem lehetett megkerülni, ő a magyar irodalom legnagyobb ínyence. A hagyományos magyar ételek, főtt marhahús, táfelspitz, töltött káposzta, pörkölt szertartásos elfogyasztása azonban nála sem önmagáért való élvezet, hanem gyakran kontrasztban áll hőseinek kiégésével, vagy ahogy az a Szindbád-novellákból is ismerős lehet, az emlékezéssel, az elmúlással, az öregedéssel.
Fotó: Gál Csaba - Petőfi Irodalmi Múzeum
Kiemelt helyen szerepel Mikszáth Kálmán is, akinek vendéglőkről és étkezésekről szóló írásai igazi gasztrotörténeti lenyomatok, de arra is utalnak, mennyire fontos helyszíne volt a vendéglő a kisváros, a közösség életének – elég csak A Noszty fiú esete Tóth Marival vagy a Beszterce ostroma című művekre gondolni. A nemzeti identitás alapja is lehet a konyhaművészet, ahogy azt látjuk Jókai Mórnál vagy Arany Jánosnál, aki – állítólag egy akadémiai ülésen unatkozva – így írta át a Szózatot Hasadnak rendületlenül című művében: „Hasadnak rendületlenül / Légy híve, oh magyar! / Bölcsődtül kezdve sírodig / Ezt ápold, ezt takard. / A nagy világon e kívül / Nincs más, amit mivelj: / Áldjon vagy verjen sors keze, / Itt enned, innod kell.”
A
férj babérjaira törő írófeleség
Nem egy korszakalkotó gasztronómiai témájú művet köszönhetünk híres íróinknak, amelyeket a kiállításon is szerepelnek. Arra is láthatunk példát, hogy egy receptgyűjtemény családi perpatvarhoz is vezethetett: Móra Ferencné Wallershausen Ilona 1928-as, úttörő szakácskönyve az első olyan kötet volt a magyar kulinária történetében, amelyben ismertetik a pontos anyaghányadot és az elkészítési időt. Móra Ferenc háborgott az ötlet hallatán, úgy vélte, neje megirigyelte irodalmi sikereit.
Fotó: Rockstar Photographers / Sziget Festival
Móráné hiába kért előszót urától, a kötet nélküle jelent meg. Móra Ferenc amúgy kivétel az irodalomtörténetben, ugyanis nem tanúsított nagy érdeklődést a gasztronómia iránt. „Se sok gondot, se sok gyönyörűséget az evés nem okozott soha nekem. Amit elém raktak, azt leginkább csak azért igazgattam a gallér mögé, hogy fölkelhessek az asztal mellől, és rágyújthassak” – írja a Daru utcától a Móra Ferenc utcáig című önéletrajzi kötetében.
Nők
vs evés
Az étkezés, a bekebelezés fontos szexuális szimbólum, mégis vissza-visszatérő elem, hogy a szerelem és az evés örömei közötti vívódás az utóbbi javára dől el. „A szerelem oltárán elhamvadnak a lángok, de a tűzhely vonzereje örökké tart” – írja Jókai Mór A nők a tűzhely mellett című 1896-as, címével ellentétben az emancipációt elismerő tanulmányában. Krúdy szerint „az étkezés kultusza nemegyszer felülmúlja a nő és a szerelem jelentőségét” (Magyar hasak, 1919), míg a kortárs íróknál, például Cserna-Szabó Andrásnál már simán kéz a kézben jár, a Szíved helyén épül már a halálcsillag című regényéből például megtanulhatunk egyszerre főzni és szeretkezni – persze csak fejben.
Fotó: Gál Csaba - Petőfi Irodalmi Múzeum
Jogos a kérdés, hogy ha egyszer már főzésről van szó, miért hiányoznak a női szerzők, Szabó Magda, Erdős Renéé, Török Sophie és a többiek a kiállításról. A válasz a hagyományos nemi szerepekben keresendő, a nők ódzkodtak a kötelező, rutinszerű háttértevékenységről írni. A férfi azonban a különleges alkalmak szakácsa, a konyhaművészetnek inkább csak az élvezeti oldalát ismeri – nem csoda, hogy ihletet merít belőle.
Az
éhezés labirintusa és a diétázó Kosztolányi 
A kiállítás körbejárja az éhezés témakörét is, és bemutatja a ’20-as, ’30-as évek Schobert Norbiját, a tömeghisztéria övezte Bicsérdy Bélát, aki a nyers vegetáriánus étkezés propagálója volt. Az ő hatására kezdett el diétázni Kosztolányi Dezső felesége is, egy évre ingyenes nyers kosztra fogva férjét is, aki állítólag akkor parancsolt megálljt a trendnek, mikor a Bicsérdy tanainak utánaolvasva olyan silány stílusú szövegekkel találkozott, hogy azon nyomban szakított az úgynevezett „bicsérdizmussal”.
Fotó: Gál Csaba - Petőfi Irodalmi Múzeum
Az üzengetés ekkor ugye nem a Facebookon zajlott, hanem nyílt levelekkel, Bicsérdy sok ellenzőt szerzett magának a nyilvánosságban is, közéjük tartozott Karinthy, aki ezt írta 1926-ban (szavait érdemes ma is megfontolni): „Én lemondok a dohányról, de lemondok a szerelemről is…  de mindezekről akkor mondok csak le, hogyha Ön valami egyebet tud ajánlani mindezekért. Csak nem gondolja talán, hogy a száz év, amit Ön ígér, ellenérték lehet ezekért?”
A Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítása egy egész irodalmi érettségire való ismerettel ruházza fel a látogatót, akinek egészen biztosan a legközelebbi étterembe fog vezetni az útja az ajtón kilépve. Ottjártunkkor gimnazista lányok ámuldoztak a vitrinek előtt, és igazolva korunk egyszerű marketingigazságát: az irodalmat fogyasztani is könnyebb, ha jól van tálalva.
Írói fogások

Hol? Petőfi Irodalmi Múzeum
Meddig? 2017. március 31-ig
K – V: 10.00 – 18.00
Mennyiért? Felnőttjegy: 800 Ft, Gyermek-, nyugdíjas-, diákjegy: 400 Ft