Élmény

3 budapesti épület a múltból, melyeket már sosem láthatunk

Fotó : egykor.hu
3 budapesti épület a múltból, melyeket már sosem láthatunk

Budapest képét egykor más épületek is formálták, melyek a háborúk következtében, vagy éppen városrendezési szempontok miatt elpusztultak, megsemmisítették őket. Nem kisebb mesterek épületeiről van szó, mint Ybl Miklós vagy Hild József. Összegyűjtöttünk három olyan nagy jelentőséggel bíró budapesti építészeti remekművet, melyeket csak archív felvételekről csodálhatunk, még tábla sem őrzi feltétlen emléküket. A Lloyd-palota a mai Széchenyi téren állt, az Elevátor-ház kora fontos technológiai mérföldöve lett, a Nemzeti Lovarda pedig a Palotanegyedben kapott helyet a múltban.

Lloyd-palota (Gabonacsarnok)
1828-ban, Hild József tervei nyomán épült fel a Kirakodó téren, (Rakpiac) vagyis a mai Széchenyi István téren a Lloyd-palota, mely a kor legszebb klasszicista műremeke lett. Nyomába aztán csak az 1837-től épülő Nemzeti Múzeum érhetett. Nevét Edward Lloyd angol üzletemberről kapta, a világon még Londonban, Temesváron, sőt Győrben is épült palazzo ugyanezzel a névvel. Számos intézményt befogadott és nem egy funkcióval bírt: szállítmányozási vállalatok székeltek itt, nyomda üzemelt, a Magyar Kereskedelmi Bank, a Kereskedelmi Kamara, sőt kaszinó is helyet kapott a palotában.
Fotó: Kőrösi Tamás / We Love Budapest
Itt alakult az első pesti tőzsde, mielőtt a Szabadság téri Tőzsdepalotába költözött volna nagyobb helyigény miatt. Ahogy a tér legtöbb épületét, a Lloydot is elbontották 1948-ban, még úgy is, hogy csak tetőszerkezete  rongálódott meg, s egyszerűbb lett volna inkább helyreállítani. Azonban a Duna-korzó szakaszának patinás szállodasora sem maradt meg az utókor számára, ezt a szakaszt ma modernebb épületek uralják. Az egykori kereskedelmi és tőzsdeközpont kivételes épületéből csupán egy oszlopfő maradt meg, melyet a Kiscelli Múzeum udvarán őriznek.
Elevátor-ház
1879-ben létesültek az első Duna-parti közraktárak, majd 2 évvel később megkezdődött az Eleváror-ház építése is a mai Nehru-part területén. Szükségszerű volt a fejlesztés, hiszen nem tudták korszerűen tárolni a gabonát, az ipar gyorsabban fejlődött, mint ahogy a raktározási kapacitás nőtt volna. Ulrich Keresztély pályázata nyert, s teljesen újszerű rendszert álmodott meg az 51 000 négyzetméteres területre.
Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest
Összesen 18 elevátor helyezkedett el az 58 méter magas épületben, 290 darab siló állt rendelkezésükre, a dunai uszályokból óránként 65 tonna gabonát tudtak kiemelni. Az épületnek maximálisan tűzbiztosnak kellett lennie, ezért a vas és a tégla dominált. Az Elevátor-ház szabadalmát az Egyesült Államoktól kezdve Franciaországig sokan megvásárolták. Monumentális és forradalmi, csúcstechnológiai épületet/rendszert képzeljünk el, mely az ipar és a termelés átalakulásával vesztette el funkcióját. ’42-45-ben sok bombatalálatot kapott, végül 1948-ban bontották le.
Nemzeti Lovarda
A ’48-49-es Forradalom és Szabadságharc következtében az ország lótenyésztésben is veszteséget szenvedett, ám a lovaglás iránt nagy mértében megnőtt az érdeklődés. 1857-ben átadták a Nemzeti Lovardát, melyet Ybl Miklós tervei alapján építettek. Egykori helyén ma a Magyar Rádió épületeit találjuk.
A Vasárnapi Újság korabeli számában így írtak róla: “Ez épület nemcsak izletes alakjánál fogva válik a főváros diszére, de az által is, hogy a nemzeti muzeumnak eddig valóban egész a megbotránkozásig disztelen környékét ékesiti, állván az a muzeum mögött épen szemben annak hátsó homlokával…” 
Nehéz elképzelni ma, hogy a város kellős közepén lovarda állt (mellesleg Kincsem, a csodakanca évekkel később szintén a környéken lakott), ám az egyletet komoly sportlétesítményként jegyezték: lovarda, lövölde, táncterem, vívóterem, testgyakorlóterem is helyet kapott. A II. világháborút követően, 1945 után bontották le.