Csütörtökön kezdődött és szombaton ér véget Közép-Európa legjelentősebb inspirációs fesztiválja. Körbenéztünk a második alkalommal megrendezett Brain Bar Budapesten.

Még csak második alkalommal rendezik meg, máris Közép-Európa legjelentősebb inspirációs fesztiváljává nőtte ki magát a Brain Bar. Mindezt az is megerősíti, hogy az idei évben olyan cégek sorakoztak fel a támogatókhoz, mint például a Google és a Wired. A tavalyi évben olyan szupersztárok léptek fel, mint Richard Florida urbanista, Tina Saaby, Koppenhága főépítésze és Niall Ferguson történész, aki hologramos technológia segítségével „lépett” színpadra.

Második alkalommal ad tehát otthont az Akvárium a Brain Bar Budapestnek, ahol két napon át élvezhetjük olyan előadók beszédeit, akikért amúgy messzire kellene utazni – könyveikért pedig sokat fizetni. Nem csak a környezet és az előadók trendik, de az idei téma miatt mind a két nap a jövőbe repít: milyen lesz a városunk, a tányérunk, a gondolkodásunk, ha előre tekintünk? Az első teljes nap előadásai rögtön izgalmas ígéretekkel indítottak.

A szervezők egy komplett szekciót szenteltek a technológia jövőjének, azon belül is a robotok vs. emberek kérdéskörének. Ahogy a konferencia egésze az ellentétekre épül, itt is két szélsőérték között mozogtak az előadások és a kérdések. A robot jóbarát – de a szociális hátrányokat, a munkahelyek megszűnését sem lehet elhallgatni. Egy további gondolat a közösségi média szerepével foglalkozott, itt fontos, hogy ahogy az autóvezetés előtt, előbb-utóbb itt is egy bizonyos fokú képzésen kell átesnünk, hiszen a végtelen számú lehetőséget rejteget ez a technológia, de sokan nem tudják megfelelően használni.

Marthinj Pool előadása a közösségi térhasználatra hozott izgalmas példákat: hogyan lehet gazdaságosan lakóhajókból kis közösséget építeni Amszterdamban? Milyen formában valósulhat meg a nagyvárosokban a rooftop kertészet? Milyen önálló termelési egységeket dolgoznak ki, ahol a növénytermesztés egy akvapóniás rendszerben, akváriumokkal és haltenyésztéssel egészül ki?

A kreatív ipar és a nagyvárosok együttéléséről beszélt John Kampfner. Olyan tényezőket sorolt fel, mint a művészetek, az oktatás és az innováció egy helyre való koncentrálódása és azok a tulajdonságok, amelyek egy várost alkalmassá tesznek arra, hogy kreatív művészi központokká tesznek. Ilyen a szektorok összekapcsolódása, a kockázatvállalás, a pénzügyi háttér, de érdekességként említette, hogy a felívelő városok, mint New York vagy mostanában Berlin pont az anyagi jólét miatt veszíthetik el azt a fajta kreatív ipart, ami természetes módon kialakulhat.

Shir Halpern a gazdálkodás és a termelői piacok jelenéről és lehetséges jövőjéről beszélt, olyan témákat említve, mint a globális pazarlás, a szállítás visszásságai, a módosított élelmiszerek, termőföld nélküli termesztés és a rovarokból nyert fehérje. Az ő története egy csokimousse-szal kezdődött, mivel a szupermarketben egyetlen normális hozzávalót sem talált. Kutatásba kezdett, ami egy mozgalommá fejlődött és Izraelben már számos termelői piacot szervezett. Munkája a termelők felkeresésével indul. Az általuk árult zöldségek és gyümölcsök néha olcsóbbak, máskor drágábbak, mint a szupermarketes, de nem kezelik őket gázokkal, viasszal, és nem fagyasztják őket hónapokon keresztül. Érdekesség, hogy Franciaország bizonyos szupermarketeiben már külön részleg van a „csúnya zöldségeknek”, hiszen ezek korábban a kukába kerültek, illetve eleve a földeken maradtak.

Michael Frank egy integráción, információs és kommunikációs technológián és az úgynevezett „big data”-n alapuló városfejlesztési vízióról, vagyis a smart city-ről beszélt előadásában. Kiemelte, hogy cége már több európai városban – Pisában, Dubrovnikban, Trencsényben – is pilot projekteket futtat, legyenek azok a megvilágítás, a parkolás vagy éppen a közbiztonság javításáért. Egy ilyen smart megoldás tulajdonképpen a budapesti BUBI is, hiszen a bérbringarendszerekben csak egy kis rész a látható, fizikai rész (biciklik és állomások), a fejlesztés tekintélyes része az informatikai rendszerre irányul.

Az idei évben az egyik legnagyobb érdeklődés Chris Hadfield – „a tengerentúli Farkas Berci” – előadását előzte meg, amit a szervezők egy speciális helyszínnel is igyekeztek hangsúlyozni: az amerikai űrhajós péntek este a Bazilika előtt felállított színpadról szólt a tekintélyes méretű a hallgatósághoz.

Az előadásokat egyébként a Ustream segítségével bárki élőben követhette, illetve követheti.