Élmény

“Megjelent a leszállómosoly az arcomon” – siklóernyővel Budapest felett

Fotó : Szilágyi Gergő
"Megjelent a leszállómosoly az arcomon" – siklóernyővel Budapest felett

“Odafent saját magunkkal találkozunk. Az álmainkkal és a félelmeinkkel. Az arcunkat fújó menetszél kitisztítja a gondolatainkat. Döbbenetesen tisztának és egyszerűnek tűnnek azok a dolgok, amelyek ott lent olyan bonyolultak.” A budapesti Fly Away siklóernyős iskola honlapján olvasható idézetnél tökéletesebben nem lehet visszaadni a levegőben rád váró érzéseket.

A siklóernyőzés nem tévesztendő össze az ejtőernyős ugrással, hiába hasonlít a kettő sok mindenben egymásra. Utóbbiban a zuhanás a lényeg, míg előbbiben a hosszas szárnyalás meríti ki az élvezeti faktort. Maga a szerkezet a legegyszerűbb légi járműnek számít, kezelése rövid idő alatt bárki számára elsajátítható.
Fotó: Pavlik Barbara
A sportág itthoni helytartói jó harminc évvel ezelőtt tették meg a kezdeti lépéseket, méghozzá nem kis bátorsággal, úgy, hogy lényegében semmit sem tudtak a siklóernyőzésről; kósza külföldi tapasztalatokra építve, autodidakta módon próbálkoztak. Később egy nemzetközi versenyen jöttek rá, hogy gyakorlatilag fogalmuk sincs az egészről. Azóta megannyi sportággal egyetemben hatalmas fejlődésnek indult nálunk a siklóernyőzés: Simonics Péter, a Fly Away egyik alapembere például 2002-ben 278.3 kilométeres céltáv világrekordot repült Forgó Szilárddal

A siklóernyőzést a repülés legegyszerűbb és legszabadabb formájának tartják. A vitorlázórepülőhöz, vagy a motor nélküli sárkányrepülőhöz hasonlóan a levegő áramlásait kihasználva akár hosszabb időn (5-6 órán) keresztül lehet vele a levegőben maradni, és ez alatt szerencsés esetben több száz kilométert megtenni.

Fotó: Pavlik Barbara
Magyarország legrégebbi siklóernyős iskolája idén májusban ünnepli 25. születésnapját. A Fly Away tagja, Szűcs-Gáspár Kinga egy törökországi kirándulás alkalmával ismerkedett meg az ernyőzéssel (tandemben természetesen), s miután itthon a megfelelő helyre irányították az ismerősök, hamar beletanult. “Az iskolában szinte minden hétvégén rendezünk kedvcsináló napokat, ilyenkor a repülésre fogékonyakat a megfelelő háttérismeretek (meteorológiai, technikai, stb.) memorizálása után 15-30 alkalmas tanfolyamot követően juttatjuk a magasba. Persze ez attól is függ, kinek milyen a kondíciója, vagy mennyire bátor. Egy-egy ilyen hétvégi részvétel 10 és 18 ezer forint közötti áron mozog – akkor drágább, amikor tandemrepülést szeretne valaki kipróbálni” – mondja Kinga, akitől azt is megtudjuk, hogy az egyesületnek 200 tagja van, közte a 60 éves korában siklóernyőzni kezdő, most 78 éves Sanyi bácsi.
Fotó: Pavlik Barbara
Általában egy laikus első körben a biztonságérzetről érdeklődik. Szűcs-Gáspár Kinga szerint kétféle ember van: akinek mindennél fontosabb, hogy megfelelő őrizetben legyen odafent, illetve létezik a veszélyhelyzetet felfogni képtelen bátor harcos, aki mindent megcsinál a levegőben. Egymás közt halhatatlan típusnak nevezik az önveszélyesen hozzáállókat.
Fotó: Szilágyi Gergő
Második körben a tériszonyosok jönnek, közülük sokan terápiás céllal érkeznek a magasságtól való félelmeik legyőzése érdekében. Meglepő adat következik: a pilóták egyharmada tériszonyos! Ennek leküzdésére a tandemrepülés a legalkalmasabb, mert a siklóernyőzésénél nem arról van szó, hogy kiállsz egy sziklaszirtre és bármikor leeshetsz, hanem érzed, hogy rendesen megtart a felszerelés, és bízol benne. A felszerelés-ismeret órán gyorsan kiderül az oktatók számára, hogy a próbálkozó mennyire ideges és hogyan reagál bizonyos szituációkra, így ekkor, valamint a kis dombról történő első pár próbálkozás után egyenesen a delikvens szemébe mondják, amennyiben nem tartják őt alkalmasnak a “továbbtanulásra.”
Fotó: Pavlik Barbara
Hazánkban viszonylag kevés komoly szintkülönbségű starthely található. Óbudán 300 méter körüli a szintkülönbség, plusz akadnak kisebb-nagyobb, 40-60 méter magasságú indulást biztosító, gyakorláshoz kiváló dombok is.
“Óbuda felett láttam őket körözni, és évek óta dédelgetett álmom volt, hogy egyszer kipróbáljam. Az első önálló repülésem alkalmával rendesen féltem; olyan érzésem támadt a startvonalnál, mintha egy tízemeletes ház tetején állnék. Harminc méter magasról indultam, alig pár percet töltöttem a levegőben, de annyira élveztem, hogy földet érést követően azonnal rohantam vissza a domb tetejére. El sem tudtam képzelni ezek után, hogy ne folytassam és ne tanuljam meg” – meséli  a sportágba rögtön beleszerető Kata az első alkalmat, amikor megjelent a leszállómosoly az arcán, ami aztán egy hétig rajta is maradt