A magyar szlengkutatás két legnevesebb alakja Budapest 1944-45-ös ostroma alatt ismerkedett meg egy óvóhelyen, s hamar kiderült, hogy mindketten érdeklődnek a "fattyúnyelv" iránt, vagyis szívesen vizsgáják a városi szlenget, argót. Zolnay Vilmos és Gedényi Mihály: A régi Budapest a fattyúnyelvben kiadványa mellett, ami anekdotáival egész 20. század eleji historiáskönyvnek számít, Szirmay István: A magyar tolvajnyelv szótára című könyvét vizsgáltuk, és számos mulatságos vagy éppen még ma is használt kifejezésre találtunk rá.
Társadalmi osztályoknak, közösségeknek, azonos foglalkozásúaknak amióta világ a világ, létezik közös nyelve. Hiszen ismertük például a dzsentrik szavait, de ugyanígy beszélhetünk informatikus vagy vendéglátós szlengről is. Ezeket a kifejezéseket, szófordulatokat legtöbbször egy másik csoport tagjai nem is nagyon tudják értelmezni. Aztán vannak olyan "fattyúnyelvi" kifejezések, melyek valahogy beépülnek a mindennapokba is, csak eredetüket nem ismerjük, annak ellenére, hogy egyébként sokat használjuk őket. Mi most kifejezetten a múlt éjszakai pesti szlengjét vizsgáljuk, néhány igazán vicces példával.
Alfonz, strici, májer, strigó – olyan selyemfiú, akit idősebb nők tartanak ki. A strici jelentése mára egészen megváltozott, míg a májer nem túl divatos, de a feleslegesen menőnek látszani akaró egyénre használatos. A pesti éjszakában biztosan akadt, aki ezt a kirartottságot menőnek gondolta.
belinkelni, befirolni – becsapni, átverni – manapság a belinkelés egészen más értelemben használandó.
fidis – kacér nő, aki direkt húzza a férfiakat.
fogdmeg – kidobóember, "rendfenntartó" a mulatókban, kocsmákban.
gagyista – nem, nem szereti a „gagyit”. Ezt a kifejezést olyan szélhámosokra használták, akik gyanútlan vidéki emberekkel az utcán összebarátkoztak, majd egy rézgyűrűt (ez a gagyi!) rejtő pénztárcát ejtettek eléjük, benne a számlával, mely igazolta, hogy ötszáz-ezer korona környéki áron fut a köves aranygyűrű. Megbeszélik, hogy együtt adják el a gyűrűt, ám a tolvaj úgy intézi, hogy az értéktelen gyűrű a naív járókelőnél maradjon, aki pénzt/értéktárgyat/órát ad a gazembernek.
topánkosodni, bekáfolni, bekávézni, betangózni, sikerálni – ezeket a kifejezéseket mind a lerészegedésre használták. A legviccesebb talán a besikerálni, hiszen tévesen ma is használjuk a sikeredni-re. Lényegében sikerál berúgni.
hóhem – ravasz, okos, cseles tolvaj.
karvaly – a karvaly egy madár, sokszor használjuk a „karvalyorr” kifejezést egy kevésbé fitos heftire. Pedig karvalynak a pincérnőket hívták.
körte! – az éttermekben, csehókban a körte! bekiáltással figyelmeztették a főpincért, hogy a vendég okoskodni próbál és a valós fogyasztása helyett kevesebbet diktál be a pincérnek, hogy olcsóbban megússza az estét.
leköpő – így szólították azokat a zsebtolvajokat, akik a villamoson „véletlenül” leköpték az utasokat, hogy aztán azt letörölgessék, de közben ügyesen kirabolták a kiszemeltet.
mutyi, mutyizás – felejtsük el a mostani terminust, a mutyi magában a feles italt jelentette, a mutyiznit pedig használták arra, ha valaki elfelez, megfelez valamit.
nagy kufferja van – nem a fenék méretére használták, sokkal inkább a nagy mellénnyel járó, fennhéjázó emberekre, akiknek nagyobb a szája, mint a valódi teljesítménye.
pitli bár – egész éjjel nyitva tartó pálinkamérő, rendszerint bérkocsis állomások mellett. A pitli egyébként vizesedényt jelent, szitkozódva pedig a poklot jelöli. Menj a pitlibe! – vagyis a pokolba… vagy a pesti lélekvesztőbe?
bableves, bablevescsárda – hajnalban nyitó kocsma. De miért pont bableves? Mert a gazdag étel tökéletes másnapra, ám akik a nagy bablevesezésből jöttek, azok a támolygó, részeg, kellemetlen alakok voltak.
felugrálós – az a vendég, aki mindig el akar indulni, többször feláll, menne, de mégis visszaül.
néger – na nem úgy! Azt a kispénzű vendéget nevezték így, aki nem fogyasztott mást, csak fekete kávét.
szandolin – az a vendég, akinek nincs társasága, egymagában iszik. A szandolin eredetileg egyszemélyes csónakot jelent.
maharadzsa – hamis ital a kocsmákban. A rosszhírű, hitvány helyeken a pincérek a minőségi ital helyett az olcsóbbat adták, ugyanazon az áron.
sodródás – voltak, akik sodródtak az árral, vagyis random társaságokhoz csatlakoztak kávéházakban, ivókban, annak reményében, hogy egy kis ingyen fogyasztásra tehetnek szert.
csöngetős – harmadrangú mozi, ahol körülbelül 10 felvonásra tagolták a filmet. A felvonások előtt mindig csöngettek, hogy jelezzék az összebújt szerelmeseknek, hogy hamarosan felkapcsolódik a villany.
palizab – ma azt mondanánk, hogy tapas, ropogtatnivaló. A mulatókban sós, pörkölt mandulát szolgáltak fel, ami becsapós tétel volt: egyrészt a hirtelen sósságra azonnali italfogyasztás garantált, másrészt ha ebből egyetlen szemet is megettek a vendégek, az egészet felszámolták, nagyon magas áron.
(Borítókép: Pesti Brúnó - Fortepan)
