A Kolosy téren kezdjük az utazást.
A Szent István Kápolnát és a SzentLukácsGyógyfürdőt hátrahagyva a klasszikus budai házfalakhoz szinte karnyújtásnyira zötyög a szerelvény, Földes Józsi Vendéglőjét megpillantva pedig olyan érzésünk támad, mintha a Süsü, a sárkányban látható vár belső udvarának díszletei között járnánk.
Kis kanyarok kalauzolnak a Margit híd budai hídfőjének lábáig. Miután áthaladunk alatta, a Bemrakpart és Duna víztükre a bal oldali látványosságok felé tereli a tekintetünket, de azokkal majd a visszaúton foglalkozunk, hogy megelőzzük a nyakfájdalmakat. Egyoldalú utazásunk első szobra a Bem téren látható Bem József-emlékmű, melyet az Istók János, MüllerTibor párosnak köszönhetünk 1934-es talpra állítása óta.
A mindig mozgalmas Batthyánytéren az új felszállóknak hála általában megnő a sárga kocsik népsűrűsége. Emiatt érdemes úgy helyezkedni, hogy rendesen tudjunk nézelődni az ablakból és ne mulasszuk el a következő látnivalót, a Halász utcai megálló közelében álló SzilágyiDezsőtéri református templomot. A vörösben pompázó szentegyház Budapest második legnagyobb református temploma a Kálvintéri után.
Mindenki kedvenc BelgaSörözőjét most elengedjük, helyette a felé közeledünk, méghozzá fokozatosan lassulva, az egyre szűkülő utcácskán át. A alatt átvezető sötétség jóval hosszabb ideig tart az előző minialagúthoz képest, de a kanyart követően már látjuk a fényt a végén. A másvilág helyett újra a felszínen vagyunk, és gyönyörködhetünk a 4 éve átadott .
Nagyjából innen indul be igazán a történet. A
pompája villamosi sebességgel mérve is sokáig leköti a figyelmet, nemhogy végigsétálva. Egy kisebb zöldövezet után elérkezünk a , aztán egy újabb híd (Erzsébet) alját vizsgálhatjuk meg, ha Ace Ventura-szerűen kidugjuk a fejünket az ablakon. A világörökség részévé nyilvánított sziklái mellett haladva kissé nehézkesen, de megpillanthatjuk a 235 méter magasan pihenő Szent Gellért-szobrot, ám ha nem sikerül, sem szabad csüggedni, mert , a Gellért látványa sok mindenért kárpótol.
Az óriáskerületnek tartott XI-ben a Bartók Béla út vezet túránk fordulójáig, a . Részünkről itt lehetne átszakítani a képzeletbeli célszalagot, hogy előbb szétnézzünk , majd újra felpattanjunk a 41-esre a visszaút okán. Az egyenlőség biztosítása érdekében ez alkalommal a másik oldalnak adunk teret, úgyhogy a Szent Gellért téri megállónál érdemes jobban figyelni, köszönhetően a túlsó parti , a egyetemnek és a közeli
A várost kettészelő folyón állomásozó hajóvonták találkozása ugyan tilos, de a látványukban való elmerülés koránt sem. Elcsíphető a szemközti Belgrádrakparton zakatoló , plusz a s az szállókat is megfigyelhetjük a távolból, nem beszélve a
A , illetve annak egyik oroszlánját egészen közelről meg lehet vizslatni az alagútból kijövet, hogy aztán olyan éppen ott állomásozó hajók foglalják le a szemünket, mint a Gönyü.
Közben a Margit hídhoz közeledve bemondják, hogy "HÉV-állomás", amit könnyedén lehet végállomásnak hallani, ám szerencsére még közel sincs vége a 350 forintos kalandnak. Ajánlatos visszakanyarogni a Frankel Leó utcába, és jobban szemügyre venni a Szent Lukács Gyógyfürdőt, illetve a Zsigmondteret, a leszállás helye pedig a Kolosy tér legyen, ahol evéssel, ivással, vagy ejtőzéssel, netán egy másik villamosra átszállással. Ezt a szakaszt egyébként a 19-essel is meg lehet tenni, ha a 41-esről lemaradtunk.
