Feszl Frigyes impozáns épülete éveken keresztül funkciótlanul, zárva állt a Vigadó téren. Meg-megcsodáltuk kívülről, de csak vártunk arra az időre, mikor majd ismét megnyitja kapuit. 2014 márciusában ez meg is történt, azóta rengeteg rendezvényt tartanak a mór, román és gótikus elemeket keverő épületben. Mostanra elérkezett az ideje, hogy egy étteremmel is bővítsék a Vigadó szolgáltatásait. Egy olyan étteremmel, ahol szeretnék a klasszikus alföldi konyha helyett a pesti konyhát meghonosítani. Erre definíciót is alkottak, mi pedig megkóstoltuk mindezt.
Igen exkluzív környezettel bír a Pesti Vigadó Étterem, ugyanis a Vigadó jobb szárnyában alakították ki: valamiféle monarchiás atmoszférájú a tér, elegáns csillárok függenek a "végtelen" magasságú teremben, robusztus oszlopfők között. Őszintén szólva kell egy hangulat vagy éppen ízlés ahhoz, hogy úgy akarj ebédelni/vacsorázni, mintha a Parlamentben lennél. Mert bizony nagyon "úrias" a Pesti Vigadó Étterem, amit csak a vacsoránk és az étteremhez kapcsolt szellemiség oldott fel. Csodaszép a belső tér, de tényleg elsőre egyszerűen extrém.
A vacsora, melyre összegyűltünk, a hely kínálatának kóstolásán felül egyszersmind edukációs céllal is bírt. Csíki Sándor gasztronómiai szakíró, tanácsadó mesélt nekünk arról, hogy miért hívták életre a Pesti Vigadó Éttermét. Az indok pedig nem más, mint az úgynevezett pesti konyha megismertetése, illetve magának a terminusnak a bevezetése a gasztronómiába. Ha az osztrák konyhától teljesen elkülöníthetően beszélünk Wiener Küche-ről (Bécsi Konyha) akkor miért ne lehetne ugyanígy a magyar gasztronómián belül pesti alcímet nyitni? Hiszen volt és van is létjogosultsága.
Megtudtuk például, hogy számos olyan fogást fogyasztunk és szeretünk is, az tipikusan vidéki ételként él a köztudatban, de valójában a 19. században Pestről, a fővárosi étkezési szokásoknak köszönhetően terjedt el az országban. Ez a helyzet például a lecsóval is, amit romantikus módon csikósok kondérjába képzelünk el, pedig pesti polgári családok konyhájából vándorolt vidékre, a szolgálók hatására. És akármennyire is azt gondoltuk például, hogy a palóc leves Palócföldről származik, ezt a hiedelmet is eloszlatták: Mikszáth Kálmán tiszteletére kreálták ezt a fogást, a valamikori István Főherczeg Szállodában, Pesten.
A Pesti Vigadó Étterem célja, hogy a magyaros, ám nem feltétlenül az alföldi paprikás, zsíros vonalat képviselő ételeket remek alapanyagokkal, sok friss zöldséggel, hallal, izgalmas fűszerekkel és modern konyhatechnológiával mutassák be. Vörös Attila és Magos Zoltán tolmácsolásában, rengeteg előkészülettel, próbafőzéssel, kóstolással sikerült összeállítaniuk egy olyan menüsort, mely a fent említett pesti konyhát jelenti. Mi olyan tételeket kóstoltunk meg, mint például a francia saláta 2016, mely grillezett garnélával érkezik, és köszönőviszonyban sincs a hidegkonyhák baljós kreációjával. A legkedvesebb fogásunk a palócleves lett, amely friss zöldségekkel és borjúhússal érkezett. Nagyon ízes, selymes leves.
Érkezett vadas szalvétagombóccal (2600 forint) és csirkepaprikás (2300 forint) is, melyhez köretként klasszikus nokedli helyett egy carbonara módra készített köretet kapott. Megkóstoltuk a mangalicaszűzet, káposztás rétessel (1600 forint) is és a vacsorát egy kiváló, mézes puszedli morzsájába forgatott túrógombóc zárta, valamint a Vigadó saját desszertjét is megízlelhettük. Vacsoránkhoz szakszerű borpárosítások is jártak. A Szatmári pincészet Vulcanus tételébe például kifejezetten beleszerettünk. Ahogy a túrógombóchoz párosított Királyudvar tokaji édes furmintja is teli találat volt.
