Nagyjából a Baross utca és a Corvin negyed között félúton található ez az épület, amely homlokzatán a firenzei reneszánsz jegyeit hordozza. A ma is jó általános állapotú ház tervezője a korszak neves építésze, Pecz Samu volt, az utcafronton található gyógyszertár védettség alatt álló berendezése pedig párját ritkítja.
Az 1889 és 1893 között felépült ház legfőbb éke az utcaszinten található gyógyszertár, annak is az officina-része, vagyis az a helyisége, ahol a vendégeket fogadják és kiszolgálják. Az 1975 óta védettség alatt álló bútorok egyébként egy kis félreértésre adnak okot: bár a ház helyén valószínűleg már korábban is működött patika, a bútorokon pedig az 1883-as évszám szerepel, azok eredetileg mégsem ide, hanem egy óbudai apotékába készültek. A bútoron a következő feliratot olvashatjuk: „Ezen állványt Zakár Antal asztalosmester, két legénye: Kádár János és Szokolay Andrással készíte, 1883ban Kisvárda/Szabolcs/ városából jöttek fel ezen munkát elvégezni, mely után Budapesten telepedtek meg.
September 30dika 1883. Zboray Béla gyógyszerész mint készíttető”
Amikor az ottani földszintes épületet a Flórián építése miatt le kellett bontani, úgy döntöttek, hogy a gyönyörű berendezési tárgyakat ide, a pesti oldalra hozzák át. Kis érdekesség, hogy a patikát egy ideig még Örkény István apja, Örkény Hugó patikus is üzemeltette.
Az épület tervezője Pecz Samu építész, műegyetemi tanár volt, aki olyan épületekkel vált ismertté, mint a Szilágyi Dezső téri református templom, a Fővám téri Nagycsarnok, a Magyar Országos Levéltár vagy a Gólyavár. Annak ellenére, hogy számtalan középületet hagyott örökül a budapesti városi tájban, lakóházat tudomásunk szerint igen keveset tervezett.
Erről így ír önéletírásában: „A központi vásárcsarnok befejezése előtt egynéhány bérház épületet is terveztem és felépítettem; nevezetesen Budapesten a József köruton a Wirnhardt-féle két bérházat (66. és 68. sz) az egyiket gót modorban faragott kő homlokzattal, a másikat florenci reneszánsz stílusban vakolt homlokzattal, továbbá Kolozsváron a Széky-féle házat gót stílusban szintén faragott kő homlokzattal.”
A Nagykörutat azóta egyébként többször átszámozták, ez az oka, hogy nem a ma használt 64-es számról ír.
A ház udvara belülről egységes, rendezett képet mutat. Az udvar közepén található két emelt virágágyásba árnyékot tűrő növényeket ültettek, a korlátok és a fém díszek még az eredetiek, a terazzo burkolatot is igyekeztek megcsináltatni, de az eddig beérkezett árajánlatok egyelőre meghaladták a ház forrásait, illetve lehetőségeit.
A nyílászárók nagy részét sikerült megmenteni a mindenütt végigsöprő „cseréljünk minden ablakot műanyagra” mozgalomtól, a belső homlokzatok pedig egyforma színűek – manapság ez is nagy szó.
Utóbbit egyébként a ház közös képviselőjének remek ötletével érték el, aki egy festővel megbeszélte, hogy minden egyes nyílászáró körül néhány ezer forintért lefesti a falat. Amikor a lakók látták, hogy a szomszédos lakások sokkal kulturáltabban néznek ki a festés után, ők is nekiálltak. Lehet követni a példájukat.
A lakók egyébként nagyon készülnek a hétvégére: az egyik emeleti lakásban három, a MOME-n végzett fiatal művész (két fotós és egy szobrász) rendez egy kis kiállítást, érdekesnek ígérkezik a szenespince-rekonstrukció is, a lakók közül néhányan korabeli ruhákba öltöznek, a ház tervrajzait kasírozva állítják ki, Auberné Bede Szilvia gyógyszerész a gyógyszerkészítés hagyományos eszközeit mutatja be, Magos Gergely történész pedig a fővárosi gyógyszerészet múltjáról mesél majd.
Érdemes lesz tehát a Budapest100 hétvégéjén, 2016. április 16-án 10 és 18 óra között ide is benézni. A házról további információkat szerezhetünk a Budapest100, illetve a ház weboldalán.
