Élmény

“Az ember, akié a világ legszebb hídja” – Fazekas János, a Lánchíd hídmestere

Fotó : Juhász Norbert / We Love Budapest
“Az ember, akié a világ legszebb hídja” – Fazekas János, a Lánchíd hídmestere

Mit csinál a hídmester? Hogyan lehet valakiből hídmester? Ezek azok a kérdések, amiket Fazekas János, a Lánchíd hivatalos felügyelője már rengetegszer hallott életében. A “titok” feltárására a Buadapest Pont is vállalkozott, akik egy  beszélgetés keretén belül szerettek volna mindent kideríteni a város egyik legegyedibb foglalkozásáról, mely nem végzettséghez kötött. A hídmesterség János számára örökség, édesapja is 40 évig volt szolgálatban, ő maga pedig 10 éve, így a család összesen 50 éve játszik már fontos szerepet a 167 éves építmény életében.

“Mindig a hídon kell lenni”
Lánchíd
  • Budapest, Lánchíd
A hídmestereknek, aki a hidak napi felügyeletét végzik, komoly munkaköri leírásuk van: a munkaidő kezdetekor mind a két oldalon végig kell sétálni a gyalogjárdákon, az aluljárókon és lépcsőlejárókon, illetve ellenőrizni kell a különböző szerkezeti elemeket, a hét napjaira egyenlően beosztva. A legfontosabb feladatok közé tartozik a napi szintű jelentés, amely azért szükséges, hogy később visszakereshetővé váljon, hogy mikor mi történt a hídon. A hídmesterre akkor van szükség, amikor például a hídnak olyan részeire kell bejutni egy baleset, illetve egy katasztrófa esetén, ahova egyébként más nem tudna és nem is szabad.
Fotó: Juhász Norbert / We Love Budapest
Egy időben fontos feladatnak számított még a hajók jelzőlámpáinak cseréje is meghibásodás esetén, ezt azonban ma már a főváros végzi, bár az ellenőrzés még mindig a hídmester feladata. Ez egyébként minden szerkezeti elemre vonatkozik, amely az építmény nagyon alapos ismeretét teszi szükségessé, bár mérnöki végzettség nem kell hozzá.
Másik fontos feladatkör folyamatosan “rendelkezésre állni”, amely olyan balesetek esetében fontos, amelyek kárt okoznak a híd szerkezetében (például nekiütközik egy hajó). Ilyenkor a feladat a mérnökök munkájának segítése: szükség esetén a hídban keletkezett sérülést szakértők segítségével vizsgálják meg, ha pedig a kár komolyabb, akkor a hidat le is kell zárni. Ilyen még szerencsére nem fordult elő.
Jelenleg 4 hídmester dolgozik ügyeleti rendszerben, ami azt jelenti, hogy rendkívüli helyzet esetén a “hetes” a többi hídhoz is kirendelhető, emiatt pedig a feladatkör betöltéséhez elengedhetetlen az összes híd alapos ismerete is. Ez egyébként azért is fontos, mert a helyettesítést is egymás segítségével oldják meg, ha szeretnének például szabadságra menni.
Fotó: Balkányi László / We Love Budapest
A munka, amely családi örökség
János felmenőinek története a Dunán kezdődött, amely így számára nem csak egy folyó, ami lehetővé teszi, hogy szép hidak legyenek Budapesten, hanem a család történetének fontos része is. Az egész János dédapjánál kezdődött, aki dunai hajósként családjával a saját uszályán lakott, és nem egy kerülethez, hanem egy folyami kilométerhez kötötte születését, ami egyébként az anyakönyvi kivonatán is szerepelt.
Ahogy az régen divatos volt, a nagyapa is követte a családi hagyományokat, majd a Margit hídon volt 37 évig hídmester, amit azzal érdemelt ki, hogy a háború után segített a híd újjáépítésében, illetve különböző pontonhidak létrehozásában is nagy szerepe volt. Amikor ő nyugdíjba ment, akkor a fia – János nagybátyja – örökölte meg a munkát, és azóta is ezzel foglalkozik, de mivel minden hídmesterhez két híd tartozik, ezért az ő másik hídja az Árpád híd.
50 éve a híd szolgálatában
János édesapja 1964-ben került a Lánchídra, és 2004-ig töltötte be a pozíciót. Akkoriban az volt a szokás, hogy a hídmester közel lakott a hídhoz. Az Alagút megépültével a hídmesteri lakást és az irodát is itt alakították ki, amelynek ablakai a mai napig bárki számára láthatóak az építmény két oldalán.
Fotó: Balkányi László / We Love Budapest
János 1 éves volt, amikor a család odaköltözött, és első emlékei is a Lánchíddal kapcsolatosak, mivel azt látta minden áldott nap az üvegen keresztül. A lakás egy fürdőszobából, két szobából, illetve egy padlásszobából állt, ez utóbbinak pedig egy kertje is van a várhegy oldalában, így a család nem az Alagút felől, hanem a várhegy felől járt haza. János 2004-ben vette át a hidat, a hídmesteri lakás viszont jelenleg nem üzemel.
Fotó: Balkányi László / We Love Budapest
Saját bevallása szerint nem gondolta, hogy valaha hídmester lesz, inkább a rajzolás érdekelte (főleg a Lánchidat rajzolta le), majd a gitározás keltette fel az érdeklődését, ami egyébként a mai napig megmaradt, mint hobbi. Elmondta, hogy 6 éves kora körül kezdte érdekelni a híd, és 16 évesen mehetett fel először édesapjával, ami meghatározó élmény volt számára. Gyermekeivel ugyanígy tett, akiknek szerinte jelenleg 50% esélyük van rá, hogy megöröklik a pozíciót, amihez természetesen nem ragaszkodik.
Titkok, érdekességek
  • Nincs titkos lépcső, amin fel lehetne sétálni a híd tetejéig, azért vannak a láncokon korlátok kialakítva, mert az az egyetlen út felfelé. Ott viszont már valóban van egy eldugott ajtó egy öntvény mögött, amin keresztül be lehet menni a pillérbe, amelynek belső termében a láncok vannak összekapcsolva.
  • A Lánchíd esetében csak a pillérek körül van szerelőjárda, amelynek oka, hogy a Lánchíd a legalacsonyabb budapesti híd, és egy ilyen akadályozná a hajóforgalmat. Magas vízállás esetén egyébként éppen a “magassága” miatt ennél a hídnál ellenőrzik a folyó hajózhatóságát.
  • A Lánchídnak nincs vége ott, ahol a budai oldal oroszlánjai állnak, hanem a szerkezet hosszan a földbe nyúlik egészen a körfogalomig. Ez az oka annak, hogy a villamos a híd alatt kanyarodik, mert ki kell kerülnie az úgynevezett horgonykamrát.
  • 1914-ben építették át tejesen, a reformkori Lánchíd egy fahíd volt, és nagyjából 2000 tonnát nyomott. A szurokkal átitatott deszkákból épült hídon a korlát is ugyanez volt, csak fából kifaragva. Ma a Lánchíd 5100 tonna súlyú. Az átépítéskor a nagy újítás egy hossztartó merevítő volt, melyet a járda és az úttest közé tettek be, ez megakadályozza a híd oldalsó mozgását, amit egykor szinte mindenki érezhetett, aki rálépett. 
Fotó: Balkányi László / We Love Budapest
  • Ha fel kell menni a hídra, akkor komoly előkészületek vannak: a mászást be kell jelenteni a hivatalos szerveknél (tűzoltóság, rendőrség, stb.), hiszen ha ezt nem teszi meg az ember, akkor hamar lezárják a hidat. János elmesélte, hogy voltak ebből már félreértések, például amikor nem jutott el az információ egy-egy járőrhöz, és azonnal le akarták szedni az “őrültet”, hídellenőrzés közben.    
  • A pillérek teteje 17 méter az útpályáig, a Dunáig viszont egy körülbelül 8 emeletes épület magasságának felel meg, ezért tériszonyosoknak nem ajánlott ez a munkakör.    
  • Nem minden országban vannak hídmesterek, külföldön általában mérnöki ellenőrzés van, kivételt képez ez alól a londoni Tower, amelynek egy idősebb úr látja el a felügyeletét. A hidak a kiemelt létesítmény kategóriába esnek Magyarországon, ezért a házmesterek példájából kiindulva az építésükkor szükségét érezték egy ilyen munkakörnek.  
  • Körülbelül 10 hídmester van ma Magyarországon, ők a nagyobb folyami hidakon, például a Tisza hídjain dolgoznak. Érdekesség: a Köröshegyi völgyhídnak női hídmestere van.