A nagyrészt környékbeli melósok, irodisták, háziasszonyok és idősek alkotta vendégkör a szomszédos Nagymezőutcai templom déli harangszójának idején szinte ellepi a helyet – tehát székhez jutáshoz hamarabb, vagy jóval kongatás után érdemes érkezni.
A 2012 óta üzemelő Akácfa Étkezde legtöbb pályatársához hasonlóan családi vállalkozásban működik: a tulajdonos felesége és sógora a "napi ügyeket" intézi a pultnál, míg édesapja az anyagbeszerzésben segít. Egyedül az ételek elkészítéséhez nincs köze a famíliának, mert azok Sólyom László tulajdonos szavaival élve szakácsok helyett "főzőnők" dolgos kezeinek alkotásai. "A Klauzál téri vásárcsarnokból költöztünk át ide négy évvel ezelőtt, mert kinőttük az ottani Laci-konyhát. Egy néhai fotósboltot vettünk át, és édesapámmal együtt két kezünk munkájával rendeztük be alig néhány hónap alatt. Az ízvilág a most már 10 éve alkalmazásunkban lévő főzőnők jóvoltából nem változott, így a korábbi vendégek követtek minket, ami elismerést jelent”"– idézi fel az étkezde kezdetét SólyomLászló.
Ha nem tudnánk, hová tévedtünk be, a bútorokból és hangulatból rögtön rájöhetünk, hogy itt bizony magyaros kínálatra számíthatunk. A hely egyik fele a valódi vidéki parasztházak hangulatát idézi igazi teknővel, valamint falra felfestett kemencével és fekete macskával, míg a helyiség másik része a II. világháború környéki VII. kerületbe utaztat vissza korának megfelelő bútoraival. Az étkezde egyik rejtett látványossága az egyik falon figyelő szigorú harcsafej, amely, mint megtudtuk, az előző tulajdonos hagyatéka, aki egyébként nagy horgász volt, és ő maga fogta ki az édesvízi szörnyeteget.
Ahogy a bevezetőben említettük, tényleg nem spórolnak az adaggal, és ehhez képest meglepő módon keveset kérnek el egy egytálételért. Legjobb példa erre a körettel együtt 800forintba kerülő pörkölt, amelyet ha az utolsó falatig eltüntetünk a tányérról, utána garantáltan elegendő lesz vacsorára néhány pohár víz. A nagymamáinkízeit idéző ételek bőkezű adagolása szándékos, ugyanis az "Inkább a sűrű fillér, mint a gyér forint" elven haladnak. "Korábban színházban dolgoztam, és a turnék során olyan helyekre szerettem beülni, ahol tényleg kaptam valamit a pénzemért. A koncepció éppen ezért itt is hasonló, tehát rendesen telerakjuk a vendég tányérját" – erősíti meg az irányvonalat a tulajdonos.
A népszerű fogások általában a frissensültek, az idősebbek a leveseket és a főzelékeket, a fiatalabbak a húsokat és a rántottsajtot viszik. Specialitásnak a kissé csípős Ördögtarisznya számít – most már értjük, miért van minden piros kockás abrosszal díszített asztalon egy ketchupos és egy mustáros flakon: nehogy úgy járjunk, mint
Dumb és Dumber a Dante Poklában. Ez persze csak vicc, ennyire azért nem veszélyes a fűszeres baconnel, Erős Pistával, tormával és mustárral töltött borda. Másik helyi kedvencnek egyébként a vastagtésztás túrós palacsinta tekinthető. Apropó palacsinta: mindössze 100 forintba kerül a hagyományos verzió darabja, aminél olcsóbbat nem nagyon találtunk, nemhogy a környéken, de még a városban sem.
Ami a választék többi részét illeti, a szokásos felhozatalból lehet nagyokat enni: körettel együtt 800 forintért kérhetőek a csirke- és pulykamellek, a magoshúsok, és a különböző grillezetthúsok, 150 forinttal drágábbak a töltött dolgok vagy a rántott kacsamáj és a bolognaiborda, hogy csak néhányat soroljunk fel az állandó kínálatból. Vannak reggelik, ár-érték arányban hasonló fekvéssel, viszont hétvégén hiába tervezed ide a jóllakást, ne tedd, mert zárva vannak.
Akácfa Étkezde1072 Budapest, Akácfa utca 59.
Facebook-oldal
