A Margit híd pesti hídfőjénél elterülő Jászai Mari tér mindenkinek ismerős valamiért. A körút ezen szakaszának képét egyaránt meghatározzák a régóta itt üzemelő éttermek és boltok, és az időnként felbukkanó új egységek, de az út két oldalán álló virágosbódék több évtizedes működés után is éjjel-nappal várják az egy-egy jeles alkalom előtt beugró vásárlókat. Egyikük tulaja már Michael Jacksonnak és Tina Turnernek is kötött csokrot.
Az V. és a XIII. kerület találkozásánál, a körúton egymással szemben álló virágüzletek visznek egy kis színt a forgalmas csomópontba: már az is jólesik az embernek, ha csak elsétál a halmokban kipakolt, élénk színű, illatos csokrok mellett. A szerény bodegák talán nem felelnek meg a divatosabb, modernebb virágüzletek követte trendeknek, de szinte nincs olyan budapesti, aki ne tudna a létezésükről, legtöbbjük pedig valószínűleg járt is már valamelyiknél legalább egyszer, akár csak nézelődni, akár vásárolni.
A Jászai Mari téri villamosmegállótól jobb és bal kéz felé táborozó árusok munkáját nem befolyásolja az időjárás, sőt az sem, hogy épp nappal vagy éjszaka van – sokáig mindkét üzlet 24 órás nyitvatartással működött az év minden napján. Felmerül a kérdés, hogy két konkurens vállalkozás hogy tud egymáshoz ilyen közel fennmaradni, de a tulajdonosok szerint ebből soha nem volt probléma, békében tudtak létezni a másiktól függetlenül.
„Édesapám nyitotta a boltot, a családom élete már 45 éve ekörül forog” – mondja Török Alexandra, a XIII. kerületi oldalon található Jászai Virág Non-Stop tulaja. Az apró, apácarácsos kioszknál mindig óriási a választék, és ottjártunkkor megtudtuk, hogy az éjjel-nappali nyitvatartás mögött is ez áll. „Egyszer csak már nem tudtunk minden árut bevinni, és nem akartuk, hogy emiatt kisebb legyen a kínálat, úgyhogy kénytelenek voltunk kipakolni az üzlet elé” – meséli Alexandra, aki nemrég vette át a virágbolt vezetését az előző generációtól. „Főleg a virágokra koncentrálunk, sosem akartunk mindenes üzletté válni, mint sokan a mostanában nyíló virágárusok közül. Büszkék vagyunk a változatos felhozatalra, és szerintem részben emiatt is szeretnek minket ennyire a vásárlóink.”
Nehéz elhinni, hogy megéri a nap 24 órájában működtetni egy olyan vállalkozást, ami nem elégít ki alapvető szükségleteket, és az éjszakai élethez sincs semmi köze, pedig ebben az esetben így van. „Mivel a város egyik legforgalmasabb csomópontjánál vagyunk, szerencsére egész évben jól megy a bolt” – magyarázza Alexandra. „Lehet vasárnap kora délután vagy szerda éjjel két óra, a bódé körül mindig van élet, a legkülönbözőbb vásárlók keresnek nálunk ajándékot szülinapra, randira vagy egyéb fontos eseményre.”
Szeles hétköznap este van, a kuncsaftok mégis egymás után érkeznek, úgyhogy egy darabig abba is kell hagynunk a kérdezősködést. Alexandra mindenkit mosolyogva szolgál ki, majd miután az utolsó vendég, egy idős férfi is távozik sietve a kiválasztott rózsával, újra hozzánk fordul. „Mit is mondtál?” – kérdezi, majd választ nem várva folytatja. „Persze, éjszaka nincs akkora forgalom, de ne gondold, hogy ilyenkor senki nem vesz virágot! Ilyenkor jönnek például azok a fiatalemberek, akik egy-egy veszekedés után szeretnék kiengesztelni a barátnőjüket.”
Sajnos az éjjeli műszak alatt sokszor jelennek meg rossz szándékú látogatók. „Többször előfordult már, hogy hamis pénzzel akartak fizetni. Volt egy férfi, aki például többször is csőbe akart így húzni minket” – meséli Alexandra, amikor a leggyakoribb kihágásokról kérdezzük. „Néhányan lopni is próbálnak, főleg azok, akikben van már némi alkohol. Egyszer egy erre járó ember csak felkapott egy szál virágot az egyik kinti vázából, és csak ment tovább, mintha mi sem történt volna, de szerencsére a kollégám azonnal lefülelte.” Ezért van, hogy esténként egy jó erőben lévő férfi munkatárs tartja a frontot.
Alexandra emlékszik, hogy mikor iskolás volt, órák után gyakran sietett ide segíteni a szüleinek. „Ebbe születtem bele, és mostanra a szenvedélyemmé vált” – mondja, és szerintünk is minden oka megvan, hogy szeresse, amit csinál, hiszen az évek során számtalan szívmelengető történetnek lehetett fültanúja. „Több visszatérő vendégem van, egy férfi például sokszor betér, hogy virágot vegyen különféle alkalmakra, és ha már itt jár, mindig visz a feleségének is egy szál vörös rózsát. A másik egy idős hölgy, aki minden héten rendel egy csokor tulipánt. Az fogy egyébként a legjobban, egy átlagos héten 300 szálat is eladunk.”
Amikor arról kérdezzük, hogy az utca túloldalán lévő bolt elszívja-e a vásárlókat, Alexandra tapintatosan válaszol: „Nekik más a profiljuk, mást árulnak, és más a vendégkör is.” Látogatásunk végeztével még vetünk egy pillantást a rózsa-, tulipán- és orchideahalmokra, magunkba szívjuk a finom illatokat, amelyek majd fél évszázada hozzátartoznak Alexandra és a családja mindennapjaihoz, majd átsétálunk a túloldalra.
A másik kioszk a Parlament felőli oldalon, a 2-es villamos végállomásánál helyezkedik el, és ahogy közeledünk, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy itt a Jászai Mari tér történetének egy teljesen más oldalát fogjuk megismerni. A színes virágok mellett a bodega külső falán díszes koszorúk is sorakoznak, sőt, a kinti portékák között gyümölcsöket is lehet találni. Már épp nyúlunk a kilincs után, amikor az eladó mosolyogva kilép, és beterel minket a kis üzlethelyiségbe.
Szelváné Szabó Szilvia jó néhány éve dolgozik itt, és elmondása szerint a pálya nem kihívásoktól mentes. „Amikor 27 éve belevágtam, az enyém volt az első éjjel-nappali virágos Budapesten. Azóta persze sok minden változott, az új törvények miatt módosítanom kellett a nyitvatartást is” – mondja Szilvia, majd hozzáteszi, hogy most általában este tízkor zár, de van, hogy később is szívesen kiszolgálja az akkor érkezőket.
A kínálatot böngészve hamar kiderül, hogy itt nemcsak a virágoké a főszerep, az állványokon találunk mindenféle árut a csokitól és pezsgőtől kezdve az apróbb dísztárgyakig. „Az elmúlt néhány évtizedben rengeteg változás történt. Amikor idejöttem a Jászai Mari térre, a környék még a pesti alvilág egyik központja volt. A vásárlóim egy része is a sötétebb arcok közül került ki, emlékszem, mindegyiknek volt a zsebében egy jó nagy köteg pénz. De ezek az idők már elmúltak, a tér jóval konszolidáltabb lett, és sok ember mára luxusnak tartja a virágvásárlást” – folytatja Szilvia. Ahogy beszél, nem könnyű eldönteni, hogy a régi vagy a mostani körülményekkel elégedettebb.
A nosztalgiázástól néhány pillanatra kicsit szomorúvá válik a hangulat, de aztán gyorsan vidámabb vizekre evezünk, amikor Szilvia elkezdi sorolni a karrierje csúcspontjait. Mint mondja, a standnál több híresség is megfordult az évek alatt: azt például biztos soha nem fogja elfelejteni, amikor Michael Jacksonnak vagy Tina Turnernek kötött csokrot.
Talán a bódé stratégiai elhelyezkedése teszi, vagy a személyzet segítőkész hozzáállása, hogy a kis sarki üzlet rögtönzött információs pontként is működik. A tulajdonos mindenesetre reméli, hogy még sokáig láthatja el a környéken járó turistákat és helyieket szép virágokkal és hasznos tanácsokkal, és hogy a hely azután is ugyanilyen népszerű marad, miután a fia átveszi tőle az irányítást.
Reméljük, hogy nemcsak itt, hanem a túloldalon is lesz majd kinek továbbadni a stafétát, hogy a budapestiek még hosszú évtizedekig szerezhessenek be innen csokrokat egy-egy szülinapra vagy randevúra menet.
