Tudunk egy helyet, ahol egész évben forróság van, magas a páratartalom, és ahol órákig időzhetünk a januári hidegben is. Ez bizony a Fővárosi Állat- és Növénykert csodás Pálmaháza. Az az urbánus oázis, ahova nemcsak a dús növényzet miatt érdemes járni, hanem az állatok miatt is. Most például az egyik legbájosabb lakó a karácsony előtt született lajhárbébi. Bejártuk a Pálmaházat, s már az odafelé úton is szemügyre vehettük az Állatkert téli arcát.

Éteri csendet észlelhetünk a bejárattól a Pálmaházhoz menet. A Nagy-tó bizonyos részeit jég takarja, helyenként hóval fedve, csak egy-egy drámaibb kedvű pelikán rikoltozik középtájon, a szürke gémek pedig rezzenéstelenül ácsorognak a jégen, nyakukat behúzva. Messziről mókás látványt nyújtanak így, mintha egy-egy elegáns Drakula gróf lenne mindegyik. Télen is sok vendégmadár érkezik a tóhoz, kormoránok, récék, dankasirályok. A Reitter Ferenc tervei alapján, eredetileg 1866-ban létrehozott tó partján áll a kert egyik legszebb épülete, a Pálmaház.

Az üvegház eredetileg a Gellért-hegyen kapott volna helyet, ám az Állatkert átépítésénél úgy döntöttek, mégis erősítse inkább a pesti oldalt. Az acélszerkezetes Pálmaház 1909 és 1912 között épült, Végh Gyula műszaki tervei, Räde Károly és Ilsemann Keresztély kertészeti tervei alapján. Szintkülönbséges nagycsarnokból, illetve kétoldalt 3-3 oldalhajóból áll, s az egészet üveg borítja. Sajnos a II. világháború az egész Állatkerten sebeket ejtett, s így a Pálmaház sem úszta meg, gyakorlatilag csupán vasszerkezete maradt meg.

1952-re újraépítették, és ismét látogathatóvá vált, ám a '60-as években további korszerűsítésekre került sor, mert a párás klíma kikezdte az acélszerkezetet.

Majd 1991-től 9 éven át folytak a munkálatok, hogy egy modern, állattartásra alkalmas, trópusi növények bemutatásához és neveléséhez is ideális környezetet alakítsanak ki. 2011-12-ben új tematikát kapott a ház, és immár Amerika trópusi vidékeit idézi a 6 szárny. Továbbá összeköttetésben van az alagsorban található akváriummal is.

Sétánkat bárhogy irányíthatjuk, akár először egy körbejárással, majd utána a különböző szárnyak felfedezésével, de haladhatunk sorban is. Utunk közben megismerhetjük az Iguazú, a Manú Nemzeti Park, Amazónia, az Orinoco deltája, a Karibi-szigetvilág, az Okefenokee mocsár és a Chihuahua sivatag állat- és növényvilágát.Bár mostani látogatásunk alkalmával a lajhárok elkülönítve pihengettek, sokszor találkozhatunk velük testközelből is. Gyakorlatilag óráig bírtuk volna nézegetni a lusta szőrmókok és az izgága majmok közös életét. Nem beszélve a babalajhárról. A sivatagi részen egészen más az időjárás, száraz és még forróbb, így, ha kicsit meguntuk a párát, időzhetünk az armadillóknál is.Szuper dolog az is, hogy az akváriumot belülről is megközelíthetjük egy lépcsőn. Ha elég volt a trópusi klímából (az kizárt), akkor az alagsorban akár egy padon ülve is figyelhetjük a tengeri és édesvízi halakat. Ugyan cápák nincsenek, de rájákat és nagytestű harcsákat is szemlélhetünk.A Pálmaház növényritkaságai lassan kinövik a csodaszép épületet, melynek minden részletére érdemes odafigyelni. A szerkezetre, az ajtókra, az ornamentekre. Pár órás melegedés után pedig kellőképp feltöltődve léphetünk ki újra a téli hidegbe, ami ennyi élmény után kevésbé tűnik majd elviselhetetlennek. Ajánljuk még, hogy látogassátok meg a Pálmaház mellett állomásozó, a hidegre jócskán felkészült prérikutyákat, téli outfitjükben is (meglehetősen kikerekedtek).
Ha nincs annyi időtök, hogy az egész Állatkertet bejárjátok – persze ez esetben jártok a legjobban –, a melegedést és adott esetben az átfagyás utáni időszakot mindenképp a Pálmaházban töltve vészeljétek át.