Flegmán néz és bemutat – a világnak és nekünk is Kern András, vagyis Dr. Borlai, immár hetek óta a Gondolj rám plakátjairól. Kern András a Sztracsatella óta nem rendezett, ám hosszas előkészületek után végre a mozikban a film, melynek története Vámos Miklós novelláján alapul. Spoilermentes kritikánk következik.

Drámai témát dolgoz fel könnyed fekete humorral Kern András filmje, mely egy tipikus orvos karakter személyisége köré építkezik. Ahogy a rendező-színész elmondta, nem volt nehéz feladat az orvosi köpenyt magára vennie, hiszen mindig érdekelte ez a világ, sok barátja van az egészségügyből, és általában érdeklődve figyeli mozgásukat, gesztusaikat, fehér gyógyklumpás lépteiket.

Egy tapasztalt, karakteres, felelősségteljes orvos természetesen élete minden szakaszában az, így az ifjúnak már nem mondható Dr. Borlai sem csak szerető feleségétől kap törődést – bírják a nők, mert fel lehet nézni rá. Karizmája mindenkit vonz, igazi vezető egyéniség, a film első etapjából kiderül, hogy szereti az életet, és fittyet hány az idő múlására: zenél, családjával van gyönyörű házukban, vagy éppen szeretőjével bujkál a kórházban. Ám hiba csúszik a gépezetbe, amit először sűrűn jelentkező orrvérzés, szédülés és rosszullét mutat, majd valósan diagnosztizálják. Akasztanák a hóhért, ugyanis agresszív, fél év alatt végzetesnek tűnő rákbetegség támadta meg szervezetét. Viszont Borlai úgy dönt, nem fogja úgy végezni, mint a legtöbben, és nem kíváncsi senki sajnálatára. Így alternatív úton kíván távozni, és hirtelen Doctor House-t megszégyenítő, goromba, zsémbes, ütődött alakká válik. Helyenként olyanná, akivel nem tudunk együtt érezni, akit nem tudunk megszeretni, mert annyira indokolatlan a viselkedése.

A történet valóban Budapesten játszódik, nem kreálnak belőle valami fiktív várost, rengeteg helyszínnel találkozhatunk, a Duna-parttól kezdve a Gozsdu Udvarig, bérházak udvarától a budai villákig. Igaz, kicsit lett egy olyan érzésünk az ábrázolás miatt, mintha a ’90-es években járnánk, mikor minden filmben ugyanabban az étteremben ettek a főszereplők, és a luxust a mindig ugyanazon a hangon csörgő mobiltelefon jelentette. A Gondolj rám fanyar humora és zenéje foghat meg minket leginkább, hiszen annyira „presszeres” és ezzel együtt remek hangulatteremtő minden filmes dallam. Egyébként a cím is az 1980-as „Loksi”LGT-lemez egyik keserédes dalát idézi, és többször is felcsendül a filmben.

Szerencsés a szereplőgárda is: Kernen kívül Eszenyi Enikő, Majsai-Nyilas Tünde, Börcsök Enikő, Liptai Claudia, Elek Ferenc és Fesztbaum Béla is feltűnnek, ezzel világossá válik, hogy nem az „elcsépelt” magyar vígjátékos társaság fog szórakoztatni minket. Mert ez a film szórakoztató darab, teli néha morbidnak tűnő gegekkel, megmosolyogtató, nagyon is élő dialógusokkal, tipikus családi jelenetekkel, mindenki által ismert személyiségtípusokkal. Valahogy az az érzésünk, hogy Kern Andrásból mindkét Borlaiba jutott: a karizmatikus, életvidám főorvosba és a megtépázott, ám esendőnek látszani nem akaró férfiba is. És kicsit valahol még mindig ott bujkál Woody Allen is.