8 film, amelyre érdemes beülni januárban

Aljas nyolcas

Egy Quentin Tarantino-western, melyet a rendező állítása szerint A dolog ihletett, és amelynek zenéjét Ennio Morricone szerezte? Ráadásul úgy három órás, hogy többnyire egy szobában játszódik, ennek ellenére mégsem válik unalmassá? Igen. A rendező ugyanis hosszú idő óta nem írt ennyire jó párbeszédeket, nem egyensúlyozott ennyire mesterien a véres krimi, az epikus western és a groteszk komédia között. Ehhez pedig még hozzáadódnak a fantasztikus alakítások is: Kurt Russel briliáns a „The Hangman” becenevű fejvadász szerepében, akárcsak foglya, Jennifer Jason Leigh (filmbeli nevén Daisy Domergue), Samuel L. Jackson autópilóta üzemmódban is emlékezeteset alakít, Walton Goggins pedig szinte fürdik a megkérdőjelezhető erkölcsű seriff szerepében. Úgy látszik, az utóbbi évek vitatható minőségű/fontosságú filmjei után Tarantino visszatalált önmagához, és egy vita felett álló mestermunkával jelezte, hogy még mindig érdemes odafigyelni rá.

Bemutató: január 7. (18)Steve Jobs

Aaron Sorkin A közösségi hálóval már lerántotta a leplet korunk egyik nagy innovátoráról, most pedig Danny Boyle-lal közösen hasonlót terveznek az Apple alapítójával. A Steve Jobs három termékbemutatóra alapuló óriásjeleneten keresztül mutatja be a főhős ellentmondásos személyiségét, fejlődését, kapcsolatát az őt körülvevő emberekkel. Nem próbálja megválaszolni, hogy zseni volt-e, vagy csak ügyes tolvaj, nem foglalkozik olyan kérdésekkel, mint hogy valóban megváltoztatta-e a világot, szimplán csak egy árnyaltabb képet ad a világ egyik legismertebb ikonjáról, és rajta keresztül az emberi természetről. A Steve Jobs ugyanis nem klasszikus értelemben vett életrajzi film. Sokkal inkább az emberi tökéletlenség celluloidra vitt ünneplése, személyiségünk fölötti lamentálás. Nem mond semmi újat a világ egyik legismertebb ikonjáról, csupán megfosztja őt minden pátosztól, és közel hozza őt a nézőhöz. Nem kis mértékben Michael Fassbender elképesztő alakításának köszönhetően.

Bemutató: január 14. (12)

A visszatérő

Alejandro González Inárritu rendező és Emmanuel Lubezki operatőr a Birdman után ismét egy lenyűgöző képi világú, elképesztő színészi játékkal gazdagított mozival jelentkezett. A vadnyugati prémvadász Hugh Glass (Leonardo DiCaprio) túlélésért folytatott harcát feldolgozó film az előzetesek alapján nemcsak brutális és sallangmentes, de megejtően szép és valószerű is. Utóbbira a stáb kifejezetten törekedett: Kanadából Patagóniába költözött át, hogy legyen elég hó a felvételekhez, a Sziklás-hegységben forgott részeknél csak természetes fényt használtak, a medvetámadás pedig olyan, mintha a mi húsunkba tépne bele az állat. A harcban súlyos sebeket szerző Glasst magára is hagyják társai, aki azonban nem hal bele a sérüléseibe, hanem a bosszúvágytól fűtve utánuk ered. Ha hihetünk a kritikusoknak, akkor Inárrituéknak sikerült megismételni a Birdmanbravúrját.

Bemutató: január 14. (16)Creed - Apolló fia

Sylvester Stallone idén a Rocky (nem hivatalos) hetedik részét küldi a ringbe az Oscarért; a legjobb mellékszereplő kategóriában. A Creed – Apolló fiának ugyanis nem ő a főszereplője, hanem – ahogy a címből kikövetkeztethető – egykori ellenfele, Apollo Creed gyermeke (Michael B. Jordan). Akárcsak apja, ő is boxoló akar lenni, ehhez a célhoz pedig sikerül megnyernie az egykori nehézsúlyú világbajnokot is. A mester-tanítvány felállás már önmagában biztosíték a megható és a feszült pillanatokra, a külföldi kritikusok pedig kifejezetten szerették a filmet, és külön kiemelték, hogy Stallone karrierje eddig legjobb alakítását nyújtja benne. Aki kevésnek érzi magában az elszántságot, hogy ragaszkodjon az újévi fogadalmaihoz, annak minumum kötelező.

Bemutató: január 21.Gyalog galopp

Szörnyű idők járnak Kétes Brúnó királyságában! A sötét középkor legsötétebb órájában (hé, ki kapcsolta le a villanyt?) a rettegett Jabberwocky rendetlenkedik a birodalomban. Szemei izzanak, karmai kieresztve – rémisztő jelenség! Melyik hős lovag fogja legyőzni a szörnyeteget s megmenteni a királyságot? Ki fogja elnyerni a hercegnő kezét?

A Monthy Python Show a BBC televízió legnépszerűbb humoros műsora volt a hatvanas években. A Gyalog galoppban Arthur királynak és a Kerekasztal lovagjainak – sokszor megfilmesített – legendás történetét választották keretül a paródia és burleszk elképesztően eredeti egyvelegéhez.

Bemutató: január 21. (16)Gondolj rám

Dr. Borlainak (Kern András) rutinfeladat, hogy bizonyos betegeivel valamelyest tapintattal közölje azt a rossz hírt, hogy immár csupán megszámlálható mennyiségű napjuk maradt hátra.

Egy szép – vagy inkább csúnya – napon kollégája vele közli a rossz hírt. A mintaférj, a legszeretőbb apa, a legkedveltebb orvos ekkor ördögi tervet eszel ki: szépen magára haragítja a szeretteit, a gyerekeit, a feleségét (Eszenyi Enikő), az anyját, hogy majd ne okozzon fájdalmat nekik, amikor el kell veszíteniük őt. Ám amikor már mindenkit lebontott maga körül, és egy emberként azt gondolják róla, hogy egy ocsmány, önző, kibírhatatlan alak, még mindig él, holott az emberi, orvosi számítás szerint már rég a temetőben kéne lennie.

Bemutató: január 21. (16)A dán lány

Utoljára Tom Hanks volt képes arra, hogy két egymást követő évben is elvigyen egy Oscar-díjat, de nem lepődnénk meg, ha Eddie Redmayne lenne a következő. Tavaly a Stephen Hawking életéről szóló A mindenség elmélete főszereplőjeként már kipipálhatta az egyiket, idén pedig annak az Einar Mogens Wegenernek a bőrébe bújik, aki az elsők között esett át nemváltó műtéten. Hogyan élte ezt meg a felesége, Gerda Wegener (Alicia Vikander)? Miért olyan nehéz valakit önmagáért szeretni? Tom Hooper a főhős önéletrajzi regényét vette alapul, és egy olyan filmet rendezett belőle, amely nem csak témaválasztása, hanem az ahhoz kapcsolódó üzenete miatt is fontos.

Bemutató: január 28. (16)A szoba

Lenny Abrahamsonnak (Frank) sikerült az, ami csak keveseknek ment volna: szívmelengető és életigenlő filmet rendezett Emma Donoghue öt évvel ezelőtti, végtelenül lehangoló könyvéből, miközben elkerülte a gicset és a felesleges sokkolást. Az azonos című mű főszereplője Joy (Brie Larson), akit hét évre egy szobába zár egy pszichopata – és akitől gyereke is születik (Jacob Tremblay). Ezt a klausztrofób, fojtogató hangulatot pedig csak erősíti a rengeteg közeli felvétel, és a rendező döntése, hogy az alapfelállásból adódó kérdéseken (kiszabadulnak-e valaha, és ha igen, hogyan) túl arra is fókuszáljon, hogy mennyire nehéz lesz a túlélés az anyának és a gyerekének, ha egyszer szabaddá válhatnak. Ennek ellenére a film az eddigi feldolgozásoktól eltérően nem csak nyomasztani akar, ugyanannyira sötét a hangvétel, amennyire életigenlő is. Brie Larson pedig már a három évvel ezelőtti Átmeneti állomásban megmutatta, hogy korosztálya egyik legtehetségesebb színésze, és A szoba csak megerősíti ezt a státuszát.

Bemutató: január 28. (16)