Ha meghalljuk a szimulátor szót, legtöbbünknek egy fülkében utasszállítóval landolni tanuló pilótatanoncról vagy a pálya megismerése érdekében a futam előtt párszor körbeszáguldozó autóversenyzőről ugrik be a kép, esetleg felelevenedik Bruce Willis világot megmentő mélyfúróinak űrhajóssá kiképzése az Armageddon című filmből. Síelős szimulátorról eddig nem nagyon lehetett hallani, holott egy ideje Magyarországon is működik ilyen gépezet.

Sőt, mint megtudtuk, egészen Lengyelországig kell utaznod, ha nem itthon akarod kipróbálni, merthogy legközelebb a polákoknál találni hasonló szimulációs szerkezetet. A virtuális siklás budapesti élményét Óvári Zoltánnak köszönhetjük, aki Münchenben próbált ki egy síszimulátort, amibe azonnal beleszeretett, és hazahozta a BAH-csomópontnál található Snowriderbe. Az íves sínpárral működő masinát pedig jó egy évvel ezelőtt a Fürj utcában, egy kisebb szobában állította üzembe.

A carving sízés (ami a léc élét jelenti) szimulációja egy kötött pályán zajlik, óriáskivetítő előtt. A gépet négy nagy teljesítményű villanymotor hajtja, melyek acélsodronnyal vannak összekötve, és külön vezérléssel rendelkeznek, ami ultrahangos kommunikációval történik. Az egész művelet teljesen biztonságos, a baleset veszélye 0% körül mozog – eddig mindössze ketten estek bele a pálya két végén elhelyezett hálóba, de ők is azért, mert kicsit túlbuzgott bennük a versenyszellem.

Zoltán kezdeti útmutatásaiból kiderül, hogy a gép nem ébred öntudatra, bízhatunk benne nyugodtan, és ami a legfontosabb: mi irányítjuk őt, nem pedig fordítva. Automatikusan megáll túlzott, a 65 fokos szöget túllépő bedőlés esetén, illetve akkor is, ha letesszük a kezünket a pályára. Előbbitől esetünkben kevésbé kellett tartani, mert nemhogy a 65, a 10 fokos szöget se nagyon sikerült elérni.

A haladó sítudásunkat már a ráállásnál dobhattuk ki a kukába, ugyanis bizonytalannak éreztük az első „lépéseket”. Az elindulás a térdek megfelelő irányba döntésével kezdődik, ám a hirtelen kilengés miatt kicsit bátortalanul és óvatosan haladtunk, nem egyszer felsejlett a bukás veszélye – utólag persze kiderült, fölöslegesen aggódtunk.

Néhány perc Pintér Attila-féle tolódás után nagyjából rá lehet érezni a mikéntre, de ahhoz, hogy a lábunk helyett a képernyőre kivetített sípálya nyomvonalát figyeljük, további időre van szükség. Arra a kérdésre, hogy síbotot direkt nem használnak-e, azonnal érkezett a válasz Zoltántól, hogy igény esetén adnak egyet – pontosabban kettőt: egy-egy tenyérnyi méretű, hengerré gyúrt prospektust nyom a kezünkbe, ezek jelentik a „kamubotot”, és keltik a kiegészítő egyensúlysegítő eszköz érzését.

Igen hamar el lehet fáradni, főleg a vádlit és a combokat dolgozzuk meg vele rendesen. Nagyjából 10 perc próbát követően juthatunk el oda, hogy bekapcsolják a kivetítőt, és megpróbálkozhatunk a sípálya kapuinak kikerülésével. Nekik menni viszont sokkal könnyebb, kár, hogy nem ez a feladat. Néhány méter megtétele után feltűnik a képernyőn egy helikopter, már csak a rumos hordóval a nyakában baktató bernáthegyi hiányzik, és akár egy balesetet is lehetne szimulálni, de erről természetesen szó sincs.

Úgy 20 percnyi mozgást követően kissé csatakosan adjuk át a léceket a profinak. Zoltán hozzánk képest döbbenetes dolgokat művelve tolódik jobbra-balra, őt látva meglehetősen egyszerűnek tűnik az egész. A szimulátorból egyébként elő lehet varázsolni a Szocsiban rendezett téli olimpia óriás műlesikló pályáját is, így a kék nyomvonalakat követve képzeletben lecsúszhatunk ott, ahol az osztrák TedLigety aranyérmet nyert, vagy beállíthatunk bukkanókat, hogy még nehezebb legyen a dolgunk.

Ha már a profiknál tartunk, nekik kiváló lehetőség a Snowrider szezonon kívüli erőnléti edzésekre. A szerkezet leginkább a gyerekversenyzőknek hasznos: a szemben lévő óriási tükör segítségével finomítani lehet a síelésnél alkalmazott mozdulatokat. DemkuAntaltól megtudtuk, hogy a kezdetben fitneszjellegűnek tekintett gépet kiválóan lehet használni oktatásra. A sípályát vagy -bakancsot csak fotókon látott totál kezdőknek bátran ajánlható a szimulátor, ugyanis kidolgozott tematika alapján megtanulhatja az alapmozgásokat a havas pályán életében nem siklott delikvens is, szemben egy haladó síelővel, aki általában megpróbálja a saját tapasztalatait ráerőltetni a lécekre, lásd: We Love Budapest munkatársa.

Fotós kollégánk jóvoltából kipróbáltuk a snowboardos változatot, mert erre is van lehetőség. „Felidézte a régi boardos élményeimet, bár az igazi, havas suhanást értelemszerűen nem adja vissza. Tudsz magadra és a testtartásodra figyelni, szárazedzésre tehát abszolút megfelelő” – mondja Norbert, aki alig pár perc próbát követően remek teljesítményt nyújtott a deszkán.

Kezdők, haladók, profik, munkahelyi és barátitársaságok számára nagyszerű program a Snowrider, előbbiek tudásszinttől függetlenül elsajátíthatják a helyes mozdulatokat, átélhetik az alpesi hangulatot, miközben fittebbé válhatnak, és felkészülhetnek a síszezonra, míg utóbbiak egymás közti versenyeken mérhetik össze tudásukat. A síszimulátor használatának ára 4000 Ft/alkalom, amiben benne van 25 perc a sígépen, és utána 30 perc edzéslehetőség a rendelkezésre álló eszközökön.