Sok száz évet túlélt, majd a 20. század közepén – bár megmenthető lett volna – a toronyhoz tartozó templomot lerombolták. A rekonstruált torony hosszú idő után ismét látogatható. A panoráma mindenképpen megéri a lépcsőzést.
Ugyan a tíz legmagasabb budapesti építményt bemutató összeállításunkba nem fért be, a tekintélyes magasságú torony nem sokkal marad el a közeli Budavári Nagyboldogasszony-templom déli, úgynevezett Mátyás-tornyától. Figyelemre méltó, hogy két tekintélyes méretű templom is épült a tatárjárás után, a 13. században a Várhegyen: míg a Nagyboldogasszony-templomot elsősorban a német lakosság, addig a Mária Magdolna-templomot a magyarok használták.
A környező épületekhez képest is jelentős méretű templom arányait jól érzékelteti Szerb Antal a Budapesti kalauz Marslakók számára című munkája egyik írásában: „a Westminster Abbey nagyobb, de mellette nem lesz ilyen kicsi az ember […] Vessen keresztet és meneküljön.”
Az egyhajós, 1400 körül háromhajósra bővített gótikus templomot a hódoltság alatt a katolikusok és a protestánsok közösen használták, majd a törökök ezt az építményt is dzsámivá alakították.
A törökök az 1600-as években még egy ágyút is elhelyeztek a toronyban. Buda visszavétele után a ferencesekhez került a templom, és barokk stílusban alakították át.
Az épület hányatott sorsa II. József rendelete után csak tovább folytatódott: használták levéltári anyagok tárolására, a ferencesek volt kolostorában pedig a magyar jakobinusokat tartották fogva.
A kolostort 1817-ben a budai főparancsnokság vette birtokba, ettől kezdve a helyőrség tagjai ide jártak szertartásokra.
A templom a II. világháborúban súlyos sérüléseket szenvedett, de a harcok befejeztével megindították a helyreállítást. Hogy miért döntöttek mégis a rombolás mellett, ez máig sem teljesen világos – állítólag Rákosi személyes parancsa lehetett, pedig az épületet meg lehetett volna menteni.
Így – bár azóta is több terv született a rekonstrukcióra – csak a torony maradt az utókorra, az sem az eredeti formában.
Az egykori templomtér helyén romkertet alakítottak ki, melynek keleti végénél egy rekonstruált szentélyablakot láthatunk.
Az újra látogatható torony tetejébe 170 lépcsőfokon kapaszkodhatunk fel. Bent egy vörösmárvány keresztelőmedencét és a lépcső egyik beugrójában egy eredeti, Anjou-kori, liliommal díszített kődarabot is találunk.
Az építmény még néhány napig, november közepéig látogatható a téli szünet beköszöntéig, ezután tavasszal nyit újra ismét. A belépőjegyeket a toronytól néhány méterre, a Hadtörténeti Múzeum jegypénztárában lehet megvásárolni, a belépésre minden egész órában van lehetőség.
