Budapest arcai – Hanga Zoltán, az Állatkert szóvivője

WLB: Hogyan lettél te az Állatkert szóvivője?

Hanga Zoltán: A történet úgy kezdődött, hogy a felmenőim mind gazdálkodók voltak. Én már ugyan itt születtem Budapesten, de bennem volt a dolog, mindig is szerettem kijárni az Állatkertbe. Aránylag fiatalon már olyan gyakran feltűntem, hogy ismertek a dolgozók, és alkalmam nyílt besegíteni a munkájukba. Ezt akkoriban társadalmi munkának hívták. Tizenegy éves voltam akkor. Kengurukkal foglalkoztam, ami nagyon komoly dolog volt az életemben, annyira, hogy később belőlük írtam a szakdolgozatomat is a Kaposvári Egyetemen. Van egy állattenyésztői diplomám, és okleveles agrármérnök is vagyok. Szóval itt ragadtam az Állatkertben gondozóként, aztán jött egy olyan lehetőség, hogy a közintézményeknek is legyen szóvivőjük. Olyan embert kerestek, aki tudja a válaszokat a kérdésekre, és képes azokat szabatosan, közérthető formában elmondani anélkül, hogy feszélyezve érezné magát amiatt, hogy akár ezrek hallgatják, amit mond. Ennek megfeleltem, ezért kezdtem foglalkozni ezzel a területtel, bár az elején többen műveltük párhuzamosan. Emellett akkoriban több dolgot is csináltunk egy időben, például az állatokhoz az ismertetőszövegeket is én írtam. Tizenegy éve vettem át teljesen a szóvivői pozíciót.

WLB:

Ez azt jelenti, hogy már egyáltalán nem foglalkozol állatokkal?


Hanga Zoltán:
Szóvivőként én elsősorban emberekkel foglalkozom. A BKK szóvivője is viszonylag keveset vezet metrót. Bár itt elég speciális a dolog, mert néha ki kell menni helyekre, és vinni kell állatokat is. Erre három opció van: az egyik, hogy esélytelen kivinni az állatot, a másik, hogy az állat egy adott gondozóhoz van szokva, ezért ketten visszük, vagy ha nem kell speciális ember, csak az kell, hogy valaki mesélni tudjon róla, akkor egyedül viszem. És nagy előny, hogy én ezt meg tudom csinálni.

A Győrfi Palinál is hasonló a helyzet, mert ő amúgy mentőtiszt, de most már nem az a feladata, hogy kimenjen a rohamkocsival, hanem hogy tájékoztassa az embereket arról, hogy mi történik.

WLB:

Említetted, hogy a kenguru a kedvenced. Miért olyan különlegesek ők?

Hanga Zoltán:

Mert emlősállatok, de nem mainstream emlősök, mert ugyebár erszényesek. Mellettük a tojásrakó emlősök is legalább ennyire érdekesek. Bírom azokat az állatokat, amelyek nem tartoznak a fősodorba. Egyébként tevéket is gondoztam, és nagyon kedvelem őket is. Azt kell róluk tudni, hogy nagyon önérzetesek, meg tudnak sértődni, emellett nagyon érdeklődők és barátságosak. A legjobb bennük, hogy nagyon szeretnek jelen lenni, és ezáltal mindig útban vannak. A teveházban a tevék etetése úgy néz ki, hogy az ember felrakja a lucernát egy nagy halomban a talicskára, amellyel el kellene jutni az etetőrácsig. De ez nem könnyű, mert van 5-6 darab 600 kilós teve, akiket félre kell lökdösni. Ők persze csak bambulnak, és nagyon szeretnék leszedni a lucernát a talicskáról és szétszórni, szóval nem nagyon együttműködőek.

WLB:

Miért jó itt dolgozni?
Hanga Zoltán:
Mert mindig történik valami. Egy csomó olyan esemény van, amelyre persze nem lát rá a közönség. Nyilván bejelentjük, ha született egy állat, de van másik része is: ilyen például a hullámvasút üzemeltetése, a kollégák szakmai történetei, egzotikus rovarok szaporítása stb. Nagyon jó kapcsolatunk van külföldi állatkertekkel, így sok barátunk van a világ minden táján, és az internet nagyon megkönnyíti, hogy tartsuk velük a kapcsolatot. Mindig van dolgom az állatokkal, egy állatkerti szóvivőnek sokat kell mászkálni közöttük, mert mindig tudnia kell, hogy mi történik az életükben. Nyilván azt is nagyjából tudom, hogy hogyan dolgozik az analitikus könyvelő, de ez sokkal kevésbé fontos a nyilvánosságnak. Az sem magától van, hogy itt egyszerre 150 ember mehet el mosdóba, ha kell, és az sem, hogy évente 70 tonna alma érkezik az állatoknak. Mindezek mögött kemény munka van, bár a látogatóknak nem annyira izgalmas. Azt szeretem a konkrét szóvivőimunkámban, hogy nemcsak arról kell beszélnem, hogy milyen kedvezmények vannak, hanem próbálunk mindig valamit tanítani az embereknek az élővilágról. Én ezt fontos dolognak tartom. Ahogyan azt is, hogy az állatkerti szakmával kapcsolatos nyelvi örökséget is ápoljuk és megismertessük az emberekkel. Én például el tudom mondani, hogy miért szimpla v-vel írjuk le a vombat szót, annak ellenére, hogy az angol szövegekben wombatként szerepel.

WLB:

Mik a munkád nehézségei?


Hanga Zoltán:
Az, hogy nagyon nehezen tervezhető, és szinte minden pillanatban rendelkezésre kell állni. Nincs olyan, hogy az ember nem dolgozik. Ha szabadnaposak vagyunk, az azt jelenti, hogy később jövünk be, és talán korábban megyünk haza. Ez nem könnyű. A tévéstábok sokszor nem azért hívnak, hogy bejelentkezzenek, hanem azzal, hogy már úton vannak. Átlagosan évente 3-4 olyan ebédem van, amikor nem csörög a telefonom. Olyan típusú szabadság, hogy nem vagyok elérhető, nem nagyon van.

WLB:

Mit csinálsz, ha nem dolgozol?

Hanga Zoltán:

Ha nem itt vagyok, akkor például evezek a Tiszán, az nagyon ki tud kapcsolni. Szeretek még olvasni is, de arra nem nagyon marad idő. A Felső-Tiszára szoktam járni. Nagyon jólesik a fizikai mozgás, anno az állatgondozás miatt megvolt az „edzés”, ez a munkakör viszont nem nagyon engedi, hogy sportoljak.

WLB:

Van háziállatod?

Hanga Zoltán:

Nincs. De nem azért, mert nem akarok, hanem mert, ahogy mondtam, kiszámíthatatlan a munkám. Akkor lenne jó állatot tartani, ha biztosan tudnám, hogy mikor érek haza. Nem is biztos, hogy egyáltalán hazajutok. Még egy macska is igényli a törődést. Mindig próbáljuk is rá felhívni a figyelmet, hogy az állattartás jó dolog, de nagy felelősség is. Szerencsére itt elég sokat vagyok állatok között.

WLB:

Szakmázzunk kicsit. Hogy áll az állatkerti terjeszkedés? Mi a következő lépés?


Hanga Zoltán:
Fura, hogy még mindig van egy ilyen bélyeg az Állatkerten, hogy miattunk zárt be a Vidámpark. Ez persze nem így van, örülünk, hogy megkaptuk a területet, és nem bevásárlóközpont épült itt. Egyébként sikeres idényt zártunk. November elsején lesz vége a szezonnak, onnantól kezdődnek meg azok az építkezések, amelyek a középtávú tervek megvalósítására irányulnak. Ez engedélyek beszerzését, közbeszerzést meg ilyeneket jelent. A következő lépés az lesz, hogy megcsináljuk a Mesepark nevű bemutatóhelyet, ami a terület szegélyét, illetve a gazdasági udvart jelenti. A terület persze zárva lesz az építkezés alatt, de a jövő év végén átadhatjuk. A nagy beruházás persze a Biodóm lesz, annak az elkészítése egy hosszabb távú dolog: a tervek szerint 2018–2019-re tud teljesen elkészülni. Valószínűleg két lépésben fogjuk majd átadni.

WLB:És a te személyes terveid?


Hanga Zoltán:
Munkaügyben nincsenek nagy terveim. Az emberek többsége különböző ambíciókat fogalmaz meg, azt gondolják, hogy egy létrát kell megmászniuk. Én azt gondolom, hogy állatkerti szóvivőként hasznosan tudok tevékenykedni. A legfontosabb szerintem, hogy az ember örömöt és értelmet találjon abban, amit csinál. Ez nálam megvan, ezért nagy, drámai változásokra nem számítok ezen a területen. A magánéletben – majd meglátjuk, házasságra és gyerekekre még nem került sor, és az azért az is jó lenne.