Varga Benedek – vagy ahogy sokan nevezik, a WUNDERPEST megálmodója - alig egy éve hozta létre a oldalát, munkáit és egyre jobban körvonalazódó stílusát mégis egyre többen ismerik. Hangulatos képein a város boldog arcával találkozhatsz.
WLB: Street fotósként mit jelent számodra Budapest?
Varga Benedek:
Egy folyton lüktető, sok ezer pillanattal megajándékozó, sokarcú várost.
WLB: Mióta fényképezel? Hogy lesz egy mérnök-informatikus hallgatóból ismert streetfotós?
Varga Benedek: A szüleim a pápai helyi tévénél dolgoznak már nagyon régóta. Apukámmal mentem helyekre, ellestem néhány dolgot, majd egy saját géppel én is elkezdtem. Nyolc éve megszállottan fotózom, ez számomra életforma.
WLB: Mivel dolgozol?
Varga Benedek: A saját képeimet legtöbbször filmre fotózom. Bár nem ebből szeretnék megélni, van néhány megbízásom is, ezekre a színes street fotókra pedig ott van a digitális gép, egy Canon 6D. A filmes gépem pedig egy kis csoda, ami mondhatni, egy nagy álom volt. Ez egy Leica M6-os. Az objektív semmit nem torzít, az élességet pedig nagyon pontosan lehet állítani. Kicsi, könnyű, mindig ott van nálam.
WLB: Mit gondolsz a street fotóról általában? Nyitottabbak rá manapság az emberek, mint például tíz éve?
Varga Benedek:
Ezt kicsit nehéz megítélni, mert én nem tipikus street fotókat készítek. Nem a szomorút, hanem sokkal inkább a boldogságot keresem az utcákon. Van, akinek pusztán abból áll a street fotó, hogy hajléktalanokat fotóz és ennyi. Ez nekem körülbelül a HDR-rel van egy szinten. (nevet) De komolyra fordítva a szót, azt látom, hogy tényleg nyitottabbak az emberek.
WLB: Az utcákon vagy a képeket nézve is?
Varga Benedek: Mindkettő igaz. Egyrészt soha nem támadt még problémám abból, hogy embereket fotózok – igaz, igyekszem senkinek sem az arcába mászni és talán nem is olyan helyeken fordulok meg. Másrészt a műfaj mindenképpen feltörekvőben van. A képeket viszont olvasni kell tudni és talán ez az, ami itt nincs meg. Mindenre egy másodperc jut, ezért főleg az egyszerűbben érthető, színes képek mennek.
WLB: Több projekten dolgozol, ezek közül talán a legismertebb a WUNDERPEST. Budapest csodálatot ébreszt benned?
Varga Benedek: Tavaly szeptember-októberben indult az oldal. Régóta készültem rá, de talán most értem meg arra, hogy kirakhassam. Eleinte ezért voltak régebbi képek is, most már csak újak vannak. Valami mást akartam, mint a mainstream: fényeket, geometriákat, érzelmeket.
WLB: Van kedvenc helyszíned?
Varga Benedek: Arra törekszem, hogy legyenek emberek és ha lehet, valamilyen érzelem is a képeken. Talán ezért is, de pont ezért csak a belvárost járom. Lehet, hogy izgalmas a külváros is, de őszintén szólva nem sokat járok arra. (nevet)
WLB: Hogy néz ki nálad az alkotófolyamat?
Varga Benedek: Sok fotós előre elgondolja a képeit, én nem. Csak helyszínek vannak. Kimegyek, és amit ad a pillanat.
WLB: Más street fotósokkal tartod a kapcsolatot?
Varga Benedek: Igen, egy szép kis baráti társaság jött össze. Temesi Ádámmal és még pár sráccal gyakran együtt megyünk el fotózni. Általában nem ugyanazt, sose ugyanabból a nézőpontból, de séta közben jól elvagyunk, beszélgetünk. Nem csak fotóról… (nevet)
WLB: Mi jellemző a technikádra?
Varga Benedek: Sok street fotós szereti a kis rekeszt, nevezzük ezt amerikai vonalnak. Ezeken a képeken minden éles, érdekes együttállásokra törekednek stb. Én ezzel szemben szeretem a nagy rekeszt és az ezzel járó kis mélységélességet, a háttérben az elmosódásokat. Hosszabb távon szeretnék olyan jól összerakott fotókat készíteni, mint amit a Magnum-fotós Constantine Manos, csak úgy, hogy nem minden éles a képen.
WLB: Ami még elsőre feltűnik a képeiden a – mondjuk így – életörömön és a nagy mélységéletlenségen túl, az a sok szembefényes beállítás.
Varga Benedek: Igen, ezt a beállítást imádom! Nagyon szeretem, amikor betűz a nap, sok árnyék és sziluett látszódik. A Szigeten egyébként a többi fotós hülyült is ezzel… (nevet)
WLB: Milyen volt a Sziget?
Varga Benedek: Ez volt az első alkalom, hogy dolgoztam ott fotósként. Egy pályázatra jelentkeztem és elfogadták az anyagomat. Kálló Peti képei korábban nagy hatással voltak rám, most pedig együtt dolgoztunk és jó viszonyban vagyunk, ez nekem nagy dolog. Nem másolni akartam őt, de nagyon megragadott az, amit és ahogy csinál.
WLB: A „nagyok” közül kit tekintesz példaképnek?
Varga Benedek:
Kertész Andrét. Amikor 2012-ben láttam a képeit a Szépművészeti Múzeumban, éppen útkeresésben voltam, de nem tudtam egy egységbe tenni. Ezután azt láttam, ez maga az egység: kimész az utcára és fotózod az embereket.
