Az elmúlt idők magyar filmes felhozatala miatt egyáltalán nem panaszkodhatunk. Minden műfajban találtunk klassz filmet, de a körömrágós, feszültségkeltős thriller csak kimaradt – eddig. Hamarosan a nagyközönség is megtekintheti a Víkendet, mely ugyan négy évig készült, viszont nem bánjuk, hiszen minden részletre gondosan figyeltek. Ahogyan mi is a vászonra, csaknem szemszáradásig.
Augusztus elején startolt a
trailer, ami sajtószerte nagyot szólt. Most, hogy már túl vagyunk a filmen, kijelenthetjük, hogy nem lőtt le semmi poént spoilerezett, csak éppen annyira csigázott fel minket, hogy alig vártuk a bemutatót. Kevés a profi előzetes, de a Víkendé az volt.
Akárhogy nézzük, tényleg nem sűrűn találkozunk klasszikusan értett thrillerekkel a magyar filmek között. Mátyássy Áron tehát a kitaposott út helyett valami egészen újat és megpróbáltatásokkal telit választott. Mondhatnánk, hogy úttörőnek lenni valamiben azért jobb, mert nem akkorák az elvárások, hiszen nincs viszonyítási alap. Viszont inkább úgy gondoljuk, mivel ennyire kurrens dologról beszélünk, ha csak kisebbeket hibázott volna maga a történet, a rendező és a színészek, könnyen elvérzett volna a film. A jó krimi/thriller legfőbb ismérve, hogy egy pillanatra sem lankad a figyelmünk, feszített a tempó. Most bebizonyosodott, hogy nem kell felhőkarcoló, orosz maffiózók és Liam Neeson sem ahhoz, hogy elfelejtsünk a kukorica után nyúlni.
A történet szerint három budapesti fiatal Erdélybe megy, hogy elhagyva a szokványos terepüket, vadásszanak egyet. Persze rögtön akad olyan helyi erő, aki illegálisan ugyan, de fegyvert ad az ügyvéd házaspárnak (Grylllus Dorka – Simon Kornél) és a hozzájuk valamiért szorosan kötődő aranyifjúnak (Lengyel Tamás). Ezzel megkezdődik a hajtóvadászat szarvasért, nőért, múltbéli sérelmek megtorlásáért.
Az erdélyi helyszín lélegzetelállító, hegyek-völgyek-szurdokok váltják egymást, időnként tejködbe burkolózva, mindig kicsit baljósan. A falu olyan, mintha az Álmosvölgy Legendája helyszínén járnánk, a helyiek keveset szólnak, - mint a székely viccekben - de akkor megvan rá az okuk. A három alkalmi vadász egy helybéli véletlen kilövésével felforgatja az egész falu életét. Randalíroznak a csillogó dzsipjeikkel, bor helyett kokainhoz nyúlnak, ha felejteni szeretnének, és hazudnak egymásnak és a helyieknek is.
Színészi alakítások közül nekünk leginkább Gryllus Dorkáé tetszett, hiszen az őzikeszemű ártatlan nő helyett egy kemény, erkölcstelen ügyvédnőt alakít, akit végre nem (csak) elcsábítani szeretnének, hanem félnek is tőle. Van miért. Lengyel Tamásnak nagyon jól áll a gátlástalan fiatal budapesti építész szerepe - eleve van benne valami ördögi. Főleg, mikor bal kézzel rágyújt és lüktetnek az arcizmai.
Csavaros a történet, egyáltalán nem egyértelmű, hogy ki az üldözött és kit üldöznek. Az ábrázolás elég naturális, nem szépítettek takarásokkal, minden látszik, amit látnunk kell. Mégsem válik visszataszítóvá, hiszen ízléses az operatőri munka. Ahogy ezt tapasztaltuk végig – hangulatkeltésből Győri Márk operatőr nálunk jelesre vizsgázott.
Feszült, kegyetlen, simán többször nézős alkotás a Víkend, mely képi világa miatt (is) mindenképp moziban megtekintendő film.
