Egy évtizednek kellett ahhoz eltelnie, hogy megújuljon egy kivételes adottságú hely Buda egyik legkellemesebb pontján, a Feneketlen-tó mellett. A mostoha időszaknak vége, az idén nyárra elkészült, felújított Budai Parkszínpad kifejezetten jó találkozóhely lett.
Szentimreváros eddig sem volt kellemetlen negyed, ráadásul a Móricz Zsigmond körtér és a Gomba megújulása után – úgy tűnik – most a közeli Feneketlen-tavon a sor. A háttér idilli: tó, körülötte park, teniszpálya és hamarosan kész a futópálya is – a leromlott állapotú. elhagyatott Parkszínpad viszont eddig igencsak kilógott a sorból.
Pedig nem kérdés, hogy az 1958-ban, Pálfy Ferenc, Studer Antal és Vitkovits István tervei szerint épült rendezvényhelyszín jobb sorsot érdemelt, mint ami az utóbbi tíz évben adatott neki. A színpadon kezdetben operetteket adtak elő (történetesen nem sajnáljuk, hogy ez már csak a múlté), később rock musicaleket és filmvetítéseket is tartottak, majd szépen lassan – részben a környéket zavaró zaj miatt – bezárt az intézmény.
A most megnyílt helyet sokan aposztrofálják romkocsmaként vagy „a budai Fröccsteraszként”, ők azonban inkább azt mondják: ez a Parkszínpad és kész. A különbségtétel egyébként teljesen jogos, hiszen a Kosztolányi Dezső térre teljesen más közönséget várnak és a „szolgáltatás” is komolyabb. A külföldi, félmeztelen legénybúcsú-résztvevők helyett gyerekek, a slusszkulcspörgető autótulajdonosok helyett inkább a biciklisek, kutyatulajdonosok és baráti társaságok teszik ki a közönség nagyobb részét. Ráadásul a pult előtt visszakaptuk a hitünket egy elveszettnek hit ügyben: persze lehet, hogy csak a kedvünkért rendeltek statisztákat, de valószínűbb, hogy Magyarországon akad még néhány ember, aki képes normálisan sorba állni.
A helyet egyébként a várakozásokon felül nagyon gyorsan megszerették a budaiak, azon belül is elsősorban a környékbeliek – mindez azt mutatja, hogy komoly igény volt egy hasonló találkozóhelyre a kerületben. A tapasztalatok alapján estére, különösen a hét közepén szépen megtelik a vendégtér, mi is csak néhány szabad asztalt láttunk.
A felújítás után az egykori fogadóépületben kaptak helyet a pultok, a régi nézőtéren kialakított teraszokon székeket és asztalokat, a színpadon pedig napozóágyakat találunk. A hátsó, kissé csendesebb és szeparáltabb részen egy konténerből alakították ki a vendéglátó funkciókat. Kicsit furcsa, de tulajdonképpen ötletes megoldás a homokkal feltöltött zenekari árok: itt értelmet nyer a „drágám, ledobtam a gyerekeket a homokozóba”.
Viszonylag hangsúlyos a fröccsválaszték, csapolt sörökből átlagos a felhozatal, míg rövidek terén szintén elég széles a paletta. A gasztronómiai kínálatban a balkáni vonal erős, az étlapon megtaláljuk a csevapcsicsát, a pljeskavicát és a vesalicát, amelyekhez többek között lepényt, zöldségeket, ajvárt, urnabeszt és hagymát választhatunk kísérőként.A háttérben kellemes aláfestő zene megy és ez a tervek szerint nem is fog változni – így aki abban reménykedett, hogy a Tankcsapdára tombolhat majd itt, annak valószínűleg csalódnia kell. Az üzemeltetőknek komoly terveik vannak a jövőre nézve: biopiacot, kirakodóvásárt és más programokat terveznek, hogy a Parkszínpad igazi közösségi hellyé váljon – ami a jelek szerint egyébként már folyamatban van.
