Melissa McCarthy és Paul Feig harmadik közös filmje jókorát csavar a kémfilm zsánerén és James Bond helyett annak női alteregóját állítja a középpontba – aki viszont szinte semmiben sem hasonlít a nagy elődre. Így talán az sem meglepő, hogy a többek közt Budapesten és a Balatonon forgatott A kém sem hard-boiled akciófilm, sokkal inkább (ön)ironikus vígjáték, amelyben több a poén, mint ahány fővárosi nevezetesség feltűnik benne a közel két óra során.

Susan Cooper (McCarthy) kövérkés, vonzónak sem mondható, a szerelme (Bradley Fine – Jude Law) észre sem veszi és bevetésekre sem küldik ki, csupán navigálhatja a többi ügynököt; egyedül a szinte percenként érkező, bármikor idézhető egysorosai mentik meg valamennyire a szürke egér-kategóriától. Amikor viszont Fine meghal egy küldetés során, Rick Ford (Jason Statham) szuperkém és társai ódzkodása ellenére jelentkezik, hogy segít elkapni kisméretű atombombával rendelkező fegyverkereskedőt (Rayna Boyanov – Rose Byrne). Ennyiből talán már sejthető is, hogy ez a film sem a csavaros történetével fog hódítani, de nem is gond, ugyanis a humort csúcsra járatják benne, néha már túlságosan is.

A Koszorúslányok, a Női szervek és a következő Szellemirtók-film rendezője ugyanis sokszor nem elégszik meg azzal, ha egy jelenet vicces, vagy megismétli (általában egy kevésbé szórakoztató alternatív verzió formájában) vagy szimplán annyira elnyújtja, hogy a néző legszívesebben beletekerne, csak legyen már vége. Viszont amikor elemében van, tökéletesen rá tud érezni a McCarthy által játszott nagydumás, de ezzel csak a komplexusait takargató figurára és úgy tudja humorossá és szimpatikussá tenni, hogy emellett egy pillanatra sem felejti el komolyan venni. A Statham által alakított Rick Forddal ellentétben, aki viszont a film másik csúcspontja: az az eszeveszett lendület, amit diktál, és azok a tébolyult, minden korrektséget nélkülöző hantázások, amik csak úgy áradnak belőle, sokat javítanak az összképen. Kettőjük párosán kívül viszont szinte mindenki feledhető, nem csak azért, mert nekik már nem jutott igazán szellemes pillanat, hanem mert az általuk játszott karakter sem ad sok lehetőséget a kibontakozásra.

A műfajból adódóan akad pár, meglepően explicit és brutális akciójelenet is, törött csontokkal, késpárbajjal és persze budapesti autós üldözéssel. Ha pedig szóba került a főváros, Paul Feig a következőt nyilatkozta arról, milyen is volt itt forgatni: „Az eredeti tervek alapján Velencét, Capri szigetét, illetve Párizst szerettük volna forgatási helyszínként választani, így Budapestet 'átalakítottuk' volna Párizzsá. Amint megérkeztem, arra gondoltam, hogy ez a város annyira egzotikus és gyönyörű, miért akarnám Budapestet más városként ábrázolni? Így lényegében az egész szöveget átírtuk.” A filmben felbukkan többek közt a Bazilika környéke, a Gresham-palota és a Four Seasons is, utóbbi ennek örömére egy külön 'Spy In Budapest' csomagot is kreált, amelyhez a filmes relikviák mellett egy különleges túra is tartozik, aminek a keretében végigvezetik az érdeklődőket a forgatási helyszíneken.

Összességében kellemes egynyári vígjáték lett A kém, amelyet, ha nem is illethet meg az eredetiség vagy a szofisztikáltság vádja, nem csak azért lehet szeretni, mert a fővárosban forgatták.