Egy éve épült Csepelen egy Skyward nevű szélcsatorna, ahol bárki irányított körülmények között átélheti a súlytalanság és a repülés élményét. A dolog persze a mi képzelőerőnket is megmozgatta, így ellátogattunk hozzájuk: az élmény a bánázások ellenére elég ütős volt, és úgy tűnik, hogy új hobbi lebeg a láthatáron. Elmeséljük, mi történt.

A szélcsatorna eredetileg egy kísérleti berendezés, melyet elsősorban testek körül áramló közeg hatásainak vizsgálatára fejlesztettek ki. Az emberekre jellemző ingerfüggőség eredményeként viszont az történt, hogy manapság rendkívül jókat lehet szórakozni azzal, hogy turbinákkal fújatjuk a testünket felfelé, imitálva ezzel a súlytalanság állapotát.

Budapesten 1 éve épült meg csepeli Skyward, ahol bárki kipróbálhatja a repülőből kiugrás élményét irányított körülmények között, profik segítségével. A dolog viszont még így sem egyszerű. Mi, naiv módon, azt gondoltuk, hogy a lebegés magától értetődő dolog, amit még egy gyerek is meg tud csinálni. Természetesen, mint oly sokszor, most is tévedtünk.

De kezdjük az elején. A repkedés a beöltözéssel kezdődik, különleges kezeslábast, sisakot és szemüveget kapunk, a cipőnket magunkon hagyhatjuk abban az esetben, ha az zárt és meg lehet kötni annyira, hogy biztosan ne hagyjuk el. Az átöltözést egy fél órás oktatás követ, ahol tanulhatunk a testtartásról, megtudunk valamit a szél fizikájáról, és mivel bent nem lehet hallani egymást, ezért megmutatnak egy csomó kézjelet, amelyeket meg kell próbálni megjegyezni. Ilyenkor az ember még azt hiszi készen áll, holott valójában fogalma sincs, hogy mi fog történni.

A szélcsatorna egyébként egy viszonylag bonyolult, 2000 lóerőre képes cső, amiből 4 315 kilowattos motor és légcsavarok segítségével fújják a levegőt akár 200 km/órával. Az építést követően a rendszer finomhangolása körülbelül egy évet vett igénybe, és minden teljesen egyedi módon, a csapat ötletei alapján készült el.

Az eligazítás után kaptunk füldugót, felkerült a sisak és bementünk. Már maga a befekvés sem egyszerű, ha az ember szabályosan akarja csinálni, de mivel egy másodpercre sem hagynak minket egyedül, ezért tulajdonképpen nagyokat nem lehet hibázni. Az első másodpercekben kiderült, hogy a szél egy elég szeszélyes közeg, ahol befeszülés helyett ellazulni kellene tudni, ha irányítani akarjuk magunkat benne. Ez persze nem sikerült, a legkisebb mozdulat vagy a fej pár centis elfordítása irányváltoztatást eredményez. Sokszor nem igen értettük, hogy mitől lőttünk ki felfelé, alkalmanként pedig tanácstalanul kalimpáltunk a védőhálóhoz közel. Utólag elég vicces volt, odabent inkább csak meglepő.

Magabiztosságunk hiányáról felvétel is készült: a következő videón fotós kollégánk akciója látható, amint a profi bemutató után élettelen testként vonszolják be a szélbe, amelyet összevissza hadonászás, majd néhány diadalittas stabil pillanat követ. Laci egyébként megérdemel egy tapsot, még annak ellenére is, hogy egyszer sikerült egy kicsit lezuhanni. Ez egyébként állítólag ritka.

Az élmény egyébként szuper, azonnali boldogságot és eufóriát okoz - és valószínűleg még ennél is jobb, ha az ember igazán profi és teljesen képes uralni a testét ebben a természetellenes közegben.

A tulajdonos-instruktor Sztojcsev Tamás elmondta, hogy körülbelül 10-20 óra repkedés alatt elsajátíthatók a stabil alapok, amely elég komoly szám, tekintettel arra, hogy mi 1,5-1,5 illetve 3 percet tartózkodtunk bent. Rákattanni pedig nem nehéz: akivel meg ez megtörténik, annak a 15 ezer forintos sztenderd “belépő” helyett a sportcsomagot ajánlják, amelyben sok-sok percnyi oktatás és gyakorlás van.

Természetesen rákérdeztünk a dolog veszélyeire is, és megtudtuk, hogy ilyenek nincsenek. A szélcsatornát 6-70 éves kor között ajánlják, de előfordult már olyan is, hogy egy 4 éves kislány repült. Ő állítólag nagyon természetesen ráérzett a lényegére. Az mondják a lányoknak valamiért eleve jobban megy, így arra biztatják őket, hogy ne csak a párjuknak vegyenek ilyen élményt szülinapra, hanem ők maguk is próbálják ki. A kalandot mi is csak javasolni tudjuk.