Élmény

Egy legendás budai iskola – a Szilágyi Erzsébet Gimnázium

Fotó : Bódis Krisztián - WLB
Kozma utcai izraelita temető, temető

Az Alagút és a Vérmező közelében, a krisztinavárosi templom mögött találjuk a Szilágyi Erzsébet Gimnázium téglaépületét. A nagy múltú iskolában számos jelentős tanáregyéniség dolgozott és dolgozik generációk óta a tehetségek gondozásán – akik később, saját területükön jelentős szakemberekké váltak. Jóllehet az intézmény az 1881-es alapításkor még a Várban, a mai Hilton helyén működött és mai nevét is csak később kapta, az első kerület egyik legrégebbi iskolájáról beszélünk, amelyet máig a tradíció és a nyitottság jellemez.

Történet
Az igazgatói szobában ma is kint van egy hangulatos fotó, amelyen tizenöt, elegáns férfit és nőt látunk – ez a néhány ember alkotta a főváros egyik legkorábbi polgári leányiskolájának első tanári karát.
Fotó: Bódis Krisztián - WLB
Az alapító-igazgató Póra Ferenc a kezdetektől kiváló nevelőket gyűjtött maga mellé, így az iskola hírneve és elismertsége folyamatosan nőtt és 1916-ra leánygimnáziummá vált. A tanári szoba ajtaja mellett látható az első, itt érettségizett osztály tablója.
Fotó: Bódis Krisztián - WLB
Az iskola néhány évvel később, 1922-ben vette föl mai nevét. A névadó Szilágyi Erzsébet – akinek emlékére írta Arany János Mátyás anyja című, híres balladáját – a hagyomány szerint egy holló segítségével küldött levelet Prágában raboskodó fiának. Erre a legendás történetre emlékezve szerepel az iskola címerében a levelet tartó holló.
Fotó: Bódis Krisztián - WLB
Az egész iskola életében a mai napig fontos az Erzsébet Nap hagyománya, amelyet minden november 19-én megünnepelnek. A volt szilágyisokkal beszélgetve azonnal világossá válik, hogy a közös programok meghatározóak az iskola életében.
Fotó: Bódis Krisztián - WLB
A gimnáziumba az 1960-as években járhattak először fiúk és szintén erre az időszakra tehető – Magyarországon először – az UNESCO-iskolai cím elnyerése. A gimnázium számos diákcserét, külföldi kapcsolatot köszönhet ennek a kapcsolatnak. Az iskola számára akkor is fontos volt az idegen nyelvek oktatása, amikor a hatalom számára legfeljebb az orosz nyelv oktatása volt kulcskérdés, de a poliglott szakemberek képzését finoman szólva nem kezelték stratégiai kérdésnek.
Fotó: Bódis Krisztián - WLB
Az akkori tanárok lazaságát és az orosz nyelvoktatás egykori hatékonyságát jelzi az is, hogy a nyolcvanas évek végén némi kapálásért cserébe el lehetett kerülni a fenyegető bukást.
Fotó: Bódis Krisztián - WLB
A jó eredményért azonban általában keményen meg kellett dolgozni: az iskolában jelentős egyéniségek tanítottak, mint például a kollektív emlékezet számára talán kevésbé, de a szilágyisoknak mindenképpen „fogalom” Gréti néni. A legendás magyartanárnő magánkezdeményezésre kapott emléktáblát, amit szintén a tanári ajtó mellett láthatunk.
Fotó: Bódis Krisztián - WLB
Hiba volna azonban azt gondolni, hogy a tanári környéke egy kisebb múzeum volna és az iskola pusztán a múltjából akar élni. Az iskola mindig is ismert volt a tradíciókról, ami ugyanakkor nyitottsággal és naprakészséggel párosult. Utóbbira a legjobb bizonyíték, hogy az első emeleten sétálva, az egyik terem ajtaján a Ludwig Múzeum éppen aktuális kiállításának plakátját látjuk, az iskola felé menet pedig a Mészáros utcán egy új fasort találunk. Mindezt a gyerekek ötlete nyomán, az egyik diák tervei alapján valósították meg, ami talán a legjobb példa a kreativitásra és a – szép magyar szóval – top-down-stratégiára.
Fotó: Bódis Krisztián - WLB
Épület
Az iskola jelenlegi, hatalmas üvegfelületekkel és vörös téglahomlokzattal képzett, modernista épületét 1936-ban avatták fel. Az első a Várban, az egykori domonkosok kolostor, vagyis a mai Hilton helyén állt.
Fotó: Bódis Krisztián - WLB
Akkor sem volt azonban kivételes, hogy egy építkezés nem fejeződött be határidőre, a tanárok és a tanulók az utolsó pillanatban költöztek be, méghozzá úgy, hogy a diákok a saját kezükben hozták le a Várból az iskola taneszközeit, könyveit és berendezését. Ez egy olyan korszak volt, amikor a diákok még sajátjukként vigyáztak a taneszközökre.
Fotó: Bódis Krisztián - WLB
Ahogy az Árpád Gimnázium a ballagást ünnepli meg igen látványosan, a szilágyisok erre a legendás költözésre emlékezve járják végig ötévente kezükben fáklyával a Vár és a Mészáros utca közötti útvonalat.
Fotó: Bódis Krisztián - WLB
Az új épület tervezői a korszak jeles építészei, Hübner Tibor és Weichinger Károly voltak, akiknek több ismert budapesti épületet köszönhetünk. Az építészek az egyik szárnyban óvodát, míg a másikban a gimnáziumi funkciót helyezték el.
Fotó: Bódis Krisztián - WLB
Az iskola-élményhez hozzátartozik a kilátás, amely a tantermekből és a hatalmas teraszról tárul a szemünk elé: „Az egyik meghatározó emlékem a szilágyis diákévekből az, amikor karácsonyi koncertet tartunk a harmadik emeleti biológia teremben, tél van, hóesés és a nagy ablakokon át olyan szögben látszik a Tóth Árpád sétány és a Várfal, ahogy sehonnan máshonnan.” – emlékszik vissza Babics Anna, volt szilágyis és egyben az iskola jelenlegi tanára a korábbi évekre. Ebben a teremben egyébként számos szemléltető eszköz, többek közt – egy jelképpé vált – kitömött bagoly található, a harmadik emeleti folyosó végén muzeális fizikai eszközöket találunk.
Fotó: Bódis Krisztián - WLB
Az iskola korszerű, egyetemi előadókhoz hasonló fizikai és kémiai előadót, világos folyosókat, két udvart, egy szülői fogadócsarnokot és nagy tornatermet kapott. A második világháború alatt az utóbbiban – a Mátyás tér 4. egyik földszinti lakásához hasonlóan – még lovakat is tartottak.
Fotó: Archív fotó a régi épületről
Tehetségek támogatása
Az iskola ezt leszámítva azonban sosem vált (verseny)istállóvá: „Sok jó eredményünk volt és van, élsportolók, művészek jártak hozzánk, de a legfontosabb, a közösségformálás, a politikától független, humanista, polgári szemlélet kialakítása volt.” – mondja Bajkó Judit igazgatónő, aki több, mint egy évtizede irányítja az iskolát és kollégái elmondása alapján szinte minden gyerek nevét ismeri.
Fotó: Bódis Krisztián - WLB
Az iskola számára nem az legfontosabb, hogy minden osztályt potenciális OKTV-győztesekkel tömjenek tele, lényegesnek tartják azt is, hogy a testvérek lehetőleg egy iskolába járjanak, akkor is, ha adott esetben a kisebb nem jeleskedik a különböző tantárgyakban, de valamiben biztosan ő is jó lesz – vallják.
Fotó: Bódis Krisztián - WLB
Az iskola életében már a kezdeti időktől kiemelt szerepet kapott a Sztojanovits Adrienne, Kodály Zoltán, majd később Szőnyi Erzsébet és Csík Miklós által fémjelzett énekkar. „A 120 fős vegyes kar elég nagy szigorral volt összetartva, a jó hangúaknak gyakorlatilag nem volt választása.” – meséli az iskola egyik tanára, aki mellesleg diákéveit is itt töltötte és felesége is itt tanít.
Fotó: Bódis Krisztián - WLB
A sok tehetség mellett azért a szilágyisokat sem kellett félteni, ha valami csibészséget kellett elkövetni – meséli ugyanő. Mai diákjai valószínűleg nem is sejtik, hogy az Erzsébet Nap egyik feladatát kissé túlteljesítve a 18-as villamos összes tábláját begyűjtötték. Rendőrségi ügy lett belőle, de szerencsére mindenki megúszta – és persze azóta mindenki békén hagyja a táblákat.
Fotó: Bódis Krisztián - WLB
Sok tehetséges diák járt ide, akik később a saját területükön jelentősekké váltak: a Szilágyi padjait koptatta többek között Monspart Sarolta tájfutó világbajnok és Saly Noémi várostörténész, aki a környék számos emlékét megörökítette már munkáiban a lámpagyújtogatóktól a Déryné történetéig.
A Szilágyi Erzsébet Gimnázium jelenleg nyolc osztállyal és egyéni pedagógiai programmal várja a diákokat, akik nagyjából ugyanarra a légkörre számíthatnak, amire elődeik, évtizedekkel ezelőtt: nem csoda, hogy a középkorú és egykori szilágyisok szívesen térnek vissza iskolájukba, sokan adják be később a saját gyereküket ide vagy végzett tanárként tanítanak az iskola falai között.