A hardpop-garázsrockot játszó Fish! zenekar frontemberét a pesti éjszakában csak Senior Halként ismerik. Legfőbb ismertetőjele, hogy sapkában van, szemüveget hord, és ha épp nem a színpadon pózol, akkor bringázik és Bad Religiont hallgat. Kovács Krisztián a 90-es évek óta pörög a budapesti zenei életben, így nem tudtuk nem megkérdezni tőle, hogy milyen az ő Budapestje, azon kívül persze, hogy „majdnem Kalifornia”.

Ha Senior Hal az egyik barátod lenne, hogyan mutatnád be?



Egy elsőre biztos nagyképű és nem annyira bársonyos modorú fiatalembert mutatnék be, aki talán jó humorral bír, és biztos azért csipkelődik, hogy a saját fajtájával tudjon barátkozni. De sértő soha nem szokott lenni ez az ember, és aki meg megsértődik, arra nincsen is szüksége az életben. Ez amúgy nem egy felvett dolog, már az óvodában is ilyen voltam. Sok embernek nem vagyok szimpatikus arc, de aki rászánja az időt és beszél velem három mondatot, az rájön, hogy lehet velem barátkozni. Szeretek jó ismeretségeket kötni, szeretem ha az emberi kapcsolatoknak tartalma van.

És az a Senior Hal milyen, aki a Fish zenekar frontembere, és esténként meg DJ?

Szerintem majdnem ugyanilyen. Amit a zenekarral meg DJ pultban csinálok az tök ugyanaz, csak más az eszköz. A lényeg az, hogy próbálom magamat adni, nem azt a krémes, középutas szart, amit a legtöbben szeretnek, hanem inkább valami emlékezeteset, ami valahogy szórakoztat. Ez sokaknak nem tetszik, mert megszokták az emberek, hogy minden könnyen fogyasztható. Szóval kábé olyan vagyok a melóban, mint a magánéletben. Nem úgy csinálom a dolgokat, hogy másoknak bejöjjön, ha viszont tetszik nekik, amit csinálok az király. Lehet, hogy kevesebben vannak, mint a nagy többség, de jók a visszajelzések

Fontos a visszajelzés?



Persze ugyanolyan nárcisztisztikus gyökér vagyok, mint a legtöbb színpadon álló ember. Meg jó dolog, hogy vannak emberek, akik értik, amit csinálunk, ha meg szeretik is az még egy plusz.
A színpadról meg a DJ pultból te valószínűleg máshogy látod a dolgokat. Milyen a te Budapested?


Mivel én éjszaka élek és nappal alszom, ezért nekem Budapest általában sötét, és a délelőtti város nekem nagyon hiányzik. A kora reggeli, hajnali pörgés utáni lelazultabb állapot.Tök jó lenne felkelni korán, kimész az utcára, tavasz van, persze azonnal megfázol, de az sem számít. Vannak olyan dolgok ebben a városban, ahova el lehet vonulni, és mégis tök közel vagy az egyik lepukkant villamoshoz. Én ebben a nagyvárosban mindig a kisvárost keresem. És meg is találom. Ez a kettősség az, amitől ez egy igazán frankó hely. Nekem ilyen a XI. kerület sok része vagy például a budafoki piac. Amúgy én egy ilyen kettős arc vagyok, kicsit budai úrikancsó, kicsit panelproli: Albertfalván nőttem fel egy tízemeletesben és azóta is ott lakom, csak most már egy alacsonyabb házban. Én azt vallom, hogy Budán lakni és Pesten élni jó, és Pestet kevésbé is szeretem. Régen éltem ezt a dolgot, sokat pörögtünk a Ferenciek terén, és igen, tény, hogy vannak dolgok, amiket csak Pest tud megadni.

Miért nem szereted Pestet?





Mert ott dolgozom, nappal viszont nekem nem tud semmi érdekeset mutatni. Persze szívesen áttekerek arra az oldalra is nappal, úgy, hogy közben Bad Religiont hallgatok, vagy éjszaka bringázni is szeretek ott. A budai kis utcákban ez nem annyira menő, de megvan a szépsége, néha olyan, mintha, mondjuk, Pécsett lennék.

És min kellene akkor változtatni, hogy jó legyen?

Rögtön a közlekedést emelném ki. Én nagyon ritkán tömegközlekedem, mert utálom. Tök jó, hogy van FUTÁR meg fényévenként cserélnek buszokat, de még mindig nincs összehangolva semmi, amitől a város normálisan működhetne. Állandó felújítások, lezárások, illetve az, hogy egy kicsit belefásultak az emberek a mindennapi güribe meg az állandó politizálásba. Erre nincs szükségem testközelből, testszaggal. Az ideérkező külföldiek persze ezt nem látják, mert a város gyönyörű, és én teljesen megértem, hogy miért varázsolja el az embereket ez az egész: egy téli estén átsétálni a Lánchídon például pont olyan, mint a Grimm-mese. Rengeteg jó tulajdonsága van Budapestnek, és imádjuk, egy csomó dalunkban szerepel is.

Már vagy 8 éve pörgeted a zenélést. Hogyan éled meg a nagy változásokat?

Azt a 8 évet nyugodtan lehet a 90-es évek elejétől számolni. Akkor még nyoma nem volt ezeknek a körülményeknek: volt 5-6 szórakozóhely az egész városban, és igazából a 90-es évek végére jöttek létre azok a helyek, amik iránymutatóak voltak. Ilyen volt a Süss Fel Nap, meg a Kultiplex, vagy később Szilvuplé, ahol én elkezdtem a DJ-zést. Amúgy nem baj, hogy nem voltak lehetőségek, mert minden lekövethető volt: tudtad, hogy hova ki jár, és ott mi történik. Jól meghatározható galerik voltak, akik jól meghatározható zenéket hallgattak. Aztán hatalmas feeling volt például a Zöld Pardon, azt imádtam – az volt a nyári bulinegyed, a Kopaszi-gátas West Balkánnal és az A38 hajóval. Egyébként mi voltunk az első zenekar 1999-ben akik felléptek a Zépében. Most meg már egymás szájában vannak a helyek, és az egész egy kicsit átláthatatlan, már mindenki mindenhova jár, ami alapvetően jó: minden nagyvárosban kialakul ez a Soho-jelleg, ahogy egyre több ilyen hedonista barom van, mint mi. És amúgy az a része tetszik, hogy egy kicsit ilyen szeleburdi lett a város. Vicces, hogy amikor reggel végzek a melóval azt látom, hogy mindenki tök részeg, és ez szerdától vasárnapig tart. Bár még jobb lenne, ha a fiatal gyerekek nem használnák WC-nek a várost. Én egyébként azt gondolom, hogy a vonzerejét egy városnak ott lehet lemérni, hogy a 30-40 fölötti korosztály hogyan érzi magát. Egy fiatal bárhol jól érzi magát, ahol vannak kocsmák meg csajok, de az idősebbeket már komolyan meg kell győzni. Van mit javítani még azért. Én ebből úgy veszem ki a részem, hogy megpróbálok jó zenét csinálni az adott helyeken.

Te hogyan bulizol?

Az van, hogy ezt a feelinget én annyira már nem csípem, bár elismerem, hogy tök jó dolog és minden nagyvárosnak jár egy bulinegyed. Szakmai ártalom…nem vagyok otthonülő típus, de tény, hogy egy szabad estémen én nem mennék el a Kazinczyba vagy a Nagymezőbe. Tudod, a pék sem megy el szaunázni a szabadnapján. Én inkább elmegyek egy-egy klubkoncertre, vagy beülök sörözni valami nyugisabb helyre. Ez persze bármikor átcsaphat egy reggelig tartó részeg hőbörgésbe, szóval az esélyt megadom.

És mik a zenei újdonságok?

Pont egy nagy újrakezdésben vagyunk a zenekarral, van egy új dobosunk és most nagyon izgatott vagyok. Tudom, hogy mindenki mindig ezt mondja, de én most tényleg. Tartottunk egy nagyobb szünetet, amit mi nem szoktunk és ez izgalmas. Meg kijött egy új dal a napokban. Ez egy egyperces történet, szóval még mindig a punkrockos garázspopos vonalon vagyunk, és nem is akarunk teljesen megváltozni, de unalmassá válni sem: lesznek érdekességek.
A Bad Religion koncerten kívül mik a jövőbeli tervek?
 Jönnek a fesztiválok, ami nem csak Budapestről szól, bár gyanús, hogy a Szigeten is leszünk, most május 8-án pedig visszatérünk új dalokkal és ugye új dobossal a Barba Negra Trackben.