1935-ben a Parker fivérek elkészítették az első Monopoly társasjátékot, amely a “The Fast-Dealing Property Trading Game” néven került forgalomba. Napjainkban, 80 évvel később ez a legnépszerűbb társasjáték. Jó pár évnek kellett eltelnie, hogy a Monopoly Magyarországra érkezzen, de sikerén felbuzdulva a kommunizmus kitermelt egy magyarokra szabott változatot, ahol az ultra-kapitalista pénzszórás helyett jóval szerényebb célok kaptak helyet a táblán. Kicsit beleástuk magunkat a játék helyi múltjába, és megvizsgáltuk a budapesti mezőket.

Bár a Monopoly ötlete 1903-ig nyúlik vissza, - ekkor ugyanis is Elizabeth Magie elkészítette a "The Landlord’s Game" (a főbérlő játéka) nevet viselő társast, hogy ezzel hívja fel a figyelmet a földmonopólium gonosz természetére - ám a mai, általunk is ismert kapzsiság-jutalmazó verzióra egészen 1935-ig kellett várni. A játék persze azonnali sikert könyvelhetett el az USA-ban és az Egyesült Királyságban, viszont a II. világháború után, Magyarország orosz megszállásának és a Szovjetunióba való beépítésének köszönhetően egy ilyen “imperialista fertőt” nem tűrt meg a társadalom. Betiltották.

Ez persze nem állította meg azokat, akik játszani akartak: a vasfüggöny ezen oldalán sok kreatív házi másolat készült, erre reagálva pedig a hatalom kiadta a jóval szocializmus-barátabb Gazdálkodj okosan! nevet viselő változatot. Ebben – ahelyett, hogy kegyetlenül arra ösztönözték volna a játékosokat, hogy másokat csődbe taszítva meghódítsák a világpiacot – olyan szerény célok megvalósításáról volt szó, mint a lakásvásárlás, illetve annak kanapéval, porszívóval, vagy varrógéppel való berendezése.

Természetesen ez nem könnyű. Mert, miközben keményen dolgozunk, hogy összeszedjük a lakásunk darabjait, addig a játék különböző, költséges helyzetekbe kényszerít minket: ilyen például a buszozás, vagy a bevásárlás. Emellett persze igencsak rámentek a morális nevelésre is, hiszen míg a múzeumlátogatás, az Állatkert vagy a sportolás ingyenes, addig a dohányzás, a szórakozás és az alkohol igencsak durva költségekkel jár.

Annak ellenére, hogy a Gazdálkodj okosan! nagyon népszerű volt itthon (és a legtöbb nagyszülőnél még mindig megtalálható), az 1989-es rendszerváltás megteremtette a valódi Monopoly-ra való igényt.

1992-ben, az egykori szovjet blokk országai közül Magyarország volt az első, ahol testre szabott, helyi nyelven megjelent Monopoly-t lehetett kapni, az eredeti Atlantic City változat helyett. Ez pedig csak olaj volt a tűzre, hogy a magyarok körében pillanatok alatt a legnépszerűbb játékká váljon, és egyébként ez azóta sem változott. Még mindig függők vagyunk.

Míg az angol verzió kifejezetten London felvásárlásra fókuszál, addig a magyar játékban a készítők esélyt adnak arra, hogy más nagyvárosok részeit is magunkévá tehessük az apró fémautókkal és gyűszűkkel. Ezért néha úgy tűnik, hogy egy csomó hely nem valamilyen valós helyet takar, pedig de. A helyzet az, hogy a különböző színnel jelölt csoportokba olyan nagyvárosok fontos helyszínei találhatók, mint Pécs, Debrecen, Szeged, Eger, vagy Sopron.

A táblán a két legdrágább telek a budapesti Vörösmarty tér és a Duna-korzó; ha az ember véletlenül rálép ezek valamelyikére, akkor irdatlan Monopoly pénzösszegek megfizetésére kell számítania. Ezeken kívül budapesti helyszínek még a vasútállomások, kivéve az Északit, amelynek megépülésére a közeljövőben még biztosan nem számíthatunk.