Úgy alakult, hogy 2014-re bizony menő lett piacra járni: mert közvetlen kontakt van a termelőkkel, minőségi az áru, és egy jó lángos, roppanós hurka mindig lecsúszhat a savanyúságos és a hentes látogatása közben. Bíró Lajos is kedveli ezt a hangulatot, a kraftos magyar fogásokat és a “talponálló” ebédeket. Szóval, csinált egy saját, neopecsenyézőt: megnyílt A Séf utcája.
Mindjárt az elején fontos arról írnunk, hogy Lali Séf szuper ötlete és gyors, hatékony kivitelezése valószínűleg forradalmat indít a Belvárosi Piacon. A gyönyörű, nemrégiben felújított, eredetileg Czigler Győző (kinek életművéhez tartozik a Széchenyi fürdő is) tervei alapján épített csarnok lokációja ugyan szuper, de sokan megfeledkeznek arról, hogy a Nagycsarnokon kívül is van élet, ezért a nyitva tartás is hektikus, illetve a vásárlók mennyisége is. Reform kell ide, hiszen tényleg egy nagyon hangulatos, kulturált, jó adottságokkal bíró piactér ez.
Felismervén a lehetőségeket, Bíró Lajos lett az első telepes a piac galériáján: így több értelmet is nyer A Séf utcája elnevezés. Egyrészt utal a VIII. kerületi részre, ahol Lali a Séf fiatal éveit töltötte (Bíró Lajos utca - Delej utca – Vajda Péter utca), a Colonia vendéglőre, azokra az emblematikus magyaros ételekre, amik a Séfet mai napig inspirálják és amikhez szívesen tér vissza, persze némi csavarral. Emellett arra is utalhat, hogy tényleg Lajos és csapata kezd hozzá a piacreformhoz: jöttek ők, már készülődik a Vörös Homár, (végre Pesten is!) hamarosan Szabi pék és a Panificio il Basilico is csatlakozik és a Hold utcában debütáló Kolbice is guszta kis magyaros street food üzletet nyitott.
Konkurálásról nem beszélhetünk, hiszen annál üdvösebb ez a piacos gurmé vonal, minél több és jobb szereplő csatlakozik majd. Miért ne lehetne egy szellősebb Borough Market-szerű gasztrosétányunk? Ami nem elcsépelt, nem villog minden üzlet fölött a “kézműves” tábla, és nincs olyan szereplő, aki “nem meggazdagodni szeretne, csupán jót adni, rossz áron”. Nekik itt helyük nincs.
Egy 25 éves barátság, több ezer közösen elfogyasztott étel és sok utazás utazás sarkallta Lajost és barátját arra, hogy megnyissák végre a budapesti delit, ahol kifordított a hurka, kis dunsztosüvegben érkezik a csontleves, akárcsak egy shot, kellően csípős a torma, amit a főtt sonkával megkínált szendvicshez kapunk és óriási adag a “Sólet Neológ” (1700 forint) főtt tojással és libamájjal töltött csülökkel. Négy “szendviccsel” készülnek minden nap, ami leginkább minőségi pékárut jelent, pompás húsokkal, szószokkal, kencékkel. Így kerül a már említett, kicsit disznósajtba hajló kifordított hurka alá a májjal felütött zsidó tojás is. Nagy kedvencünk lett a lecsókolbász hagymával és mindenki meglepetésére szuper francia délvidékről származó ötféle mustármaggal készített redukció helyett az eredeti Globus mustárral. Mert ezt szeretjük, mert így komplett és hagyományosan pimasz.Sőt, hogy ne érje szó a ház elejét, vegetáriánus verziót is kínálnak, “A Huber” néven, ami egy márványsajtos, körtés molnárkaszerű kiflibe komponált húsmentes döbbenet. Ezek a szendvicsek 1100 forintos egységáron futnak.
A “food market” érzést erősíti A Séf utcája elé betolt vietnami pho leveses kocsi is – előételnek, vagy, ha a kolbász túl sok lenne, lecsúszhat egy korianderrel szórt leves is.
A főtt ételek kínálata változó és izgalmas, de a péntek a sóleté, a szombat pedig a konfitált kacsacomb (1400 forint) napja lett. Lila hagymával, zöldpaprikával érkezik, és remélhetőleg egy év múlva olyan klasszikus lesz szombaton “kacsázni” Lalinál (elég sűrűn Lalival!), mint havonta egyszer, vasárnap rántott husit enni a nagymamánál.
