Budapest azért elég kicsi ahhoz, hogy az érdekes, tehetséges, valamiben igazán kiemelkedő arcok egymásra találjanak. A haverkodáson és a jó viszony megtartásán kívül még gyümölcsözőbb, ha inspirálják is egymást – egy ilyen csoportosulás együttes munkájának életre keltése a MENÜ. Ami nem szakácskönyv, nem is album, de regénynek sem mondható – valahogy egyszerre mindhárom.

Egyre többen vannak, akik a magyar, a fővárosi gasztroélet képét alakítják, s ez ugyanúgy vonatkozik a legkedvesebb és legfinomabb ételeket kínáló street foodosokra, mint az olyan emberekre, akik hivatásukat tekintve nem gasztronómiai vonalon mozognak (mozogtak), de szeretik a hasukat, elég ügyesen bánnak az ízekkel és ezt szívesen be is mutatják barátaiknak,. Vagy akár a Restaurant Day keretein belül bárkinek. Tehát így, vagy úgy hozzátesznek ahhoz, hogy a helyes irányba haladjon a hazai gasztrokultúra. Ahol remekül megfér egymás mellett a színes macaron és az ötven éve bevált, a nagyi receptje alapján készülő vadhúsleves is.

Haladunk az úton, ehhez pedig azok az alkotók is jócskán hozzátesznek, akik belekerültek a MENÜ albumba.

A MENÜ ötletgazdái és szülei Laki Eszter (grafika) arculat- és csomagolástervező, akinek olyan csodaszép arculatokat köszönhetünk, mint a Koloré, vagy, a Terminál Étteremé, Mihály Kamilla (szöveg) kortárs design kurátor, a Based on Pig csoport tagja és Glódi Balázs (kép) fotográfus, aki többek között Goldenblog fődíjas lett Fnyrzkny fotóblogjával. Utaztak, fotóztak, naplóztak, csavarogtak, rengeteget kóstoltak és új ízekkel ismerkedtek meg, majd ráeszméltek, hogy mindenki adott ahhoz, hogy egy itthon kuriózumnak számító receptes albummal rukkoljanak elő. Még meg sem jelent a csupán 1000 példányban nyomott, kiadó nélküli könyv, de már egész szép tömeg alakult ki, akik a Facebookon követték az étvágygerjesztő képeket, vagy éppen a barátaikat noszogatták, hogy mikor láthatják már őket és fogásaikat az albumban. A roppant igényes, igen nagy formátumú, nyomással és sorszámmal ellátott könyvben összesen 22 budapesti kreatív működött közre, akik között találunk biogazdát, már jól menő kávézó tulajdonosát, de építészmérnököket is. Fontos, hogy a könyv ezt az összeférhetőséget ünnepli: hogy egy fodrász is főzhet piszkosul jól este, mikor már letette az ollót. Emellett persze már működő gasztrovállalkozást futtató alkotókkal is találkozunk - a hitelesség miatt.

A koncepció szerint a budapesti kreatívok az album három megálmodóját látták vendégül. Együtt főztek céklát, együtt gyúrtak tésztát, ha kellett, és együtt boroztak a jól sikerült vacsorák elfogyasztása után. Ezt pedig megörökítették, beszélgettek, s végül recepteket is adtak a nagyszerű élmény mellé. Ezeket összegyűjtötték, így aztán 22 teljesen különböző, mégis számos fókuszponton találkozó ember mindennapjaiba, konyhájába leshetünk be a MENÜ segítségével. Az unalmas módon leírt biográfiák helyett hangulatteremtő írásokkal és képekkel ismerhetjük meg őket, akkor is, ha még nem is hallottunk létezésükről, valamint akkor is, ha már számos alkalommal ittunk velük fröccsöt valamelyik belvárosi helyen, de nem is tudtunk arról, hogy a fakanál is jó barátjuk. Szimpatikus, hogy az összes receptet megtaláljuk angolul is.Remek kezdeményezés és parádés kivitelezés - aminek valószínűleg nem az a célja, hogy valaki csak MENÜ-s ételekkel készüljön innentől kezdve, ha vendégeket vár. Örömmel készült, sok munkával. Kicsit kritikusabban nézve azonban felmerülhet a kérdés, hogy ez a könyv kizárólag ennek a budapesti szubkultúrának szól, vagy mindenki a célcsoportba tartozik? Illetve, hogy azért vásároljuk-e meg, mert szeretnénk végigfőzni, vagy azért, mert néhány kedves ismerős is szerepel benne.

Előjegyzés, vásárlás:
//menucookbook.hu/ illetve az alábbi pontokon: , , ,