We Love Budapest: Hogyan kezdtél el vendéglátós helyekkel foglalkozni?
Babos Bertalan, Zsili: Úgy kerültem közel a vendéglátózáshoz, hogy elkezdtem a műtermeket, raktárakat keresni a kocsmákhoz közel, és az első ilyen, amit találtam a Tűzraktér volt a Tűzoltó utcában. Ez azért volt ideális, mert volt pörgés, folyamatosan jöttek be az emberek, tehát volt azonnal reakció arra, amit csináltam. Maga a hely dizájnjának a megtervezése úgy kezdődött, hogy megkértek, hogy fessem ki az asztalokat, amikből volt nagyjából 100 darab. Tetszett a dolog, de nem azért, hogy gyorsan megcsináljam és lenyúljam a pénzt, hanem mert oda tudtam hívni a haverjaimat, és tudtunk őrjöngeni ott egy darabig. Szépen lassan aztán rájöttem, hogy mitől lesz egységes egy munka, és hogyan lehet összefogni a csapatot. Nagyjából így kezdődött a dolog. Aztán jött a többi meló, például a Csendes, ahol már teljesen szabad kezet kaptunk, és ezért ez nagy vízválasztó volt. Később utána volt a Csak nevű hely, ami szintén egy remek munka volt, mert egy olyan pultot sikerült csinálni, ami miatt sokat fejlődtünk, majd a Púderben a homokfújót tapasztaltuk ki, és megtanultuk szétverni a falakat, később pedig a Szatyorban a tapétázással foglalkoztunk és lettünk szakértők benne. Lassan mindenbe belejöttünk.
WLB: Tanultad valahol ezt a szakmát?
Zsili: Szerintem ezt nem lehet tanulni, vagy van hozzá szemed, vagy nincs. Ez ilyen önfejlesztő dolog, mindig kitalálunk valami újat és mindig eggyel ügyesebbek vagyunk, a tapasztalatot pedig aztán visszük magunkkal tovább. Amúgy én soha nem akartam dizájner lenni, most sem tartom magam annak, hanem csak egy gondolkodó valaminek, képzőművésznek, aki ha kap egy ilyen feladatot, megcsinálja. Az a helyzet, hogy nem vagyok egy 9-től 5-ig dolgozó ember, szeretek utazni, meg azt csinálni, amit én akarok. Szeretek elmenni a telkemre, ott lenni mondjuk fél évet, aztán feljönni, dolgozni valamit, hogy aztán megint elmehessek.
WLB: Hogyan zajlik a munkafolyamat?
Zsili: Beszabadulunk a helyszínre, megkérdezzük a hely nevét, érdeklődünk a célközönségről, majd elkezdődik a gondolkodás. Szerencsére mindenki gyűjtő a csapatban, tudunk szerezni repülőt darabokban, metrókocsit, vagy bármit, az ötletek között viszont az marad fent, ami tényleg megvalósítható és odaillik.
Az egésznek az eleje a nehéz, meg a vége, de amúgy iszonyat nagy mindenkinek a kreativitása. Mindenkinek a csapatban megvan a maga feladata, a saját egysége, amiben dolgozik, vagy amit irányít. A csapatot amúgy én tartom össze, és én felelek az ötletekért, de persze mindenkinek van beleszólása mindenbe, mindenkinek szabad keze van, és mindenki segít a másiknak, ahol csak tud.
WLB: Kik alkotják a csapatot?
Zsili: Vágó Szabolcs, Tóth Máté Attila, Péterffy Ábel, Juhász Balázs, Nyirám Marci és Prókai Ádám. Egytől egyig tehetséges, jól gondolkozó emberek, aminek örülök, mert nem tudok olyanokkal dolgozni, akik nem ilyenek.
WLB: Mennyire kaptok szabad kezet a munka során?
Zsili: Most már ott tartunk, hogy nem kell látványterveket csinálnunk: a Púdernél például egyáltalán nem volt, a Szatyornál volt valami, de persze nem tartottuk be. A Csendesben volt amúgy először teljesen szabad kezünk. Ott az volt, hogy pont a főnöknek volt egy gyűjteménye, és ezeket akarta felnyomni a falra. Úgy akarta, hogy festünk majd valami képet, és ha kész, akkor ő majd felszögeli, amit gondol. Mondtam neki, hogy erről szó sem lehet. Inkább fogtam a Fekete-fehér Pisti című dimplomamunkámat, amivel a tervezőgrafikán diplomáztam, kinyitottam, ötleteltem vagy fél órát, ami után az volt a reakció, hogy akkor “Jó, csináld meg a helyet, nem szólok bele”.
WLB: Mennyi idő alatt csináltok meg egy ilyen helyet?
Zsili: Egy Szatyor, vagy egy Púder nagyjából fél évig tartott, de szerencsére mindig csúszott az átadás, így mindig tovább dolgozhattunk. A legújabb helyet, a Cirkus- 5 hétre vállaltuk, de 6 hét alatt sikerült befejezni.
WLB: Ez a legfrissebb munkád. Mesélsz egy kicsit róla?
Zsili: Ez régen egy Karma nevű full elit hely volt, 10 éves dizájnnal, és nekem nagyon feszengős, sötétbarna hangulata volt, ahol vigyázni kell, hogy szépen egyél. Úgy kezdtük, hogy szétvertük az egészet. Olyan helyet kellett csinálnunk, ahova mi is szívesen beülnénk, aminek nagyon örültünk.
Olyan terveim voltak, hogy legyen világos a hely, hogy mozogjon a pult, meg hogy legyen a sörcsapnál egy majom cintányérral. Megnyertük a melót, aztán beszabadultunk, és nekiláttunk. Szerintem nagyon jó lett az eredmény.
WLB: Jövőbeli tervek?
Zsili: Most kaptunk New Yorkba egy meghívást a Ruin Bar-ba. Megkerestek minket azzal, hogy látták a korábbi munkáikat, és szerintük mi tudnánk a legjobban megcsinálni. KImentünk, megnéztük a helyeket, beszélgettünk, és úgy volt, hogy most a Circus után megyünk majd ki, de nem jött össze. Szóval az van, hogy majd ősz körül megyünk vissza, és innen akarjuk kivinni a szajrét, hogy majd nagyon különleges dolgokat tudjunk berakni oda. De kaptuk Indonéziában is egy megbízást. Majd meglátjuk.