Élmény

Budapest arcai – Sena Dagadu

Fotó : Sena Dagadu
Budapest arcai - Sena Dagadu

Sena egy ghánai apuka és egy magyar anyuka gyermekeként a 18. születésnapján költözött Magyarországra továbbtanulás céljából. Az eredeti tervekből semmi nem valósult meg, de azóta az egész ország megismerte az inspirációból ki nem fogyó énekesnőt, akinek Budapest az évek során egyfajta szabadság-szimbólummá avanzsálódott. Elbeszélgettünk egy kávé mellett a múltról a jelenről és a jövőről, amely új Irie Maffia lemezt, a Színes Város fesztivál keretein belül megrendezésre kerülő Budapest Parkbeli nagy koncertet és egy DJ Vadim együttműködést is tartogat.

WLB: Mindenki tudja, hogy ki vagy, de azt kevesen tudják, hogy miért is jöttél Budapestre?   

Sena: A 18. születésnapomra költöztem ide 2001-ben, és azóta itt élek, különböző kerületekben, különböző lakásokban, különböző arcokkal. Az édesanyám magyarsága nagy szerepet játszott abban, hogy Budapestet válasszam. Eredetileg továbbtanulni jöttem, illetve azért, hogy a magyar nyelvtudásomat gatyába rázzam. 

Fotó: Facebook
WLB: A zenélés hogy jött a képbe?  

Sena: Amikor ideköltöztem, volt legalább másfél év, amikor nem csináltam semmit. De tényleg semmit, csak mászkáltam össze vissza. Akkoriban már elkezdtem írogatni ilyen naplókat, meg szövegfoszlányokat, és egy haverom mondta, hogy ez tök jó, és ezekhez zene is kellene. Akkortól nyitva tartottuk a szemünket, hogy hova lehet ezt beilleszteni. Aztán a nővérem talált egy hip hop bulit a jó öreg G-Pontban, ahol a szcéna krémje jelen volt. Bulizgattunk, elvoltunk, volt ott egy mikrofon, és valahogy beleestem ebbe a freestyleozós körbe. Kiderült, hogy a srácoknak van egy stúdiójuk a Nyugatinál, ahova át is hívott másnapra a Mangó, de aztán mire odaértem, kigyulladt az épület és ezért nem lett belőle semmi. Szerencsére később mégis lejutottam, aztán meg már nem lehetett onnan kirobbantani.

WLB: Tanultál valaha zenélni?  

Sena: Nem nagyon. Általános iskolában volt egy pici zeneelmélet, de nagyon utáltam a tanárt. Az agyam mindig leblokkolt, amikor beszélt, így nem nagyon vágtam, hogy miről van szó. Igazából mindig figyeltem, és szerencsére zeneszerető családból is származom. Meg amúgy Ghána is egy elég muzikális hely olyan szempontból, hogy a hagyományos zenék részei a mindennapi életnek. Anyukám folyamatosan járatott ilyen programokra, és így beépült a tudatomba. Ghánában egyébként nem is igazán lehet lesétálni az utcán anélkül, hogy hallanál valamilyen zenét. Hangszeren sem igazán játszom, csak hobbi szinten szoktam beülni mondjuk a dobhoz, amikor a dobosunk véletlenül feláll. A saját magam szórakoztatására ez tökéletes. Ja, de el tudok játszani egy ghánai népdalt bambuszfurulyán, és a saját dolgaimat is billentyűvel szoktam írogatni, de inkább csak a fülem után megyek.  

WLB: Mi akartál lenni kiskorodban?  

Sena: Menyasszony, állatorvos és néha archeológus. De főleg az állatok fogtak meg, mert anno volt olyan, hogy egyszerre 11 macskánk volt, és én azt gondoltam magamról, hogy állatmentő vagyok. 

Fotó: Facebook
WLB: Elég sok zenei projektben benne vagy, amit nem könnyű egy kívülállónak követni. Elmeséled, hogy akkor miket csinálsz pontosan?   

Sena: A fő dolgok, amiket csinálok az Irie Maffia, a saját Sena Dagadu formáció és a Shakespeare Szonettek. Ezek azok, amik az időmet és a kreatív hozzájárulásomat igénylik. Aztán most bejött egy másik is: DJ Vadimmal van egy közös dolog, amit 8 éve kezdtünk el, de most végre összejön. Illetve néha bejönnek mindenféle koprodukciók haverokkal, haver zenészekkel és egyéb zenekarokkal. Vagy ha valami képbe jön, valaki felhív és van kedvem és éppen ráérek akkor igen, ha nem érek rá és van kedvem, akkor nem, ha pedig nem érek rá és nincs is kedvem, akkor rögtön nem. Így működik. Szerencsére sok zenész barátom van szerte a világon, akik meg szoktak kérni dolgokra. Most egy francia szaxofonos haverom csinált Tony Allennel egy számot és megkért, hogy énekeljek rá. Aztán van egy amerikai rapper barátom, aki csinált a Dead Prezzel egy klipet, és kérte, hogy dobjak fel egy verzét neki. Vannak ilyen fincsi kis dolgok mellé, amik aranyosak. 

WLB: Hogyan tartod mindezt észben?  

Sena: Nem mindig tartom észben, és szokott is ebből baj lenni. De most már nem is nagyon agyalok ilyeneken, mert kialakult egy rendszer az évek alatt. Általában szólnak, hogy próba van, koncert van vagy kreatív munka van. Mindig küldenek sms-t, hogy “holnap itt és itt 12:00-kor” és ez jó. Nem vagyok a világ legszervezettebb embere, de szeretem ezeket csinálni. A szóló projektet is tökre megszerettem, most a First One után volt egy sok éves szünet, hogy nem csináltam semmi szóló dolgot. Tökre örültem, amikor összejött a második lemez meg a zenekar is hozzá. Ez egy francia booking agency-nél jelent meg, akiktől sok segítséget kapok és nagyon szervezettek, mindig elintézik, hogy hova kell menni, meg mikor. De a férjem az, aki a legtöbb dolgot észben tartja, én inkább csak örülök, hogy “jaj de jó, megyek énekelni”, és ennyi. Csodával határos módon nagyjából minden flottul működik, bár néha vannak elakadások meg krikszkrakszok, de hát van az úgy.

WLB: Ihletet honnan merítesz?

Sena: Változó. Van egy hajtóerőm, ami tulajdonképpen az, hogy legyek jelen, legyek képben, és ne legyek teljesen vállalhatatlan. De mindig van valami új, amiből merítek. Most például itt volt a kanadai barátnőm, és láttam, ahogy a saját bizniszében mennyire precíz, minden előre tervez és határozott. Szerintem most tőle fogok inspirációt gyűjteni. Emberektől tanulok, figyelek, hogy ki hogyan csinálja, és az miért jó. De az utazásokat is szeretem, mert az egyszerre léleknyugtató és nagyon ösztönzőleg is hat. Az utazás mindig motivál, hogy alkossak és írjak. 

Fotó: Facebook
WLB: Hogyan néz ki nálad az írás folyamata?  

Sena: Nekem főleg idő kell. Ha le tudok ülni és pár órát csak azzal foglalkozni, hogy mi van a képernyőn, vagy a papíron, akkor az jó. Van egy kis stúdiónk a garázs-hálószobánkban, ahol elkezdtem játszogatni ilyen beat készítésekkel meg ötletfelvételekkel. Van a kis billentyűzetem, jó kis szovjet hangfalak és akkor elpötyögök, írok, és azt felveszem a kis miksimmel.   

WLB: Neked mi a pihi? Hogyan kapcsolódsz ki?  

Sena: Imádok aludni. Ha fáradt vagyok, alszom egy nagyot. De sorozatokat is sokat nézünk, mindig kiválasztunk egyet, aztán arra rápörgünk. De olvasni is szeretek bár erre elég kevés az idő. Átalában utazásokra szoktam könyvet vinni. Meg persze a család. Sok időt töltünk együtt, főzőcskézünk, sétálunk, ökörködünk. 

WLB: És Budapestről mit gondolsz? Inspirál? Szeretsz itt élni?  

Sena: Nekem ez a város egy szabadság-szimbólum, mivel a 18. születésnapom előtt 1 nappal érkeztem ide február 8-án. Nekem ez egyfajta üres lapként szerepel az életemben. Eleinte nem ismertem semmit, csak így mentem és elvesztem benne, viszont megtanultam önállóan gondolkozni itt, és nagyon mázlista módon belekerültem ebbe az underground zenészvilágba és most már így benne vagyok ebben. Annyira otthon érzem már magam itt, hogy az hihetetlen. Ez egy freedom város, amiben az vagyok, ami kicsiként lenni akartam, és most békesség tölt el. Örülök, hogy ez nem egy agresszív nagyváros, mint London, vagy Párizs. Van egyfajta falusi jellege. Ha innen a Madách térről lesétálnék a Király utcáig tuti találkoznék 5 haverral, és ez nagyon biztató dolog. Régen úgy láttam amúgy, hogy kicsit sötétebb, zordabb volt az egész, most pedig egy fényes multikulti város lett terekkel, szökőkutakkal. Nyílik ki az egész, és vonzza a különböző embereket, akik szívesen gyülekeznek itt. 

Fotó: Facebook
WLB: Valami, amit nem szeretsz?   

Sena: Seggfejjel mindenhol lehet találkozni. Én szerintem az emberi részét mindenkinek meg kell tanulni kezelni. De rossz tapasztalatom nincs. Látod az utca végéről, ha valaki necces jön szembe, és egyszerűen nem megyek oda. Most meg már kint lakom a külvárosban, a zöldövezetben, és havi kétszer jövök be a városba úgy, hogy nincs valami konkrét dolgom, és nem foglalkozom azzal, ami nem tetszik.  

WLB: Kedvenc helyek?

Sena: A lányommal néha elmegyünk a Károlyi kertbe, mert közel van a próbateremhez. A Csigába is megyünk, mert az is közel van. De a Madách tér is tök jó, mert sok haverom dolgozik a környéken, úgyhogy tudom, hogy itt mindig jól elvagyok. Meg az egyik barátnőm lakásában szeretek ülni, és a teraszon cigizni. Legjobb. 

Fotó: Facebook

WLB: Jövőbeli tervek, bulik, amiket vársz?   

Sena: Hát lesz a SZIN, ami abszolút “nagyszínpad!” jellegű, de a szombati Parkos bulink is hatalmas lesz. Tök jó, hogy lett egy ilyen óriási szabadtéri hely, ahol lehet nagykoncerteket adni sok embernek. Az nagyon illik az Irie Maffiához. Mindig örülünk, ha összejön egy ilyen nagy buli, mert ezek ilyen felszabadító nagy energiákat jelent.  De a jövő év sem lesz unalmas, mivel 10 éves lesz a Maffia, és erre az alkalomra is ki akarunk adni egy lemezt. Ezt már vesszük szépen felfelé. Meg ugye van a projektem a Vadimmal, és a Sena zenekar is elindult. Ja, és minden projektet meg is akarunk turnéztatni, szóval lesz dolog bőven. Az elkövetkezendő időben valószínűleg stúdióban fogok élni, de nem baj, imádjuk csinálni.