Budapest fotósai - Soós Bertalan

WLB: Mára már szinte mindenki ismeri a munkáidat. Hogyan jutottál el idáig? Hogy jött a fotózás?

Soós Bertalan: 2001-ben kezdődött minden. Én elektronikus zenével foglalkoztam akkor teljesen komolytalan módon. Akkoriban Gödöllőn laktam, és a barátaim csináltak egy ilyen mix műsort, amivel kapcsolatban bejött a képbe a party-fotó őrület. A lényeg mindössze annyi volt, hogy kapjunk ingyen jegyet a bulikra. Ekkor még egy teljesen amatőr kompakt géppel lövöldöztem, és nem igazán vonzott a partyfotózás. Aztán szép lassan megtetszett a dolog, elkezdett érdekelni minden más, ami ezzel kapcsolatos, és elhatároztam, hogy veszek egy nagyobb gépet. Persze aztán jött a többi, a gépeimet mindig eladtam, majd vettem egy még erősebbet. Lassan rájöttem, hogy elértem a határokat, hogy ezzel nem lehet viccelni, és nincs mese, a legjobbat kell megvenni. Ezt az egészet akkor még csak hobbi szinten gondoltam, nem ebből akartam megélni, de aztán megutáltam minden más munkát, és ezzel egy időben jött egy felkérés is. Ekkor elkezdtem leépíteni a polgári foglalkozásomat, és belevágtam.

WLB:

Hogyan határoznád meg a saját stílusod? Mi jellemző a képeidre?
Soós Bertalan:
Riport, vagy mondjuk inkább dokumentarista jellegű. Pillanatokat vadászok, hangulatokat szeretek a legjobban fotózni. Sokan mondják, hogy megismerik a képeimet, de szerintem egyáltalán nem egyértelmű, hogy melyiket csinálom én. Még logót sem rakok rájuk, tehát még az alapján sem lehet beazonosítani.

WLB:

Mindig van nálad fényképező?

Soós Bertalan:
Igen, mindig nálam van, bár már főleg a munka miatt. Régebben, időmilliomos koromban fogtam magam és elmentem sétálgatni, vittem a gépet, és kattintgattam. Most már munkába menet, jövet, közben, alatt vadászok főleg. Szerencsére rengeteg a munka, és ezért nincs sok időm csak a saját szórakoztatásomra kattintgatni.

WLB:

Hogyan zajlik Soós Bertalan egy átlagos napja?


Soós Bertalan:
Minden nap a számítógép előtt kezdődik, és ott is fejeződik be: pontosabban Photoshop Lightroom, képválogatás, képcsinálgatás és e-mailezés. Aztán összekaparom magam, és megyek ahova kell. Én egyébként mindig túlbiztosítom magam, általában 3 aksival járok, és nincs olyan, hogy az egyik csak félig van töltve. Ezek a felkészülések azok, amik kitöltik teljesen a napomat, amikor éppen nem fotózok. Amúgy meg csak a meló.

WLB:

Hogyan definiálod a saját képeidet? Mi a te a saját hangod?


Soós Bertalan:
Eleve sokféleképpen fotózom. Mivel dolgozom, ezért van egy olyan része, amit meghatároz az ügyfél akarata. Ez egy általános alkalmazott fotós stílus. Aztán van, amikor saját magamnak csinálom a képeket, akkor viszont próbálok hangulatokat, vizuálisan ingerlő dolgokat belerakni. Csak azt fotózom le, ami tetszik, ezek lehetnek akár részletek, mozzanatok, emberek. De az sem baj, ha nincs ember rajta. Túl nagy dolgok amúgy nem történnek a képeimen, általában hétköznapi dolgokat fotózok, átlagos, mindennapi momentumokat.

WLB:

Kedvenc téma?


Soós Bertalan:
Maga az élet. Amikor megzizzennek a dolgok, mondjuk, jön egy nyári vihar, vagy hogy mit csinálnak az emberek egy forró napon a városban.

WLB:

Amit nem szeretsz?


Soós Bertalan:
A tárgyfotózást annyira nem adom. Nem szeretem milliméterenként állítgatni a dolgokat, meg pepecselni vele, bár ha van stylist, aki ezzel foglalkozik, akkor ez áthidalható. Aztán utálom fotózni az esküvői gratulációkat, mert szerintem az dögunalom. Ezekben a szitukban szerintem egy gép is tudná helyettesíteni az embert, tehát nem látom sok értelmét az egésznek.

WLB:

Van álommeló, amit akár ingyen is elvállalnál?


Soós Bertalan:
Szeretek forgatásokon werkezni. Volt már olyan, hogy ingyen elvállaltam ilyet, mert annyira bírom ezt a fajta közeget. Ott nem lehet kizökkenteni a szereplőket azzal, hogy fotózom őket, hiszen ezért vannak ott, illetve ezekben a szitukban az sem veszélyforrás, hogy észrevesznek, mert nem érdekli őket semmi. Plusz az egész fel van díszletezve, be van világítva, és amúgy is nagyon érdekes az egész.

WLB:

Mi az, amit nem vállalnál el soha?


Soós Bertalan:
Pornót nem hiszem, hogy fotóznék. Pornóforgatást viszont már igen. De más perverz, durva dolgokat sem csinálnék. Meg persze azokat, amikhez nem is kell fotós, mert annyira monoton és gépies. Amikor ez van, az teljesen kinyír.

WLB:

Mit gondolsz arról, hogy mindenki fotós akar lenni?
Soós Bertalan:

Ez nem csoda. Eddig mindenki DJ akart lenni, most a fotózáson a sor. Nem meglepő, mert ez egy nagyon vonzó szakma az alapján, amit kívülről látnak belőle. De csinálják csak, a természetes kiválasztódás úgyis működik, sokaknak meg amúgy is jobb lenne, ha megmaradnának az amatőr szinten, mert ők is jobban élveznék. Nem feltétlenül kell pénzt is keresni akkor, ha az embernek van egy jó gépe. De amúgy örülök, ha mindenki nagy géppel rohangál, mert akkor én is kevésbé vagyok feltűnő.

WLB:

Mi kell ahhoz, hogy valaki jó fotós legyen?


Soós Bertalan:
Az önkritika a legfontosabb. Mindenki tud 500 képből 3 jót csinálni, de nem mindegy, hogy megtalálja-e az illető azt a 3 jót, vagy hogy lead-e még mellé 100-at. Fontos, hogy megérezd, hogy nem szabad túlhúzni a dolgokat, ehhez meg intuíció kell.

WLB:

Inspirál téged Budapest?


Soós Bertalan:
Nagyon szeretem Budapestet. Ide születtem, itt növögettem fel, így nagyon közel áll hozzám. Nagyon szeretem az egész belvárost. Egy dolgot hiányolok: amikor gyerek voltam tele volt a város hatalmas neonreklámokkal, amik mozogtak és villogtak. Kiskoromban nagyon szerettem volna ezeket megörökíteni, és ez egy tök jó tulajdonsága volt a városnak. Jó lenne, ha ezeket most lefotózhatnám.

WLB: Mit csinálsz, ha nem fotózol?


Soós Bertalan:
Semmit. Mindig fotózok. Folyton ott lóg rajtam a 10 kiló.

WLB:

Változtatnál valamit a városon, ha lenne beleszólásod?


Soós Bertalan:
Nem. Jó ez így, ahogy van. Szépen lassan fejlődik, néha látszólag visszafelé, de aztán kiderül, hogy teljesen jó az irány.

WLB:

Jövőbeli tervek?


Soós Bertalan:
Nincsenek. Nem vagyok az a tervezgetős típus. Meglátjuk, mi lesz holnap.