Shopping

Nehéz, furcsa, de jól használható a közbringa rendszer -Teszteltük a Bubit

Fotó : BKK
Móka Kávézó, kávézó

2014. augusztus 1-ig tart a várva várt budapesti közbringa rendszer, a Mol Bubi tesztidőszaka. A nagy próbatétel hajrájában végre mi is lehetőséget kaptunk egy kipróbálásra, és a városi bringázásban igencsak jártas Körben nevű csapattal karöltve úgy döntöttünk, meghajtjuk egy kicsit a járgányokat. Az elmúlt hetekben hallott rémhírek és kritikák után azt kell mondanunk, hogy kellemesen csalódtunk. Néhány dolgot azonban valóban újra kellene gondolni.

A bérlés

A Bubival kapcsolatos kalandok a dokkolónál történő bérléssel kezdődnek. Ami pozitív, hogy a bringákat rengetegféle módon ki lehet bérelni, nincs szükség arra, hogy a kis kártyát folyamatosan magunknál tartsuk. Telefonszám, vagy kártyaszám  + pin kód még egy lehetséges opció. Ebben csupán annyi nehézséget tapasztaltunk, hogy a két számsor megadása között nagyon kevés idő áll rendelkezésre, ezért sokszor újra kellett kezdeni a bevitelt. Ez persze megoldható, ha az ember fejből megtanulja a számsorokat, vagy mondjuk ugyanarra a papírra, egymás alá írja fel őket. BKK szinten ez a procedúra egy apró programozással valószínűleg megkönnyíthető. 

Fotó: Körben
Hibákra persze maximálisan fel van készülve a Bubit üzemeltető csapat: a teszt során előfordult, hogy a 4 kibérelhető bicikli közül csak hármat sikerült kivenni, ezt viszont betelefonálás után fél órával egy szerelőbrigád meg is oldotta egy antenna megpiszkálásával. 
Egyszer egy olyanba is beleszaladtunk, hogy bérléskor nem a bringát adta ki a rendszer, hanem kinyitotta a a lakatot. Ez észrevétlenül megoldódott, és többé nem fordult elő. 
A dokkolókról általában
A dokkolók használata nehézségeken átlendülve könnyen megszokható/megtanulható. Viszont nagy problémát jelent ezeknek a telítettsége. Egyszer előfordult, hogy nem tudtuk lerakni a bringát, mert tele volt a bázis, és ilyenkor viszont valóban kellemetlen helyzetbe kerülhet az ember. Nagy kérdés, hogy a BKK hogyan oldja majd meg ezt a problémát, ha egyszer élesben működik a szolgáltatás, szerintünk arra kellene törekedni, hogy minden állomás maximum 80%-os telítettségen legyen, elkerülve ezzel azt, hogy akár hosszú félórákat kelljen keresgélni szabad dokkot a belvárosban.

A másik ezzel kapcsolatos észrevételünk a budai oldal elhanyagolása: a Duna jobb partján ugyanis a Széll Kálmán térig, illetve a part mentén viszonylag egyszerű állomást találni, utána viszont szinte semmilyen dokkolási lehetőség nincs. Reméljük, ezt majd a jövőben bővíteni fogják. 
Fotó: BKK
Indulás előtt…
Amiről a legtöbb felhasználónak nincsen információja az, hogy nagyon fontos beállítani az ülés magasságát. Ez nem csak megkönnyíti a tekerést, de hosszabb távon kényelmesebbé is teheti az utazást. Az ülések beállítása rendkívül egyszerűen elvégezhető, ami pozitívum: elméletileg onnan lehet tudni, hogy mi az ideális magasság egy adott embernek, hogy felhasználó a vállát az ülésre támasztja, és lenyúl a hajtókart rögzítő felső csavarig. Ha ezt nyújtott kézzel eléri, akkor a magasság jó, fel lehet ülni. Ezeket sajnos nem kommunikálja a BKK a tájékoztatókon, pedig úgy gondoljuk, hogy fontos lenne.
Útra keltünk
Sok kritikát hallottunk azzal kapcsolatosan, hogy Bubik vaskosak, nehezek és nehéz őket tekerni. Ez valóban így van, de érdemes észben tartani, hogy ezek a járművek arra valók,hogy az ember “A” dokkolóból el tudjon tekerni “B”-be normális tempóban, lehetőleg leizzadás nélkül, nem pedig az, hogy egész nap magánál tartsa őket, vagy esetleg felvigye őket egy 4. emeleti irodába. Érdemes azt is tudni, hogy a londoni Boris Bikes és a párizsi Vélib’ bringái is pont ilyen nehezek, ez egyszerűen azért van így, mert a közösségi kerékpárokat szándékosan így tervezték meg. A Bubiknak egyébként a Körben tagjaiból álló tesztelő csapatunk a “lajhár” nevet adta.
Fotó: BKK
A bringákat viszont súlyuk ellenére nem lehetetlen meghajtani, az Olof Palme sétány sík terepén a Körben csapat egyik tagja 38 km/óra sebességet ért el, ami hosszútávon ugyan nem működik, de bebizonyosodott legalább, hogy nem lehetetlen. Egy átlagos biciklis amúgy nem igen repeszt ennyivel a városban, különösen azok nem, akik csak alkalmi tekerők. A tesztelőink más téren is bevállalósak voltak, és még a nullakezezést is kipróbálták. Ez is ment szépen, senki nem esett el.
Fotó: Körben / We Love Budapest
A közlekedés nagy átlagban zökkenőmentes volt, a 3 sebességes (egyébként elég gagyi) váltó segítségével a menet megkönnyíthető, bár a harmadik sebességnek nem igen láttuk értelmét, maximum lejtőn lefelé menet.   

A fékezéssel kapcsolatban mindet rendben találtunk, a blokkolásgátlóval felszerelt dobfékek egyik nagy előnye, hogy nem fogja meg hirtelen a kerekeket, így farolás, előrerepülés ki van zárva. A tapasztaltabbaknak persze ez is megoldható. 
 

A gumik egyébként defektmentesek, mivel egy nehéz, tömör zselés anyagból vannak, és így szelep sincsen rajtuk. Szerintünk még akkor is nehéz lenne őket tönkretenni, ha egy késsel nekik esnénk, és ezt abszolút pozitívumként könyveltük el. 
Fotó: Körben
Idegesítőnek találtuk viszont a kormányra szerelt táskatartó megoldását. A kisebbik gond az, hogy kanyarodásnál a kosár nem forog, mert ez megszokható, a rajtuk lévő gumi takaró viszont biztosan halálra van ítélve – a legtöbb már így is ki van tágulva és szakad szét. Erre mindenképpen érdemes lenne új megoldást találni.   

Még a lakat az, ami mellett nem tudunk elmenni kritika nélkül: a rendszer néha nehézkesen nyitja a biztonsági rendszert, és az is nagyon zavaró, hogy a zár nagyon elöl van, így nagyon korlátozott, hogy hova tudjuk leparkoltatni a járművet. Felmerült bennünk, hogy esetleg ez is szándékos, hiszen a lényeg nem az, hogy az emberek órákat üljenek egy bringán, hanem az, hogy használják, dokkolják, majd ha újra szükségük van rá béreljenek egy újat.   

Dicsérendő viszont a lámpák kialakítása: a biztonságos közlekedés jegyében a BKK úgy tervezte meg a Bubik kivilágítását, hogy a fényerő bármilyen bringás lámpával nevetve felveszi a versenyt.

Az ítélet
Az a tapasztalatunk, hogy a bringákat arra maximálisan lehet használni, amire valók, vagyis hogy az ember a város egy pontjáról eltekerjen a másikig. A járművek felépítése és kialakítása szándékosan van nehézre és masszívra tervezve, részben azért, hogy ne lehessen őket nagyon tönkretenni, másrészt pedig ezzel arra is ösztönzik a bérlőket, hogy ne üljenek a bicikliken egész nap, hanem használják, jussanak el vele, ahová szeretnének, majd pedig tegyék vissza őket a dokkba, illetve szükség esetén üljenek fel egy másikra.
Fotó: BKK

Ami nagy hiányosság szerintünk, hogy a panelen nincsen időmérő funkció, ami mutatná, hogy hány perce használjuk a Bubit. Azt gondoljuk ezt érdemes lenne még belerakni, hiszen akkor nem kellene folyton a telefonok stopperóráján mérni az eddig eltelt perceket, aggódva, hogy esetleg kifutunk az időből. A fél óra ingyenes használat egyébként bőven elég arra, hogy áthidaljuk a két egymástól legtávolabbi dokkolók közti távolságot, mi a Ferenciek terétől a Hősökig 20 perc alatt jutottunk el normális tempóban, ami nem nevezhető rossz időnek.

A tesztelés közben az is nyilvánvalóvá vált, hogy mind a helyiek, mind pedig a turisták nagyon pozitívan állnak hozzá a közbringa rendszerhez, és a kezdeti aggodalom, hogy a Bubi égő szertefoszlott, amikor az amerikai látogatótól kezdve a nagymamán át egészen a hajléktalanig mindenki érdeklődve kísérte figyelemmel utunkat, mosolyok és záporozó kérdésekkel kiegészülve. Azt gondoljuk, hogy az egy-két apró negatívum újragondolásával ebből igenis lehet még valami, és a 12 hónapra szóló 18 900 Ft-os bérlet ( vagy 12 500 Ft/ fél év) ára nem is tűnik olyan vészesnek annak tükrében, hogy egy kártyával 4 bicikli kölcsönözhető egyszerre. Persze az még jobb lenne, ha még olcsóbb lenne, de ez időközben változhat. 

A Bubival kapcsolatos információk a szolgáltatás honlapján elérhetők.