Nagy-Britannia, Németország és Franciaország, valamint az Egyesült Államok után elkészült Magyarország digitális Légifotó Archívuma, amely már az interneten is böngészhető. A projekt célja, a felvételek minőségi archiválása, illetve az adatkinyerés lehetőségének a megteremtése. Érdekes módon a digitalizált, felturbózott képek gyakran sokkal részletesebbek, mint az eredeti felvételek. A gyűjtemény lassan, de folyamatosan bővül.
A Légifelvétel archívum alapötlete a 2000-es évek elején született meg. A gigantikus projekt a kallódó felvételek összegyűjtésével kezdődött, amit a tárolt archívumok felkutatása követett. A munkában egy lelkes csapat, valamint számos támogató és a projektet segítő szakértő vett részt, akinek kutatómunkája után a digitalizálás csak akkor kezdődhetett meg, amikor a térképészeti feladatokra is alkalmazható szkennerek képi minősége és felbontása a technológia fejlődése következtében elérte a jó minőségű légi fényképezéshez kifejlesztett filmek minőségének megfelelő szintet. A magángyűjtemények és egyedi felvételek felkutatása után múzeumok, egyetemek, intézetek is csatlakoztak a törekvéshez, így a 2005-ig összegyűjtött pár ezer felvétel gyarapodása rohamos növekedésnek indult.
A gyűjtemény az egyes képek készítési dátumán, koordinátáin, készítési körülményein túl információt nyújt a felvételek feltalálási állapotáról, készítőiről, jogtulajdonosáról, valamint a felvételeken látható látványosságokról is. Meglepő módon a digitalizált felvétel helyreállításakor a nyers felvételen láthatatlan képelemeken kívül egy csomó extra részlet is előkerült. Ilyen például a balatoni gőzösöket ábrázoló felvétel.
A kijavítottképek eredeti állapotáról egyébként részletes dokumentációt vezetnek. Például a második világháború bombázásai során sok üvegnegatív eltörött, vagy hiányossá vált. A felvételek adattáblája ezeket a sérüléseket is nyilvántartja. A felületi sérüléseket amúgy szándékosan nem javították ki, annak érdekében, hogy a kép információtartalma ne változzon, így véletlenül se hamisítsák meg a történelmi és tájtörténeti kutatás szempontjából is érdekes tartalmat.
Olyan is volt viszont, hogy bizonyos felvételek, teljesen összetörtek, de minden szilánkjuk előkerült. Ezeket sok esetben olyan jól helyreállíthatók, hogy a töréseknek semmilyen jelét nem látjuk a végeredményen.
A régi fényképekfeldolgozása egyébként rengeteg munkával jár. Először is meg kell állapítani a felvétel készítésének időpontját, rögzíteni az alkotó/alkotók nevét, majd meg kell találni a fényképezés helyszínét, le kell venni a helyszín földrajzi koordinátáit, végül mindezt rögzíteni a térképen.
Az is fontos, hogy fel kell tárni a felvétel jogi hátterét, és a képen felbukkanó objektumok, nevezetességek adatait. Ezek az információk nem minden régifénykép esetében deríthetőek fel százszázalékosan. Ezért az Archívum megalkotói felhívást tesznek közzé. Ha valaki felismer egy nem azonosított helyszínt, vagy információja van egy képen látható eseményről, látványosságról, vagy esetleg pontosítani tudja egy konkrét felvétel fényképezési dátumát, a közölt információt ellenőrzik és beemelik a felvétel adatai közé. Éppen ezért a térképeskereső és az interneten böngészhető felvételek száma lassan, de folyamatosan bővül, és egyre több múzeum és gyűjtő csatlakozik a kezdeményezéshez.
A bélyegképek szabadon megtekinthetőek, míg a teljes felbontású, vízjelmentes felvétel megrendelhető. A felvételek a készítők tulajdonában vannak, a szerverről csak a készítők vagy múzeumok által szabott díj kifizetése után tölthetők le.
