Ez az az étterem, amit, ha szemből, a Városház utcából nézünk, olyan, mintha valahol Párizsban, a Marais negyedben sétálgatnánk. Óriási szilfa alatt francia stílusú kisebb asztalok és székek néznek sokszor az utca felé, hogy reggeli, ebéd, vagy vacsora közben is lehessen vizslatni a járókelőket, az utca életét. Minket a roston sülő halak illata vezényelt be a szilfa alá egy kiadós halvacsorára.

Igazi kuriózumnak számít a Gerlóczy, már csak azért is, mert korántsem olyan régi, mint amilyennek gondolnánk. Bár a kávéháznak és a hotelnek helyet adó eklektikus stílusban épült ház 1891 óta áll az eldugott kis téren, ebben a formában csak 10 éve működik a villásreggelik, könnyű ebédek és romantikus vacsorák kedvelt helyszíne. Matolcsi Mónika segítségével igazi századfordulós magyarországi hangulatot vegyítettek a párizsi eleganciával - ez minden részletből visszaköszön. Olyan apróságok teszik még kedvesebbé a helyet, mint a “G” betű hímzések, nyomások, réz evőeszköztartók. Kis dolognak tűnhet, de pont ezektől lesz komplett és kifinomult a Gerlóczy.

A városban a pesti és a budai oldalon is kínálnak fish&chipset, akik a hazai vizek halaira esküsznek, azok is megtalálják számításaikat, lehet Budaörsönpiacos hangulatban calamari frittit csipegetni, de ezek többnyire street food helyek, nem klasszikus éttermek, vendéglők. A Gerlóczy teraszán, az első napsütéses márciusi délutánoktól kezdve, egészen őszig sütik faszénen a friss halakat, úgy, ahogy azt a tengerparton megszokhattuk: citromosan, fokhagymával és zöldfűszerekkel. Hétfő kivételével, minden nap este 18:00-tól hergelik be a teraszon lévő grillsütőt, pénteken és szombaton pedig már déltől lehet halat rendelni.

A tintahal rántva, grillen, salátában is ízletes, pláne igazi katalizátorával, a zúzott, vagy apróra vágott fokhagymával. Mégis, ízei a leginkább faszénen csalogathatóak elő, még ha a mediterráneumban főleg a ropogós, párizsi bundás verzió a favorit. Most végre “kabát” nélkül kaptuk meg őket (3200 ft) - húsos tigrisrákok (1600 ft/db) társaságában. A halak egészben, bőrükben sütve érkeztek.Ennek szépsége, hogy nekünk kell lebontani a hófehér húst a vázról, de a pincérek fel vannak készülve a bénázásra: bárkinek szívesen segítenek a filézésben. Ügyességen múlik, hogy ki mennyi halhúst tud lefejteni, de ez tipikusan olyan mutatvány, amit kicsit bosszatkodva és türelmetlenül végzünk, hogy minél előbb hozzájussunk a lényeghez.

A Gerlóczys halak kellően füstösek voltak, de nem akarták szénné sütni az ízletes falatokat. (makréla 2500 ft, nyelvhal 4900 ft) A citromtól pedig nem kell félni, bőségesen csurgatva minden falatra jut belőle. Érdekesség, hogy a klasszikus burgonyás köretek helyett két salátával (édeskömény rukkolával, vegyes zöldsaláta) és egy ízes gersliből készült rizottóval szolgálják fel a frissen grillezett tengeri finomságokat. Megtudtuk, hogy hamarosan nagyon különleges fogással bővül a repertoár: pókrákot grilleznek majd, amiről kevesen tudják, hogy azon kívül, hogy nagy, rengeteg a csápja és meglehetősen ronda, viszont a húsának íze fenséges, a homáréra hasonlít.

Jó szívvel ajánljuk hát a Gerlóczy Kávéház Halteraszát azoknak, akik nem tudják kivárni a tengerparti nyaralást, akik a street food-dömping helyett klasszikusan vacsoráznának egy patinás étteremben, akik ettek már tengeri herkentyűket a Montmartre bisztróiban, és azoknak is, akik kíváncsiak, milyen lehet a grillezett pókrák.