Úgy tűnik, elég lobbanékony természetünk van. Legalábbis ha hihetünk annak a cikknek, amelyet a múlt héten írtak rólunk. Mert gyakorlatilag mindenen megsértődünk: ha nem isznak velünk, ha lesajnálják a kajánkat, ha dicsérik a rendszerváltást, vagy ha elsütnek egy klasszikus éhes magyarok (hungry Hungarians) viccet. De a legveszélyesebb, amikor előkerül Trianon. Aki szerint trianoni kastély királyabb hely, mint a budavári palota, szélvészgyorsan meneküljön.
Véssük kőbe már az elején:
a cikket egy Colm Fitzgerald nevű arc írta, aki 2005-ben meglátogatta Anitát, ekkor járt először Magyarországon. Anitából később a csaja, még később pedig a felesége lett, eddig Colm összesen 12-szer járt nálunk, és ma már magyar családtagok is boldogítják. Szóval ez a srác egy matadornetwork.com-ra írt egy cikket arról, hogy tapasztalatai alapján mi rántja fel a legjobban a magyarokat. A MatadorNetwork utazással és különböző kultúrákkal foglalkozik, és ránézésre bloggereket próbál összegyűjteni a világ minden tájáról. Tehát akár az is esélyes, hogy valaki kamuprofillal hoz össze valami tartalmat, de mivel Colm és Anita Fitzgerald is elég hiteles Facebook-életet él, tételezzük fel, hogy ezt a cikket most nem Bede Márton vagy Kumin Ferenc írta, viccből.
Ezzel együtt az írást nem szabad komolyabban venni, mint egy random blogbejegyzést, mert a srác semmilyen kutatásra vagy felmérésre nem támaszkodik, csak a saját megfigyeléseit osztja meg arról, hogy mivel tudta a legjobban húzni a magyar családtagok agyát.A 7-es
lista:
- Írj egy ilyen cikket
- Utasítsd vissza a ház pálinkáját
- Hangoztasd, hogy a rendszerváltás óta mennyivel jobb minden
- Nézd le a magyar kajákat
- Viccelődj az éhes magyarokkal (hungry Hungarians)
- Mosd össze a magyarokat a szláv népekkel
- Szemétkedj Trianonnal
A spanyolviaszt Colmnak sem sikerült feltalálnia, mert tudjuk magunkról, hogy kaja- és italfronton érzékenyebbek vagyunk, mint Pintér Attila a Győr bajnoki címe után. Az éhes magyarokról szóló agyonrágott csonttól tényleg már a falat kaparjuk, a rendszerváltás néven ismert eseményre és a Kádár-korhoz való viszonyunkra pedig alsó hangon azt a címkét akaszthatjuk, hogy kibeszéletlen múlt. (Nem kell aggódni, ezt most nem is ebben a cikkben fogjuk pótolni.) Trianon pedig aztán pláne fájó pont: valószínűleg az évszázad kocsmai verekedését lehetne kirobbantani egy „Trianonban tök szép kastély van” vitaindítóval.
A hét ponttal az első kivételével egyetértünk, mert szerintünk a magyaroknak van annyi önkritikájuk, hogy két lábon kibírják, ha valaki leírja mi bántja őket. A szövegben csak egy-két erősen vitatható gondolat fordul elő: valóban kifejezetten különlegesnek tartjuk a magyar nyelvet (mert egy külföldinek állati nehéz), de azt azért nem gondoljuk hogy a magyarok földönkívüliektől való származása közkedvelt teória lenne.
A cikken nagyon érezhető, hogy a szerző imádja a magyarokat, és a bejegyzés csak laza ironizálás a részéről. Az olyan mondatok, mint „nem csoda, hogy a magyarok mindig éhesek, mert a kajájuk tényleg zseniális”, vagy „ha még nem kóstoltad a magyar kolbászt, nem is éltél igazán” sokat elmondanak arról, mennyire jól kijön a felesége által hozott magyar kultúrával.
Maga az írás pedig nagyon népszerű: csak amennyi idő alatt ezt a cikket megírtam, 500-al többen ajánlották a Facebookon, most pedig már több mint 14 ezernél tart. Ez a mivel lehet felbosszantani másokat egy egész sorozat: azt is megtudhatjuk, hogy a Manchester United-szurkolók, az introvertált emberek, vagy egy MTK-drukkereknél is békésebb kedvenc sarki könyvárus bácsik mire ugranak a legjobban. Persze más nemzetek tagjairól is szó esik: a lengyelek szövegébe azért érdemes belenézni, mert valamilyen rejtélyes oknál fogva rémesen hasonló dolgok bosszantják őket, mint a magyarokat.
